2010 óta, főképp az állami szerepvállalás miatt jóval több pénzből gazdálkodhatnak a magyar futballklubok, mint előtte. Ezek közé tartozik a szerencsejátékpénz, az emelkedő közvetítési jogdíjak és a társasági adókedvezmény – különösen ez utóbbi az érdekes. A bevételek emelkedtek, a teljesítményalapú ranglistákon viszont nem sikerült feljebb lépnünk. Az Index közölt egy összefoglalót arról, hogy a tao-pénzek megérkezése óta mennyit léptünk előre, ezt mi is kiegészítjük néhány adattal.
Régen még a rossz is jobb volt
A pénzcsap megnyitása előtt sem tartoztak a klubjaink tartósan a középmezőnyhöz, de hogy gyakrabban szerepeltek jól, az egészen biztos.
A 2004-2005-ös szezonban a Ferencváros nyújtott kiemelkedő teljesítményt. A zöld-fehérek az angol Millwallt búcsúztatták, így bejutottak az UEFA-kupa csoportkörbe. Nem maradtak pont nélkül: a Feyenoord ellen hazai pályán sikerült döntetlent elérni, a skót Heartsot pedig az utolsó meccsen legyőzni. A 17. helyen álltunk ekkor az európai klubranglétrán.
Debrecen
2009-ben a Debrecen a Bajnokok Ligája második selejtezőkörében hazai pályán 2-0 legyőzte a svéd Kalmart, idegenben ugyan 3-1 kikapott a magyar csapat, de a lőtt gól miatt sikerült továbbjutni. Ezután az észt Levadia Tallinn elleni kettős (0-1, 1-0) győzelem következett, hogy aztán a Levszki Szófiával harcoljanak a főtábláért. A DVSC Bulgáriában 22 ezer néző előtt tudott 2-1-re nyerni, míg hazai pályán a Puskásban, igazi futball-lázban 34 ezer magyar előtt 2-0-ra győzni, így sikerült bejutni a BL-be.
A csoportkörben aztán hat vereség jutott a magyar bajnoknak, de a Liverpool akkori edzője Rafa Benítez is elismerte, hogy ilyen kevés pénzből bejutni az elitbe óriási eredmény. Az UEFA-együttható alapján a 24. helyre sikerült előrelépnünk így.
Az akkori Debrecen annyira jól volt összerakva, hogy a következő évben még sikerült elérnie az EL-főtáblát, tehát két egymás utáni évben túljutnia a selejtezőkön a nemzetközi porondon. A rájátszásban a bolgár Litex Lovecset búcsúztatták kettős győzelemmel. A csoportkörben az utolsó, már tét nélküli hazai meccsen még sikerült is legyőzni az olasz Sampdoriát. Ennek ellenére sem sikerült tartósan az európai középmezőnyben maradni, sőt, tavaly már az NBI-ben is a bennmaradásért küzdöttek.
Videoton
Az utolsó nagy feltámadásunkat 2012-ben a Paulo Sousa által irányított Videoton hozta el. A 25. helyen álltunk az együtthatók alapján, hamarosan megmutatjuk, hogy utána hova csúsztunk vissza.
A fehérváriak a szlovák Slovan Bratislava, a belga Gent, és végül a török Trabzonspor kiejtésével jutottak be a csoportkörbe. Ez már önmagában komoly eredmény volt, viszont a Sousa-féle Videoton annyira jól összerakott és keményen védekező csapat volt, hogy a továbbjutástól sem álltak messze a csoportkörben. A belga Genktől mindkettő meccsen kikaptak, a portugál Sportingot viszont sikerült hazai pályán 3-0-ra legyőzni, ahogy a svájci Baselt is 2-1-re. Idegenben ellenük is elvéreztek, de így is csak egy győzelemre voltak a nyolcaddöntőtől.
Ez az egyetlen büszkeségre okot adó eredmény 2010 óta, de ez is inkább Paulo Sousa szakértelmének köszönhető, nem a pluszpénznek.
Mi történt azóta?
A 25. helyről egy év alatt a 47. helyre csúsztunk vissza. Azóta ugyan sikerült visszakerülnünk legalább a top40-be, de alaposan beragadtunk.
A jelenlegi helyezésünk 31., de ez még romlani fog, valószínűleg a 35. hely körül fogunk állni ha összesítették az idei koefficienseket. A Videoton ugyan bejutott a rájátszásba, ott csúfos vereséget szenvedett a Partizantól, hazai pályán 0-4 lett az eredmény a biztató idegenbeli 0-0 után. A francia Bordeaux kiejtése rég nem látott bravúr volt, de akkor ért volna igazán sokat, ha utána megvan a csoportkör is.
A Ferencváros a dán Midtjylland ellen esett ki kettős vereséggel, míg a Budapest Honvédnak és a Vasasnak izraeli csapatok jelentettek túl nagy falatot.
Elvárható volt, hogy bejussunk?
Ha megnézzük a csapatok kereteinek értékét, akkor a következő számokat kapjuk. A Transfermarkt adatait használtuk az összehasonlításhoz. A Videoton játékosai 11,70 millió eurót érnek, a Partizan 21,10 milliót. Az FTC 13,70 milliót, a Midtjylland 14,75 milliót. A Budapest Honvéd játékosainak értéke 7,55 millió euró, a Hapoel Beer-Sheva 19,45 milliót ér. A Vasas 7,75 millió, a Beitar Jerusalem 12,40 millió.A számokból az derül ki, hogy tulajdonképpen egyik csapatunk kiesése sem volt meglepő. A Honvéd és a Vasas buktája szinte borítékolható volt, bár az angyalföldi csapat már 1-3-ra vezetett idegenben, hogy aztán néhány perc alatt 4-3 legyen a vége a Beitarnak. A keretérték alapján a Ferencvárosnak lett volna a legtöbb esélye továbbjutni, itthon 2-0-ra is vezettek, de végül kettős vereség lett a vége. Érdekesség, hogy a Videoton a Partizan előtt azt a Bordeauxot ejtette ki, amelyiknek kerete 74,95 millió eurót ér, tehát a feladat nem lehetetlen.
Tényleg erős csapatok ezek?
Még csak azt sem mondhatjuk, hogy az ellenfelek épp ebben a szezonban voltak csúcsformában. A Honvéd-verő Hapoel Beer-Seva végül nem jutott be a BL-be, viszont az EL összejött nekik. A Vasast kiejtő Beitart viszont simán elütötte a bolgár Plovdiv, ami szintén nem egy világverő gárda. A Fradit kettős győzelemmel búcsúztató Midtjyllandot végül a ciprusi Apollon állította meg.
Több pénz kell?
Az kijelenthető, hogy a közvélemény ellenére továbbra sincs elég pénz a magyar klubfutballban ahhoz, hogy anyagiakban felzárkózzon az európai középmezőny csapataihoz.
Ahogy az is biztos, hogy a most elérhető forrásokat rosszul használják fel. Évek, vagy inkább évtizedek óta szajkózzák, hogy rossz a képzés, alapjaiban kellene átalakítani a rendszert, de ebből egyelőre semmit nem láthatunk. Kis pénzből is lehetne ennél nagyobb focit csinálni, de ahhoz olyan remek szakembereket kellene szerződtetni, akik nagyon jól tudnak nyúlni egy európai szinten gyengébb kerethez is, lásd Paulo Sousa, de ez a potenciál Marko Nikolicsban, a Videoton jelenlegi edzőjében is meglehet. Kellő szakértelem hiányában bármennyi pénzt lehet ölni a futballba, nem lesz folyamatos előrelépés, maximum egy-egy kiugró eredmény pár évente. Ha megvannak a jó szakemberek, lehetne igazolni jó, feltörekvő, vagy pályájuk csúcsán túllévő, de rutinos játékosokat is, ha a magyar utánpótlás képtelen kitermelni megfelelő szintű tehetségeket. Az akadémiai rendszer átalakítása megér egy külön misét, ezért most nem is megyünk bele.
Még nagyobb bajban lehetünk
Jövőre már nem számolják bele a koefficiensbe a szövetségi klub-együtthatót. Elévül a Paulo Sousa-féle Videoton menetelése is. Ez azt jelenti, hogy 2018-19-től a klubok szereplése már nem lesz hatással az azonos nemzetiségű csapatok pontjaira, mindenki a saját eredménye alapján lesz megítélve.Nem lehetetlen
Nálunk gyengébb futballkultúrával rendelkező országoknak idén (is) sikerült eljutniuk a főtábláig az EL-ben. Kazahsztánban is öntik a pénzt a futballba, még többet is, mint itthon, ott viszont láthatóan jobban használják fel: az Asztana EL-csoportkörös, ahogy az albán Skenderbeu is. A bolgár Ludogorec is bejutott. Arról már nem is érdemes beszélni, hogy osztrák, horvát vagy román csapat is van a főtáblán, de még a ciprusi Apollonról sem, mert ezek az országok egyértelműen előttünk járnak klubfutballban. Szlovénia a Maribor révén a BL-főtáblán érdekelt, de ott van az azeri Quarabag is.
Nem is feltétlenül őket kell követnünk példaként, elég elővenni a Debrecen vagy a Videoton közelmúltbeli sikereit, amik megmutatták, hogy európai szinten kis pénzből is lehet viszonylag nagy focit csinálni.
(fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)