A mintanagymama hogyan válik egy pillanat alatt retiküljét fegyverként használó harcossá a Kossuth téren?
Miért vált ki egyik ember a másikból olyan heves érzelmet, hogy az agresszióba torkollik?
Mi történik, amikor a tömeg egyként üvölti: Viktor! Viktor!
Miért ragadtatja magát valaki arra, hogy emberi mivoltától megfossza és patkánynak nevezze a másikat?
Miért szakadnak meg barátságok a politika miatt? Miként szakadnak ketté családok hasonló okokból?
Nincs megállás
Aaron T. Beck orosz zsidó bevándorló család gyermekeként született az USA-ban, Providence városában. Beck előbb politikatudományi és angol tanulmányokat folytatott, csak ezután jelentkezett az orvosi egyetemre.
A neourológus, pszichoterapeuta hosszú évtizedeken át kutatta többek között az erőszakos magatartás hátterét. Több munkája is megjelent magyarul.
A gyűlölet fogságában című kötete alapműnek tekinthető a szocialista, fideszes háborús kampányok, vagyis a negatív kampány megértéséhez is.
Alapvetése, hogy a gondolat alapozza meg az érzést. Munkája során arra a következtetésre jutott, hogy
nagyjából hasonló folyamatok játszódnak le egy válságba kerülő házaspár és egy törzs vagy nép soraiban, míg eljutnak a nyílt ellenségeskedésig, adott esetben az erőszakig.
Az élet bonyolultságát sztereotípiákkal igyekszünk egyszerűsíteni. Fejlődésünk során elsajátítjuk, hogy mi a jó és mi a helytelen. Mégis bizonyos helyzetekben megszegjük ezeket a szabályokat és a szégyenérzet, önkritika sem követi a cselekedetünket. Mi történik a fejünkben?
Beck arra a megállapításra jutott, hogy az ősi gondolkodásmód és a hiedelmek megértése vezethet közelebb a megértéshez. Ha az egyén, vagy a csoport úgy észlel egy helyzetet, hogy abban őt vagy az általa szentnek tekintet értékeket sértés érte, akkor
beindul a támadás automatizmusa annak érdekében, hogy az értékként kezelt dolgot megvédje.
Ha senki és semmi nem szakítja meg a folyamatot az észleléstől, a támadás előkészítésén át nincs megállás annak kivitelezéséig. Nagyjából úgy, ahogyan a Csupaszt Pisztoly című film alábbi jelenetében.
Tévutakon az erőszakig
Az ősi gondolkodásmódunkban ott van a csoporthoz tartozás igénye. Az ősember nem magányosan vadászott, gyűjtögetett. A közösséghez tartozás jelentette az életben maradás egyetlen esélyét. Az összetartozás óhatatlanul másolási folyamatot indít el a közegen belül. Szokásokat, hangulatokat, gondolatokat vesznek át egymástól az emberek - ilyen például az érzelmi ragály, amikor a tömeg éljenezni kezd.
Hogyan képezünk/képeznek számunkra ellenségképet? A csoport és az egyén is, gyakran valósághűnek látszó gondolatokat, helyzeteket, a pillanatnyi veszteséget, nyereséget, a veszélyt aránytalanul megsokszoroz vagy alapvetően tévesen ítél meg.
Vegyünk két, sokak életében előforduló helyzetet!
Párkapcsolatban élő férfi a gondolataiba merülve elfelejt a másik fél által alapvetőnek vélt gesztust: például a hölgyet előre engedni az ajtóban, kabátot felsegíteni. Ebben az esetben a társ megváltozott viselkedése azt a gondolatot szüli meg a nő fejében, hogy már nem tiszteli őt a párja.
A helyzet negatív értelmezése, a kommunikáció hiánya elindítja a folyamatot: a frusztrált nő rövidesen általánosítva, úgy beszél a férfiról, mint egy bárdolatlan büdös bunkóról. A félreértelmezett viselkedés folytán a sarokba szorítás, a leértékelés érzése alakul ki, ami haragot generál és bosszúállásra ösztönzi a sértett felet. Például a férj kedvenc étele már ünnepi alkalomkor sem kerül az asztalra.
A felek ellenfelekké válnak, mindez az önkényesen torzított értelmezésből fakad a másik indítékait illetően. Sok esetben pedig semmi másról nincs szó, mint arról, hogy a férfit problémák gyötrik, amelyen rágódik, nem akarja vele terhelni az együtt töltött perceket, de a helyzet mégis megosztja a figyelmét és másként viselkedik, mint korábban.
Természetesen ez a szituáció fordítva is előfordul. A munkából holtfáradtan hazarohanó a háztartási teendőit végző nő nem szentel elegendő figyelmet a vacsoráját váró férfira, mire ő azt a szeretet megvonásaként értékeli.
Zárt sorok, gondolatok
A politika évszázadok óta eszközként használja célja eléréséért a másik indítékainak torzítását, tudatos félreértelmezését. Ezzel a módszerrel jelöli ki érdekeinek megfelelően a következő ellenfelét, alkotja meg csoportja számára a legyőzendő/megsemmisítendő ellenségképet.
Lényeges, hogy a megnyert bázist senki és semmi ne zökkenthesse ki zárt gondolkodásának folyamatából. Abból a rendszerből, amelyben kódolják a gondolatokat, az érzelmeket, a reakciókat.
Ehhez napjainkban a legfőbb eszköz a média. Készen adja az embernek a gondolatot, amihez a csoport vezetőinek elvárásai alapján érzelmeket is társít. Leggyakrabban a csoport negatív érzelmeit ragadják meg, hiszen ezeket könnyebb előhívni, mint a pozitívakat.
Ennek fő hívószavai a lét- és egzisztenciális biztonságot fenyegető üzenetek. Az ember szükségleti piramisának lábazatát a fiziológiás igényei - étel, ital, alvás stb. - mellett, a biztonság, a védelem alkotja. Ezek bármelyikének gyengítésére vonatkozó utalás kiválthatja a védekező reakciót. Például: ha más párt jön csökkenti a nyugdíjad, elveszi a támogatásod stb..
A sértett, fenyegetett érzés során az egyén és a csoport is úgy érzi, hogy a másik lenézi őt. Ezért a közösség, a másik tömörülés valamennyi cselekedetét negatívan (félre)értelmezi és elindítja a sztereotípiák lavináját, amely előidézi az immár ellenfélnek tekintet közösség viselkedésének téves értelmezését.
Lényeges, hogy az ellenséges közösség üzenetei ne, vagy csak minimálisan, illetve torzítva jussanak el a másik félhez, hogy ne legyen lehetősége korrigálni az alapvetően rosszul értelmezett helyzetet.
Hasonló húrokon
2001 decemberében az Orbán-Nastase megállapodás után Kovács László a szocialisták akkori elnöke, azzal riogatta a magyar választókat a státusztörvény kapcsán, hogy elveszíthetik munkájukat.
Kovács kijelentette, hogy szorult helyzetéből „a miniszterelnök (…) a magyar munkavállalók érdekeit súlyosan sértő, s a törvényt több vonatkozásban is felülíró megállapodással próbált kiszabadulni. A foglalkoztatottságra, a bérekre, az amúgy is túlterhelt társadalombiztosításra és a súlyos válsággal küszködő egészségügyre gyakorolt várható hatások felmérése nélkül nyitotta meg a magyar munkaerőpiacot több millió román munkavállaló előtt. Ráadásul ugyanezt a többi szomszédos ország is igényelheti.”
Ez volt az a bizonyos 23 millió román munkavállaló beözönléseként emlegetett szocialista kommunikációs panel. 2015 áprilisában a bevándorlásról és a terrorizmusról az Orbán-kormány által rendezett Nemzeti Konzultáció során másként, de mégis hasonló módon a munkánkat elragadó idegenekkel riogatták a választópolgárokat az óriásplakátokról: „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját!”
Technika és a hatás ugyanaz.
A csoport énképét ebben az állapotban alaposan túlértékeltté tehetik, torzíthatják a vezetőik, míg a legyőzendő ellenségét negatív irányba fokozzák.
Az ilyen típusú beszűkült gondolkodás arra ösztönzi a megcélzott közönséget, hogy sablonokba préselve vélekedjen a máshogy gondolkodóról:
ellenség, aki ártani akar nekünk.
Pusztító hiedelmeink
Ilyen helyzetben könnyű előhívni azt a hiedelmet, ha valaki nem ért egyet velem, az nem tisztel. Pedig nem erről van szó.
A tiszteletlenség érzésének eluralkodása egy rosszul értelmezett helyzetből, megtorlásra ingerli az egyént és a csoportot is.
Háborús lélektan veszi át az uralmat: ölj, vagy megölnek!
Ez az állapot felszabadíthatja a gátlásokat, a morális szabályozók átlépéséhez vezet. A verbális és fizikai erőszak, - amelynek vége sajnálatos módon gyilkosság is lehet - előtt a lelkiismereti blokkokat feloldja az a hiedelem, hogy amit teszek, az jogos,
a gonoszt meg kell semmisíteni!
Természetesen ennek vannak fokozatai. A verbális agresszió, plakátrongálás, hogy csak a közéletből vegyünk példákat.
Lépésről lépésre
A folyamat részei: az ellenfél kijelölése, homogenizálása, vagyis mind egyforma, mind ugyanolyan.
Az ellenség dehumanizálása: nem emberi lények, így nem lehet velük együttérezni.
Az ördög maga, aki szemben áll velünk.
Ki kell irtani, ha fennmarad, fenyegetést jelent.
A folyamatot külső helyzet, a fenyegetettség érzése tudja aktiválni. Ez lehet 23 millió román, menekültek, nyugdíjasok elvett/visszaadott 19 ezer forintja tulajdonképpen bárki és bármi.
Technika a gyakorlatban
2017. március 29-én az MTI tudósítása nyomán a hirado.hu cikket jelentetett meg a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége által Nagyatádra szervezett kerekasztal-beszélgetésről, amelynek vendége Kövér László volt. Ebben jól megfigyelhető a korábban ismertetett manipulációs folyamat:
Már a címben megfogalmazott üzenet egyértelmű, ha nem a Fidesz-KDNP-t választják a szavazók 2018-ban, akkor oda a családtámogatás, a nemzetpolitika, vége lesz „a magyar gazdasági szereplők támogatásának”.
Ezzel a fenyegetettség érzésének elhintését végezte el Kövér. Mindent, amit tettünk „visszacsinálnák” - mondta.
Egy alapvetően torz információt közvetített a hallgatóságának, hiszen nem rendelkezik a jövőbe látás képességével, hogy melyik párt mit tenne kormányzati pozícióban.
Az „ők” és „mi” kijelöli a csoportokat, azt, hogy ki az ellenség. Nincs különbség számára az ellenzéki pártok között: mind egyforma. Ez a tudatos torzítás, összemosás az ellenfél homogenizálását szolgálja. Nem politikusok, egyenként, vagy együtt megnevezve, hanem mindenki, aki nem mi vagyunk, mindenki ellenség, aki nem a mi szavazónk.
Kövér ennél is tovább ment: „mindent megtennének”, hogy a Fidesz soha ne kerüljön többé hatalomra. Itt vérmérséklettől függően tág értelmezési teret biztosított a tábornak, hogy mi lehet az a minden.
A félelemérzettel megteremtett kohézió után következett a csapatépítés. A következő lépésben a fideszes politikus hosszasan a kormány méltatta. Erősítette a csoport összetartozását, nagyságát.
"A pincétől a padlásig átépítettük az ország épületét."
Stabilitás, problémamegoldás, fizetésemelés szavak alkalmazása. Az önfényezés után, az ellenség értéktelenné tétele zajlott.
Végül megkapta a hallgatóság az engedélyt a háborús logika követésére: vagy ők, vagy mi!
A háborús politikai retorika évek óta a kormánypártok sajátja. A Fidesz stratégái minden félreérthető ellenzéki nyilatkozatot félre értetnek majd a választókkal. Minden létező médiafelületen önmaguk nagyságát és ellenfeleik aljasságát, alkalmatlanságát fogják harsogni.
Hogy elkerüljük a törzsi háborúskodást, egyetlen dolgot tehetünk: legyünk észnél!