– Holnap kezdődik Magyarországon a béruniós kezdeményezés aláírásgyűjtése. Melyek voltak a főbb állomások addig, míg eljutottak idáig?
– Tavaly december 18-án jelentette be a Jobbik elnöke a Vona18 keretében a polgári kezdeményezés elindítását. Ezután elkezdtük a nemzetközi partnerek megkeresését, hiszen ehhez az akcióhoz az Európai Unió hét másik tagállamából egy-egy állampolgárt kellett felkérnünk a polgári bizottság megalakításához.
– Ez mennyi időbe tellett?
– Két hónap alatt megtaláltuk a partnereket, majd március 14-én megfogalmaztuk egy határozatban a polgári kezdeményezés tartalmát, célkitűzéseit. Ezután benyújtottuk az Európai Bizottsághoz a dokumentumot. Két hónappal később, május 22-én nyilvántartásba vette a Bizottság a kezdeményezésünket.
A következő mérföldkő augusztus 20., amikor elkezdjük online és papíralapon az aláírásgyűjtést.
Az elmúlt hónapban azon dolgoztunk, hogy adatvédelmi és jogi szempontból is előkészítsük ezt a szép feladatot. Szeptemberben indul a többi tagországban a kampány és az aláírásgyűjtés.
Akik támadják a béruniót: Fidesz, MSZP
– Hány aláírást kell összegyűjteni?
– Egymillió választókorú uniós állampolgár támogatását kell megszereznünk. Az egész EU-ban gyűjthetünk, de van egy másik kritérium is, amely szerint legalább hét tagállamból bizonyos számú aláírással rendelkeznünk kell. Ez úgy jön ki, hogy az adott ország európai parlamenti képviselőinek számát megszorozzuk 750 fővel.
– A Magyarországot eddig kormányzó Fidesz-KDNP, illetve az baloldal egyaránt támadja a béruniós kezdeményezést. Ön szerint mi az üzenete ennek?
– Kicsinyes politikai hozzáállásnak tartom Orbán Viktor, Kövér Laszló, Deutsch Tamás vagy éppen Újhelyi István bérunióval kapcsolatos megnyilvánulásait, hogy csak az utóbbi időszak megszólalóit említsem.
Tartalmilag mind a fideszesek, mind a szocialisták megpróbálják elbagatellizálni a problémát és úgy tesznek, mintha nem lenne legitim a polgári kezdeményezésben megfogalmazott felvetés. Persze, valahol érthető, hogy azok a politikai erők, amelyek az elmúlt 27 évben kormányozták Magyarországot, nem akarnak szembenézni a saját politikai tevékenységük tragikus következményeivel.
Az, hogy ma hazánk olyan állapotban van, amilyenben, a magyar gazdaság a rendszerváltás után majd három évtizeddel is az olcsó munkaerőben látja a felzárkózás lehetőségét, az, hogy óriási számban vándorolnak el magyarok egy jobb életszínvonal reményében, mind a mögöttünk hagyott időszak politikájának a kritikája.
A fideszes és szocialista politikusoknak, akik felelősek mindezért, meg kellene követniük a magyar embereket, s egyúttal egy új jövőképet felvázolni az ország számára. Ám jól láthatóan ez nagyon nehezükre esik.
A Nyugatnak is érdeke a sikerünk
– Mivel kell szembenéznie Európának, ha nem csökken az unió centrumországai és a periféria közötti bérszakadék?
– A jelenlegi trendek azt mutatják, hogy Kelet-Közép-Európa kiürül. A térség országainak szellemi ereje, a munkaképes korban lévő, szakképzett emberek tömegével hagyták el hazájukat vagy erre készülnek. Ha a fiatal, tehetséges társadalmi réteg elvándorol az nemcsak társadalmi katasztrófához vezet közép-, és hosszútávon, hanem a nyugdíj- és szociális ellátórendszer összeomlásához is. Az oktatási- és egészségügyi rendszer fenntarthatatlanná válik. A nagy állami ellátórendszerek veszélybe kerülnek, ha az ezek működését biztosító aktív réteg más országban keres és talál boldogulást.
De ne feledjük azt sem, hogy Nyugat-Európában is jelentkezhetnek az olcsó munkaerő megjelenésével negatív folyamatok, így például a bérekre és az ellátórendszerre nehezedő nyomás. Ausztria már január 1-én bevezette azokat az intézkedéseket, amivel próbálják lassítani, gátolni a keletről érkezők munkavállalását.
Szeptemberben Emmanuel Macron többek között azért utazik Budapestre a V4 csúcsra, hogy a keleti országok munkavállalói miatt Franciaországban jelentkező problémákról tárgyaljon.
– A magyar bérek felzárkóztatása tehát egy eszköz annak érdekében, hogy ne omoljon össze Magyarország?
– A bérunió egy hosszútávú célkitűzés. Tisztában vagyunk vele, hogy ez egy rendkívül összetett folyamat, a megvalósítása időbe telik. Nem túlzás azt állítani, hogy ez nemzetstratégiai programot is igényel. Meg kell találnunk az eszközöket, amivel sikerre vihetjük a kezdeményezést, ami a régiónkban lévő országok felemelkedését jelentené, és egyúttal egy jól működő, szolidáris Európát eredményezne.
A polgári kezdeményezésünk összekapcsolódik egy újfajta Európa víziójával is. Szeretnénk benevezni abba a vitába, amelyben eddig Juncker és Macron tette le a kontinens jövőjére vonatkozó, számunkra kevéssé kedvező elképzelését.
Egy óriási lehetőség a bérunió Kelet-Európa számára, a Brexit és az unió krízisei nyomán végre érdemi vita kezd kibontakozni és már nem arról van szó, hogy vagy mindenki elfogadja a föderális Európa koncepcióját vagy kilép.
Itt már számos javaslat van az asztalon, elindult egyfajta párbeszéd az unió szervezetei között. Eljött az a pillanat, hogy Kelet-Közép-Európa országai is láthatóvá tegyék ebben a folyamatban az őket sújtó nehézségeket és megmutassák a megoldási javaslataikat.
Szakítani az elmúlt 27 évvel
– A béruniós kezdeményezéssel szembeni támadások nagyjából két témában jelennek meg. Az egyik, hogy a Jobbik Brüsszeltől várja a béremelést és ezért cserébe kész lemondani a szuverenitásának újabb részéről. A másik pedig, hogy a béruniónak nincs is létjogosultsága, hiszen az Európai Bizottságnak nincs ráhatása a bérekre.
– Akik ezeket a kritikákat megfogalmazták vagy nem ismerik a kezdeményezés lényegét, vagy eleve rosszindulatúan közelítenek a kezdeményezéshez. A béruniós törekvésünkkel az elmúlt 27 év katasztrofális politikájával szakítunk. A magyar életszínvonal és a magyar bérek emelése érdekében egy átfogó programot szeretnénk megalkotni. Naiv az, aki azt gondolja, hogy a Jobbik azért fordult az Európai Unióhoz, hogy megpróbálja kimondatni, hogy egy magyar ember mennyit keressen számszerűsítve.
Pontosan tudjuk, hogy az Európai Bizottságnak nincs erre vonatkozó jogköre, arra viszont van hatásköre a többi más szervezettel együtt, hogy meghatározza és kijelölje azokat az eszközöket, amelyekkel a tagállamok közötti gazdasági különbségek kiegyenlíthetők. Az uniónak van olyan programja, ami ezt a célt szolgálja, úgy hívják, hogy kohéziós politika.
– Milyen hatásfokkal alkalmazzák ezt most?
– Több milliárd eurót költ el az EU az adófizetők pénzéből erre a célra anélkül, hogy ennek lenne bármilyen látszata.
Nincsenek meg azok a mechanizmusok az unióban, hogy ezeket az összegeket nyomon kövessék, hogy megvizsgálják, elősegítették-e a kitűzött cél megvalósítását. A kohéziós politikának nincs biztosa, nincsenek beszámolók, az sem zavarja Brüsszelt, hogy adott esetben a pénz egy részét ellopják, vagy teljesen haszontalan célra költik el. A kohéziós politika átalakítása nemcsak a kedvezményezett tagállamok számára lenne fontos, hanem azoknak az országoknak is, akik nettó befizetői az EU-nak. Hiszen az uniós állampolgárnak is érdeke, hogy lássa, a befizetett adóforintjait, adóeuróit mire költik el.