- Mi mással is lehetne ezt az interjút indítani – és gondolom, ezzel nem is okozok meglepetést – mint, hogy miért pont ezt a stílust választottátok anno? Honnan ez a vonzódás a kelta örömzene, az ír kocsmapunk iránt?
- A kelta zene 1994 óta életem része, ugyanis – klasszikus zenészként – ekkor hívtak meg a M.É.Z. együttesbe, ahol kilenc évig „tanultam” az ír és skót muzsika alapjait, és ismerkedtem a hazai zenei élettel. Közben 2003-ban a Shannon.hu zenekarban az artisztikusabb világzene és világtánc felé nyitottunk a klasszikus ír kocsmazene és ír sztepptánc felől, míg 2008-ban megalapítottam a Firkint, amit mind zenei stílusban, mind működési modellben a saját elképzeléseim szerint építettem fel, átszűrve rajta és hasznosítva benne a másfél évtizedes tapasztalatokat.
- Milyen világnézet, filozófia, beállítottság áll a zenétek – általánosságban vett – mondanivalója mögött?
- A gazdasági világválság elején, amikor sorra oszlottak fel jobbnál jobb csapatok, őrültségnek hangzott megalakítani egy zenekart. Az ismerőseim is óva intettek ettől a vállalkozástól. De az akkori szomorú közhangulat rám csak ösztönzőleg hatott, úgy éreztem, siránkozás helyett inkább teszek valamit. Mivel zenész vagyok, és a zenéhez értek, olyan „hasznos” együttest terveztem összehozni, amely életigenlő muzsikájával, energikus kisugárzásával erőt ad az embereknek a továbblépéshez és a cselekvéshez. Májusban találtam ki a koncepciót, és július közepén már próbáltunk az új csapattal. Október 2-án pedig teltházas koncerttel nyitottunk Makón, a Hagymaházban. Hívőként azt mondom, ennek így kellett történnie, én csak figyeltem az utat és megültem a lovat...
- Kimondott célotok a műfaj magyarországi meghonosítása? Miért tartjátok fontosnak, hogy a magyar emberek is megismerjék, megszeressék ezt a stílust?
- Sokan kérdezik, hogy miért éppen az ír zenét választottuk, és miért éppen az ír-punk műfajban játszunk. Erre vissza szoktam kérdezni: Hobo miért éppen a bluest, Nagy László miért a kézilabdát, Melocco Miklós miért éppen a követ választotta alapanyagául? Magyarán: a műfaj csak egy lehetőség vagy eszköz, ami „lélekre száll”, megragadjuk, kézhez szoktatjuk, megdolgozunk érte, aztán a legjobb tudásunk szerint elmeséljük vele, miért élünk ezen a Földön. Nézd meg Vass László cipőkészítőt, Kovács Gyula erdészt, vagy Lovász László matematikust: mindannyian egy „tetszőleges” műfajon belül alkottak, megmutatva a magyar embereknek, hogy lehet kiemelkedő teljesítményt nyújtani bármiben – elszántan, hittel és munkával. Szeretném remélni, hogy nekünk is sikerül ezt a hitet és reményt elhinteni, a magunk módján, ír kocsma-punkkal, ami természetesen a legszebb zenei stílus számunkra!
- Ha arra kérnélek, hogy néhány jelentős történést emelj ki a zenekar eddigi pályafutásából, biztos vagyok benne, hogy a Wackenes fellépés ezek között lenne. E mellett te miket tartasz további mérföldköveknek?
- Azt tapasztalom, hogy minden fellépés mérföldkő bizonyos szempontból. Természetesen nem szeretnék általánosítással kitérni a válasz elől, vannak olyan szakmai eredmények, amelyek fémjelzik a zenekar pályafutását, mint például egy külföldi válogatáslemez a legjobb folkzenekarok közt, Aranylemez, Fonogram-díj, IMA-díj jelölés, MÜPA-, Sziget-, Summer Breeze-fellépés, kanadai turné vagy külföldi rádióadások, amikben játszották a zenénket. Viszont ki tudnék emelni olyan jelentéktelennek tűnő – de meghatározó – momentumokat, amelyek hosszú időn keresztül kitartó lelki útravalóval látják el a Firkint. Egy példát mesélek el: egy 200 fős falucskában játszottunk mint „főzenekar”, a helyi tánccsoportok és asszonykórusok produkciója után, nem túl profi hangosítással. A koncertet követően az öltözősátorba bejött egy 80 évnél idősebb, mosolygós nénike, egy tál rettentően finom házi rétessel, amit ezzel a szavakkal nyújtott át nekünk: „Engedjék meg, hogy átadjam maguknak az unokámnak készített süteményeket, neki majd sütök egy másik tállal... Nem tudom, milyen zenét játszottak, sohasem hallottam ehhez hasonlót. Arra végképp nem gondoltam, hogy ennyire megtetszik a zenéjük, de a lábaim idehoztak a színpad mögé, hogy adjak valamit cserébe az élményért.”
- Már több nagylemezt, két EP-t, és egy koncert DVD-t is megjelentettetek. Megosztanál velünk néhány sztorit a keletkezésükről, fogadtatásukról?
- Az első lemezünk a 2009-es Firkinful of Beer volt, ami egy év alatt Aranylemez lett. A második, Whup! című albumunk dalai már felkerültek nemzetközi rádiók slágerlistáira, és az első lemez után ez a második Fonogram-jelölést hozta. A harmadik kiadványunk, ami az első kettő CD legjobb dalait tartalmazza, magyar nyelven jelent meg a hazai közönség kérésére. Úgy döntöttünk a lemez elkészítésekor, hogy ha nem lesz tökéletes magyar nyelven a mondanivaló, a prozódia, vagy bármilyen sutaság érződik az elkészített anyagon, a fiók mélyére süllyesztjük az albumot, és nem adjuk ki. Szerencsére nem így történt! A negyedik korong ugyancsak rajongói nyomásra született, hiszen egyértelműen látszott, hogy a Firkin élőben a legjobb, ezért természetes volt, hogy muszáj rögzíteni egy koncertet. A felvételt utólag nem szépítettük sem hangban, sem képben (csak kivágtunk belőle), ebből készült egy DVD, illetve egy zenei album. 2014-ben készült el az ötödik kiadványunk Finger in the Pie címmel, ami már megnyerte a Fonogram-díjat, és külföldön is több zenei lista első helyein szerepelt, emellett rangos díjakra kapott jelölést. Ezt követte még néhány online és fizikálisan kiadott kislemez, amelyekből a Start Again idén begyűjtötte az ötödik Fonogram-jelölést is.
- Két éve új frontember érkezett a zenekar élére. Egy ilyen esemény minden csapat életében fontos esemény, általában az adott banda veszt is néhány rajongót, de egyúttal új szimpatizánsokat is maga mögé állít. A Firkinnél ez hogyan zajlott, és melyik változat dominál(t) a ti esetetekben?
- Nem kertelek, megéreztük a váltást, kellett két év, hogy elmúljon a magyar közönség „fájdalma”. Szerencsére az új énekesünk, Andor olyan közvetlen és integratív személyiség (nem beszélve kimagasló énektudásáról), hogy rengeteg régi rajongót sikerült visszacsábítania, és újakat szereznie. Külföldön könnyebben dolgozták fel a váltást, ott töretlen volt a zenekar útja.
- Ez a „csere” okozott-e házon belül valamilyen változást, gondolok itt személyes vagy szakmai dolgokra?
- Az előző énekesünk fizikailag nem tudta követni a munkatempót, amit ez az életforma megkövetel. Természetesen meg voltunk rendülve, hogy otthagyott minket… Egy váltásnak negatív és pozitív kimenetele is lehet, nekünk utóbbi adatott, hálásak is vagyunk érte, utólag. Mérhetetlen energia, ötlet szabadult fel Andor érkezését követően, sokat dolgoztunk-dolgozunk, emberileg összekovácsolta a bandát, nehezen fogtak rajtunk a támadások, amik ilyenkor óhatatlanul jönnek. Zeneileg is erős kohéziót alkot a banda, ami egyediségben és igényességben nyilvánul meg. Meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy a nemzetközi porondon a váltás óta vesznek minket nagyon komolyan. Valószínűnek tartom, hogy ennek eredménye azoknak a minőségi koncertmeghívásoknak a sora (neves fesztiválok, nagyszínpadi fellépések, headliner pozíciók), amik az idei naptárt is betöltik.
- Picit a kulisszák mögé is betekintenénk. Hogyan születnek a Firkin dalai? Együtt dolgoztok, míg végleges nem lesz egy-egy nóta, vagy jól bejáratott módon vannak külön zeneszerzők, dalszövegírók a csapatban, akik önállóan szorgoskodnak, ezáltal ők felelnek a zenekar repertoárjáért?
- Nincs recept dalírásra, de az utóbbi időben úgy készülnek a legjobb zenék, hogy valaki hoz egy alapötletet vagy motívumot, amit addig csócsálunk, masszírozunk, amíg alakot nem ölt. Ezt követi az ún. „fokhagymaszagúra játszani” időszak, amíg egyszer csak elkezdi saját életét „élni” a muzsika, innentől már csak érzékenység és ízlés dolga, hogy hozzátegyük azt, amit „kíván” a dal, ez értendő formai vagy zenei megoldásokra, de akár a szövegre is.
- Azt elárulod, hogy a hét minden napján a Firkinnel előadott muzsika és stílus bűvöletében éltek, vagy azért más zenei irányzatokkal is rokonszenveztek? És ha szabad ilyen témát felvetni – mert nem akarok tolakodónak tűnni –, a magánéletetekben mennyire vagytok a zenekar arculatának domináns elemét adó bulizás hívei?
- Minden zenekari tagnak van kedvenc műfaja, zenekara, amit szívesen hallgat, akár hobbiból, akár szakmai érdeklődésből. Az viszont tény, hogy a rengeteg kedvenc műfajból általában a legjobb előadókat hallgatjuk, legyen az klasszikus, elektronikus, metal, vagy punk zene. A másik kérdésedre a válasz: bulizásra ritkán marad idő a temérdek próba, turné és egyéb tennivaló miatt, de amikor lehetőségünk adódik rá, akkor azt böcsületesen kihasználjuk…
- Elismerésekben nem szenvedtek hiányt. Ha a hazai visszajelzéseket tekintjük, tavaly Fonogram-díjat kaptatok, igen nagy dobásotok volt a futball EB-hez készült Focimese című dal, népszerűek vagytok a közönség körében, de mintha külföldön „kelendőbbek” lennétek, jobban megbecsülnék a zenekart. Javíts ki kérlek, ha nem így van!
- A Fonogram-díj jelenti a legnagyobb szakmai megbecsülést itt Magyarországon, ennek odaítélése mennyei boldogságot okozott nekünk. A közönségre – ha eljut hozzá a Firkin hangja – sem lehet panaszunk, nagyon büszkék vagyunk arra, hogy értő fülű, normális, igényes rajongótáborunk van, széles korosztályból, és folyamatosan gyarapszik, szájról-szájra adva egymásnak a „firkinizációt”. A hazai média még nem igazán tudja, mit kezdjen velünk, hogyan kategorizáljon minket vagy a zenénket. Az, hogy új és trendi műfajban mozgunk, őszinte és közvetlen a stílusunk, megdöbbenti a 10-20 évvel ezelőtti ízlést követő átlagszerkesztőt, ezért keveseknek van bátorsága foglalkozni velünk. Következésképp a rádió, tévé ritkán közvetíti a zenénket. És ez annak ellenére történik, hogy a Firkin esetében egy populáris, fülbemászó muzsikáról beszélünk. A világ más országaiban valóban gyakrabban szólal meg a zenénk a médiában, a rendezvényeken is előrébb tartunk – ha lehet ezt így mondani –, bátrabban tesznek minket a kiemelt csapatok, főzenekarok közé akár a legnagyobb fesztiválokon is. Idén nyáron a legtöbb külföldi fellépésünkön headliner és co-headliner pozícióban szerepelünk, a legnagyobb fesztiválok közé tartozó Summer Breeze pedig nagyszínpadra hívott. Egyébként, visszatérve Magyarországra: az itthoni megbecsülés ezerszeres örömet okoz nekünk, így az idei Sziget-meghívás a Világzenei nagyszínpadra számunkra az év legkiemelkedőbb eseménye.
- Februárban egy három+egy számos CD-vel jelentkeztetek. Ennek megszületése és kiadása minek köszönhető? Szándékosan nem is terveztetek hosszabb anyagot, azaz, azoknak a zenekaroknak a számát gyarapítjátok, akik már csak ilyen kiadványokban gondolkoznak – hiszen az ezt megelőző is egy EP volt – vagy idővel azért még lesz nagylemez is?
- Prózai oka van a kislemez kiadásának: ennyi dalt sikerült felvennünk ősszel, így ezt meg is jelentettük a rajongók unszolására. Természetesen szeretnénk teljes albumot, a zenei anyag is formálódik, ha minden összecseng, akkor télen kijöhet a teljes lemez.
- Legfrissebb aktualitás, hogy június legelején egy animációs kisfilmet publikáltatok, ami a népszerű Hetedhét székely dalhoz készült. Ez amolyan felvezetése a nyári fesztiválszezonnak (és természetesen a ti fellépéseiteknek) vagy más volt az időzítés apropója?
- Amióta zenélek, azóta szeretnék animációs klipet készíteni, így, amikor jött a lehetőség egy nagyon tehetséges filmes alkotó személyében, nem teketóriáztunk: a magyar közönségnek „rajzoltunk egy mesét” az egyik legnépszerűbb dalunkból. De már készül a következő, sőt, a sorozat harmadik darabja is tervezőasztalon van!
- Budapesten legutóbb a Városmajori Szabadtéri Színház színpadán léptetek fel, ráadásul akusztikus show-val, vendégelőadókkal. Ez már önmagában is különleges esemény – mit adott nektek és a közönségnek?
- Ez a műsor valóban jócskán eltér attól, amit egy koncerten általában előadunk, többek között a lírai dalok miatt, amelyeket Szalóki Ági énekelt. Nos, ezektől már a próbákon nagyon elérzékenyültünk… szóval legalább a koncerten nem! (nevet) Szalóki Ági előadásában ezek a dalok erőteljes emocionális többletet kaptak, végtelenül bensőségessé váltak. A másik pólus Karácsony János volt, aki teljesen felpörgetett mindenkit; annyi energia van benne, mint egy fiatal pályakezdőben, és emögött a nyitottsága sem marad el… Megtanulta A bor a dal a tánc nótát, ami pedig nem is a saját szerzeménye. A műsorban közreműködő táncosokkal, a Dunaújvárosi Bartók Színház társulatával még ott, Dunaújvárosban dolgoztunk együtt, és annyira profik voltak, hogy muszáj volt elhívni őket. A várakozásoknak megfelelően a műsor olyan nagy élmény volt számunkra is, és – a visszajelzések alapján – a közönség számára is, hogy film- és hangfelvételt szándékozunk megjelentetni belőle. Egyébként mostanra annyira megszerettük ezt a programot, hogy szeretnénk Magyarországon több színházba és vidéki színházterembe is elvinni.
- Jövőre lesz tíz éves a zenekar. Persze, ez még igen csak odébb van, de ezzel kapcsolatban elkezdtetek már ötletelgetni, vagy még az idei feladatokra koncentráltok?
- Igyekszünk évekre előre gondolkodni, így a 10. szülinapi esemény alapkoncepciója is elkészült, de a részletes kidolgozás a téli hónapok alatt fog megtörténni. Ha valakinek van egy jó ötlete ezzel kapcsolatban, még időben szóljon!