- Tegnap a Szusza Ferenc stadionnál tartott tüntetésen szólaltál fel. Mikor voltál utoljára bent, a lelátón, meccsen?
- 2014 szeptemberében, a derbin. 2-1-re nyertünk a Fradi ellen.
- Nem ma volt. Most mit jelentett számodra, hogy a kialakult helyzetben a szurkolók megkerestek?
- Vegyes érzések keringtek bennem. Rossz dolog, hogy nem a lelátókon találkozom a szurkolókkal, hanem a stadion előtt egy tüntetésen. Másrészt örülök, hogy képesek kiállni közösen egy számukra fontos ügyben. Boldog akkor lennék, ha a klub tulajdonosa azzal állt volna ki, hogy az a célja, hogy minél többen legyenek a csapat mérkőzésén és ezért a jövőben a lehető legegyszerűbbé teszi a meccsekre való bejutást. De most más a helyzet,
a klub tulajdonosának önkényével szemben gyűlt össze több ezer szurkoló, hogy tiltakozzon az ellen, hogy mindenféle egyeztetés nélkül lecseréli az Újpest címerét.
- A címer körüli botrány ahogy eddig is már számos ügyben, ismét összehozta a szurkolókat és a közösségi oldalakon Kispest, Fradi más klubok drukkerei is jelezték, hogy szolidárisak a lilákkal.
- A futball azért marad örök és ettől szép, hogy a szurkolók átérzik a másik helyzetét. El tudják képzelni, hogy mit éreznének, ha a jövő héten az ő szeretett klubjának a címerét cserélné le egy külföldi tulajdonos. Ilyenkor nem számít a klubhovatartozás, csak az ügy, ami mellé oda kell állni. Az Európa-bajnokság is megmutatta, hogy milyen összefogásra képesek a szurkolók, hogy tudják, mikor nem számít ki, melyik klubcsapatnak a drukkere.
- Milyen okok húzódhatnak meg amögött, hogy a belga tulajdonos úgy döntött, új címere lesz az Újpestnek?
- A vezérszurkolók is ezzel a felvetéssel keresték meg a tulajdonost, hogy mondja el az okokat, miért akar egyik pillanatról a másikra címert cserélni. De a ő nem állt ki, hogy elmondja, enyém a klub és nekem nem tetszik a címer. Vagy bármi mást. Egyszerűen nem mondtak senkinek semmit a döntés hátteréről. Az elsődleges az lenne, hogy kiálljon és megindokolja a lépést. Nem hiszem, hogy lenne egyetlen olyan klub is, ahol a szurkolók elfogadnák, hogy egyszer csak bejelentik, a következő pillanattól egy wc deszka lesz a címerük. Ez azonban csak egy ügy.
- Mire gondolsz?
- Azt látom, hogy az újpesti drukkereknek nem tetszik, ami a klubnál zajlik. Rossz szemmel nézik a vezetők például azt, ha egyes korábbi játékosok, köztük én is, megjelenünk a stadionban. Említettem, hogy három éve nem voltam a lelátón emiatt. Csak olaj volt a tűzre a címer ügye, amivel a tulajdonos és az ügyvezető a szurkolók szemében első számú közellenséggé vált.
- Vannak példák, hogy egy klub címert váltson. Az idén a Liverpool is a 125. születésnapja alkalmából ünnepi címert használ. Az Újpestnél nincsen kerek évforduló. Van sejtésed, hogy mi lehet a háttérben?
- Nincsenek információim.
Annyit érzek, hogy valami nem kerek ebben a történetben. Ezt a megérzésemet erősíti, hogy az oly sokat szereplő ügyvezető is eltűnt a nyilvánosság elől.
- Sokszor ér téged az a kritika, hogy balhés vagy, te csak hőbörögni tudsz. Ha lenne rá lehetőséged, mit csinálnál másként az Újpestnél?
- Egyetlen dolgot biztosan: csak olyan ember tehetné be a lábát a klubhoz, aki nem az Újpestből, hanem az Újpestért akar élni. Jelenleg olyanok dolgoznak ott, akiknek nincs kötődésük, a tulajdonos zsoldosai, akik bármit megtesznek. Aki szereti az Újpestet az egy ilyen döntés után fogja magát és feláll, hogy ezt nem csinálja. Csak magyar játékosok lennének a csapatnál, akik átérzik, hogy mit jelent az Újpestben focizni.
A legutóbbi Újpest-Ferencváros mérkőzésen szörnyülködtem, hogy a játékosok döntő többsége zsoldosként rohangált a pályán. Gerán és Balajczán látszott, hogy érzelmileg átéli, hogy mit jelent egy ilyen rangadón játszani.
A légiósok viszont megrántják a vállukat: kikaptunk na és, így is megkapom a milliós fizetésemet, vagy a túloldalon: Nyertünk? Akkor több lesz a pénzem!
- A ti időtökben milyen volt egy derbi belülről?
- Régen, amikor még a betonkatlanon keresztül mentünk ki a pályára, az Újpest-Fradi előtt olyan érzelmek tomboltak, hogy majdnem összeverekedtünk a játékoskijáróban. Ám, a mérkőzés után, ha kikaptunk, én voltam az első, aki gratulált a Fradi játékosainak és megöleltem őket. Fordított helyzetben meg Lipcsei Peti vagy Dragóner Attila jött oda először, hogy gratuláljon és vállon veregessen.
Le akartuk szaggatni egymás fejét meccs előtt, majd a pályán.
Győzni akartunk mindenáron, ott tombolt körülöttünk tíz- húszezer szurkoló. Ez a 90 perc igazi csata volt. Miközben a válogatottban mindig első voltam, ha védeni kellett Dragónert vagy Lipcseit. Mi akkor így, érzelmekkel telve éltük az életünket. Ez hiányzik a mai magyar futballból. A játékos kimegy a pályára, elvégzi a munkát, jól, rosszul, majd felveszi a pénzét. Amíg ez így van, addig semmi jóra ne számítsunk a magyar labdarúgásban.