„Még időben igyekszünk megkongatni a vészharangot” – Interjú Sztrebka Erikával (Szkítia)

Hagyományőrzés és nemzetféltés nívós folk rock köntösben.

 - Elég régen, még a tíz éves jubileumi koncertetek DVD megjelenése kapcsán beszélgettünk. Akkor úgy búcsúztunk el egymástól, hogy még csak egy lehetséges opció volt egy új Szkítia album, most májusban pedig – egy hét esztendeje tartó lemezmentes csöndet megtörve – megjelent a Rajzolt világ CD. Elsőként arra kérnélek, hogy néhány mondatban elevenítsük már fel, hogy mi is történt veletek az előző interjúnk óta!

 - Valóban, gondolatban már annak a DVD-nek a megjelenésekor is tervezgettük a negyedik zenei albumunk elkészítését, de maga a koncepció, hogy hogyan is szeretnénk felépíteni az egészet, még váratott egy kis időt magára. Természetesen közben próbáltunk, koncerteztünk, és új dalaink is születtek. Az az igazság, hogy nem tartozunk azon együttesek közé, akik minden évben megjelentetnek egy zenei kiadványt. Sajnos számos példa mutatja, hogy a mennyiség a minőség rovására mehet, viszont számunkra nagyon fontos, hogy olyan lemezélményt adjunk a közönségünknek, ami – mind külső megjelenésben, mind a tartalmat illetően – igényes és minőségi. Amikor késznek éreztük a dalainkat, „beköltöztünk” a stúdióba és elkezdtük a munkálatokat, emellett műtermi fotózáson voltunk, valamint leforgattunk egy videoklipet is, amit az album megjelenése előtt publikáltunk.

 - A lemezt a Hammer Music/Nail Records gondozza, náluk ez az első kiadványotok. Hogyan kerültetek hozzájuk?

 - Az együttműködés egy lemezkiadóval mindig közös megegyezésen alapul, tehát, hogy a csapatnak megfelelnek-e a kondíciók, illetve, hogy a kiadónak belefér-e az arculatába az a műfaj, amit egy adott formáció képvisel. Ha ezek a dolgok találkoznak, akkor történik meg, hogy kiadó gondozásában jelenik meg a lemez.

 - Ezen az új anyagon – ha lehet ilyet mondani a Szkítia esetében –, karcosabb a megszólalás, és összességében mind énekfronton, mind a zenében karakteresebb és rockosabb lett a zenekar hangzása mint az eddig megszokott. Ez minek köszönhető?

 - Elsősorban annak, hogy módosult a zenekar felállása. A tőlünk megszokott két női-egy férfi énekfrontot két karakteres férfi, valamint egy női hang váltott fel. Mivel Ráduly Levente és Szepesi Richárd hangja is rockos, és az én hangom sem kimondottan egy lágy lírai hang, így adva volt, hogy a zene is erőteljesebbé válik.

 - E mellett, nekem úgy tűnik, hogy az évek során még tovább gazdagodott a Szkítia zenei világa. Hogy csak három tételt emeljek ki az albumról: nagyon szimpatikusak a címadó dal musical-be illő megoldásai, a már régóta repertoárban lévő Titkos szerelem swinges, jazzes elemekkel megtűzdelése, és az Erdély majd egyszer hazatalál neoklasszikus gitárfutamokkal és szólóval felvértezett előadása. Szándékosan kevertetek ki most még további színeket a palettán, vagy nem egy tudatos döntés eredményeit hallhatjuk a lemezen?

 - Szerencsére a Szkítiát olyan zenészek alkotják, akik a maguk hangszerén mind vérprofik, s más stíluselemeket is könnyedén bele tudnak építeni a meglévő alaphangzásba. Félig-meddig tudatos volt a döntés, hiszen a próbák alatt folyamatosan formálódtak a dalok, míg elérték a végleges, a közönség által is megismert hangzásukat. Egy ilyen „kevert” műfajt – amibe számos zenei stílus fellelhető, és sok hangszerrel szólaltatjuk meg –, nem egyszerű ízlésesen összeilleszteni. Nem véletlen, hogy kevés zenekar dolgozik, szólal meg így. Mi mindenképp törekedtünk arra, hogy ne váljon a CD egysíkúvá, így minden dal külön él és lélegzik, egyik sem hasonlítható a másikhoz, mégis benne vannak azok az elemek, melyek a Szkítiára jellemző hangzásvilágot adják, így kerek egésszé varázsolják a lemezt.

 

 - A korongra került dalok közül a Szkítia koncertekre járók néhányat már ismerősként üdvözölhetnek. Az album többi szerzeménye mennyire „friss”? Ezek is már régebb óta csiszolgatott témák, netán (majdnem) kész nóták voltak, és most nyerték el végső formájukat vagy a közelmúltban születtek?

 - A negyedik lemezünk egy elég érdekes koncepcióban készült el. Akik a kezdetektől ismerik a Szkítiát, azok tudják, hogy az évek folyamán számos tagváltás történt a csapatban. A korai felállásból kivált két zenekari tag – Ráduly Levente, valamint az egyik alapító, Szepesi Richárd – visszatért közénk. A Rajzolt világ tehát gyakorlatilag egy időutazás, ami a csapat múltját, jelenét és jövőjét hordozza magában, így valóban van két dal (Rajzolt világ, Város felé), ami a zenekar kezdeti időszakából származik. Vannak olyan szerzemények, amelyek az énekszekció megváltozása után születtek (Hazát, házat, Tiéd ez az ország, Titkos szerelem). A legújabb, eddig nem publikált számok pedig a Szkítia jövőbeli útját, küldetését sugallják.

 - Az Álmodni könnyű nótát – a zenéjét tekintve – a CD mondhatni legrádióbarátabb szerzeményeként jellemezném. De azonnal mellétenném A káprázat földjén dalt is, ami a mai, minden tekintetben modernizált világról szól. Azért hoztam szóba a (népszerűséget esetleg elősegítő) popularitást, és a virtuális életteret, mert érdekelne a véleményed azzal kapcsolatban, hogy sokak szerint jelenleg a Facebook és a YouTube a legsikeresebb kapcsolattartó csatorna egy zenekar és a közönsége között. Egyetértesz ezzel? Valamint, ti ezeket a felületeket milyen mértékben, illetve eredményességgel használjátok?

 - Sajnos egyet kell, hogy értsek ezzel. Tapasztalatom alapján a legtöbb ember a Facebookot látogatja elsőnek, ha információhoz szeretne jutni egy zenekarral vagy énekessel kapcsolatban. Így elengedhetetlen, hogy mi is jelen legyünk rajta, de természetesen a zenekari honlapunk is frissül, az aktualitások naprakészen elérhetőek rajta. Magánemberként talán kevésbé lennék aktív a saját profilomon, előadóként viszont fontosnak tartom a személyes kapcsolattartást a közönséggel. Ha megkeresnek levélben, szívesen válaszolok vagy segítek jó szóval, vagy amivel tudok. Természetesen megosztok fényképeket is a kulisszák mögüli világból vagy akár egy kirándulásról is, mert az emberek szívesen fogadják ezeket is. Nem azzal van a baj, ha valaki normális keretek között használja az egyik legnagyobb közösségi portált, hanem inkább azon fiatalok számára okozhat problémát, akik rabjaivá válnak ennek a virtuális világnak, s nem érzékelik a veszélyt, így olyan helyzetekbe sodorhatják magukat, amik akár az életüket is veszélyeztethetik. Ezért is született meg a Káprázat földjén című dalunk, ami a virtuális birodalom árnyoldalaira mutat rá.
A Youtube-ot elsősorban saját videoklipjeink megosztására használjuk. Mivel szinte a világon mindenhol elérhető, és mi is már többször kaptunk hozzászólásokat a videóink alá külföldről is, ezért ilyen szempontból hasznosnak találom, mert ezáltal többfelé eljut a hírünk.

 - Az alaposan kidolgozott, rendkívül igényes, de mégis könnyen befogadható dalok egyes szövegeiben markáns véleményt fogalmaztok meg néhány aktuális – de lehet, hogy egyeseknek kissé kényes – témával kapcsolatban. Miért tartjátok fontosnak ezt a fajta állásfoglalást? És milyen visszajelzéseket szoktatok kapni az ilyen jellegű szerzeményekre? Megvan a befogadó közeg ezekhez is?
 
 - A zenekar küldetése nem csak gyökereink, kultúránk ápolása, hanem az is, hogy nemzetünket érintő aktualitásokat, sorskérdéseket is megfogalmazunk. Ezek tényeken alapulnak, s egyfajta figyelemfelhívás, óvás formájában fogalmazódnak meg, amelyek magukban hordoznak némi iránymutatást is. Ha úgy tetszik, még időben igyekszünk megkongatni a vészharangot, amíg van esély a változtatásra. Aki ezzel nem tud azonosulni, az nyilván nem fog hallgatni minket. De vannak olyan emberek is, akik nem elégednek meg azzal, hogy „majd lesz valami, csak maradjunk csendben”, és örülnek annak, hogy léteznek olyan zenekarok, akik megfogalmazzák mindazt, amit talán a hétköznapokban sokan nem mernek, vagy a hangjuk nem jut el olyan messzire, mint a miénk. Ha nem lenne befogadó közegünk, akkor nem lennénk 13 éve a pályán.

 - Egy-egy új szerzemény megszületésekor az alakuló muzsika ad ihletet a mondanivaló megírásához, vagy már meglévő szövegekhez készül „zenei aláfestés”? A ti esetetekben a népdaloknál, versmegzenésítéseknél a válasz egyértelmű, de mi a helyzet a saját számoknál, főleg, hogy ti több külső szövegíróval is dolgoztok?

 - A mi esetünkben a dalok megszületése valóban egy összetett dolog. A Szkítiában három zeneszerző van: Gulyás Szabó László gitáros, Szepesi Richárd énekes, furulyás, valamint Pad Richárd billentyűs. A szövegeket Szepesi Ricsi és én szoktam írni. Viszont, ahogyan említetted, külső szövegírók művei is megtalálhatóak a lemezeinken. Jelen esetben Szőke István Atilla (Örökölt tűz), Tamás István (Tiéd az ország), valamint Sebestyén Rita (Erdély majd egyszer hazatalál) egy-egy szövegét zenésítettük meg. Nyilván a versekhez nem tudunk hozzányúlni, tehát a szöveg köré építjük fel a zenét. A többi esetben változó a tematika. Van, amikor a már kész zenéhez születik meg a mondanivaló, és van, amikor a szövegíróval egyeztetve kicsit módosítunk az eredetin.

 - Az új dalcsokorból kettőt már videóként is publikáltatok. Az Erdély majd egyszer hazatalál, valamint – az archív felvételeket is tartalmazó – imidzsklipként, a Népünk Golgotája lett megfilmesítve. Miért pont ezekkel jelentkeztetek az album kiadása előtt? És terveztek-e még további videókat?

 - Mindenképpen olyan dalokkal szerettük volna felvezetni a lemez megjelenését, amiket a közönség még nem hallhatott tőlünk. Az elcsatolt területekkel mindig is foglalkozott a zenekar. Csak, hogy két dalt említsek: a Trianon, vagy a Szél szárnyán. Ez történelmünknek egy olyan sötét és fájó pontja, amire mindig emlékezni kell, a határainkon túl élő testvéreinket pedig erősíteni a mindennapok küzdelmeiben.
A Népünk Golgotája egy olyan aktuális problémát boncolgat, ami ellen úgy éreztük szót kell emelnünk, s ami mindenképp a helyzet megoldásáért kiált. Nevén nevezve, ez a dal a migrációról szól, amivel napjainkban fontos foglalkoznunk. Ezért gondoltuk úgy, hogy videoklipként is megjelenítjük. A forgatás egy csodálatos helyszínen, Pilisszántón, a Csillagösvényen zajlott Loboda István operatőr vezetésével. A kész kliphez archív anyagokat is felhasználtunk, amit az N1TV bocsátott rendelkezésünkre.
Tehát két olyan markáns témával promotáltuk meg a lemezmegjelenést, ami minden gondolkodó ember számára súlyos mondanivalóval bír, zeneileg viszont teljesen eltér egymástól. Terveink közt szerepel még egy videoklip elkészítése.

 - És ha már videók… Volt egy Van-e nékem hazám című dalotok, amit szintén megfilmesítettetek, emellett – koncertfelvételként – a jubileumi DVD-n is szerepelt. Most viszont nem került fel a CD-re. Miért?

 - Pont azért, amit a kérdésben is felsoroltál. Készült róla régebben egy videoklip, valamint a koncert DVD-n is hallható. Sok lassú dalt nem szerettünk volna a lemezre tenni, illetve olyat, ami tematikában ugyanaz. Tehát koncepcionálisan is kirostáltunk pár olyan számot, amik vannak, léteznek, de a negyedik albumunkra nem kerültek fel.

 - Múlt hónapban vidéken már megtörtént a lemez hivatalos bemutatója. És ahogy ezt a világhálóra felkerült pár részlet – jó néhány fotó, és egy-két videófelvétel – is demonstrálja, egy sikeres koncerten vagytok túl.

 - Igen, június 17-én Kétpón, a Betyárétel Főző Fesztivál keretein belül tartottuk meg a lemezbemutató koncertet. Igyekeztünk a közönségünknek maradandó élményt nyújtani, így nem csak az új album dalait, hanem a legkedveltebb Szkítia számokat is eljátszottuk. Szerencsére rengeteg ember vett részt ezen a jeles eseményen. Volt pirotechnika, valamint vendégeket is hívtunk. Profi néptáncosokat, valamint az Erdély majd egyszer hazatalál című dalunk fiatal szövegíróját, aki elszavalta a teljes versét is. Legnagyobb örömünkre a közönség nagyon jól fogadta az új dalainkat és az új hangzásvilágot. Sokan, akik már előbb megvették a lemezt, velünk együtt énekelték az új szerzeményeket is. A koncert után dedikáltuk is a CD-t, a közönségtalálkozó részeként pedig fotózkodtunk, beszélgettünk a rajongókkal. A tűzijáték ideje alatt szintén Szkítia szólt, így koronázva meg ezt az estét.

 - Nemrég publikáltátok, hogy szeptember közepén lesz a fővárosi lemezbemutató, méghozzá exkluzív körülmények között.

 - Így van! Szeptember 15-én 21 órai kezdettel Budapesten, a Fanny nevű hajón lesz megtartva a koncert, amire korlátozott számban, kizárólag elővételben lehet jegyet váltani. A vételi szándékot a szkitiaegyuttes@gmail.com email címen lehet jelezni. Úgy gondoljuk, hogy ez egy valóban különleges és méltó helyszín lesz, ahol nemcsak egy koncertélménnyel ajándékozzuk meg a közönséget, hanem fővárosunk nevezetességeit is esti fényekben, a Dunáról tekinthetik meg.

 - Azt megbeszéltétek már, hogy az új album – eddig élőben még nem elővett – dalai közül melyek azok, amelyek biztosan beépülnek majd a koncertprogramotokba? Egyébként, ezt mi alapján szoktátok eldönteni?

 - Az biztos, hogy az elkövetkezendő egy évben az új lemez dalaira fog épülni a koncertműsor, de nem szeretnénk erről előre bővebben beszélni, legyen meglepetés is. Azt pedig, hogy egy adott koncertre milyen programmal készülünk, az dönti el, hogy a rendezvény milyen jellegű. Más dalokat kíván meg például egy ünnepi megemlékezés, mint egy falunap.

 - Milyen őszi-téli folytatást álmodtatok meg a zenekar számára?

 - Most elsősorban a hajós koncertünkre fókuszálunk, de ahogy fentebb már említettem, tervbe van véve egy új videoklip elkészítése is. Több koncertdátumunk már szervezés alatt van, és a Rajzolt világ dalait bemutató turnét is tervezünk, de mellette majd készülnek az újabb Szkítia szerzemények is.