Ha nem is a rómaiaknak, de bizony az Orbánoknak, Tiborczoknak sokat köszönhet a vidék. No, nem csatornát, működő egészségügyet, közrendet, öntözést, vízvezeték-hálózatot építettek, mint Monty Python klasszikusában a rómaiak, hanem magánkastélyt, magánbirtokot és magánvadászmezőt. Közpénzből. Nyilván.
Ezt a dél-somogyiak (vagy éppen az ország bármelyik pontján élők is) is jól tudják, ott kézzel fogható valóság az Orbán–Tiborcz-féle harácsolás.
Ahogyan arra Ander Balázs alelnökünk a parlamentben is rámutatott: több ezer hektárnyi földeket és kastélyt vásárolnak fel a pénzünkből felhizlalt családtagok Dél-Somogyban, így Tiborcz úr, és persze az édesanyja és felesége, a közismerten saját lábán álló Orbán Ráhel is.
Jelképes erővel bír: a birtok egykor a magyar történelem egyik legjelesebb családjáé, a Széchenyiké volt, akik a vagyonukat és tudásukat a haza, a köz szolgálatába állították.
Ma másfajta nagybirtokosok jutottak nekünk.
A most felkapaszkodott, nagy étvágyú urak a közvagyont használják fel saját gyarapodásukra.
A szétadóztatott magyar társadalom verejtékes munkájának gyümölcse a Tiborczok, Orbánok, Lázárok magánkastélya és magánbirtoka.
De adtak mást is nekünk az Orbánok és Tiborczok: leépített közszolgáltatásokat, bezárt postát, bezárt vasútvonalat, széteső utakat, magukra hagyott falvakat, kivéreztetett önkormányzatokat.
Tragikus, hogy a magát „vidék kormányának” hívó galeri nem érti – vagy csak nem érdekli őket –, hogy
a közszolgáltatások és a közösségi közlekedés fenntartásával az állam növelhetné a kistelepülések és járások népességmegtartó erejét,
ezáltal pedig biztosítaná a magyar vidék jövőjét. Hogy gigagyárak és vízzabáló akkugyárak helyett az ipar diverzifikálására lenne szükség, a koncentráció helyett pedig a leszakadó térségek támogatására.
Bizony. Ugyanis számunkra Dél-Somogyban, de Borsodban, Békésben, Zalában, Hevesben és bárhol az országban nem csatornát, egészségügyet, közrendet, öntözést, bort, utakat, vízvezeték-hálózatot építettek, mint a rómaiak, hanem magánbirtokot, lekerített vadászmezőt, áthatolhatatlan kerítést, magánosított kastélyt, közpénzből felújított magánosított utat.
Tisztelt „Vidék Kormánya”! Nem magánbirtokra, kerítésre, magánkastélyokra van szükségünk, hanem utakra, vasútra, postára, önkormányzatokra és munkahelyekre.
A magyar vidék ugyanis nem az önök uradalma, lakói nem jobbágyok
– hanem tisztességes magyar emberek, akik a bőrükről lenyúzott adóért cserébe sokkal jobb életet érdemelnének.
(A szerző a Jobbik elnöke.)