Nemrégiben bevásárlás közben jutott eszembe: mennyi adó terheli a pénzünket, mire a boltban megvett termékek eljutnak szatyrunkba. A munkaadónk szociális hozzájárulási adót fizet utánunk.
A bruttó bérünkből személyi jövedelemadót, egészségbiztosítási, munkaerőpiaci, és nyugdíjjárulékot vonnak le. Ha vállalkozunk, nyereségadót fizetünk. Ha végre megkapjuk a jövedelmünket, a pénztárnál Európa legmagasabb áfája leselkedik rá, hogy megvámolja. És, ha ez nem volna elég, akár készpénzzel, akár kártyával fizetünk, megsarcol minket a bank is. Hiszen azért is fizetnünk kell, hogy felvegyük, átutaljuk, vagy bankkártyával elköltsük a törvényesen megkeresett és már agyon adóztatott pénzünket.
Mindez pedig egy arcátlan hazugságra épül. A pénzintézetek ugyanis a „költségeikre” és az épp most megemelt tranzakciós illetékekre hivatkoznak. Ez persze igaz is, de azt véletlenül sem teszik hozzá, hogy ők a pénzünket nem csak tárolják, de forgatják is. A mai banki világ nagyrészt már nem úgy néz ki, mint a filmekben, amelyekben a rablók megfúrják a kasszát, és lelépnek egy vagon készpénzzel, amit a bankfiók hátsó részében őriznek. Persze manapság is vannak olyan széfek, amelyekben mesés vagyonokat őriznek, ám a bankok által kezelt pénz elsöprő többségét folyamatosan forgatják. Befektetik a mi jövedelmünket, és az ebből származó profitot szinte az utolsó fillérig elteszik – leszámítva az általában nevetséges mértékű kamatot. Ezzel persze nem is lenne baj, így működik a piacgazdaság.
Mi rájuk bízzuk a pénzünket, ők a gazdasági életben kockáztatnak, s a nyereség őket illeti, a veszteséget ők nyelik le. Csakhogy Magyarországon a bankok úgy tesznek, mintha egy sima csomagmegőrzőt üzemeltetnének: fizetünk, hogy náluk tarthassuk a pénzünket. Ez hazugság, amelyet nem tűrhetünk tovább! S még abban sem dönthetünk szabadon, hogy akarjuk-e egyáltalán rájuk bízni a fizetésünket.
A Jobbik hiába javasolta, hogy a munkavállalók maguk választhassák meg, bankszámlára, vagy készpénzben kérik-e a bérüket. Kezdeményezésünket az Országgyűlésben leszavazták. Ám a küzdelmet nem adjuk fel. Országos aláírásgyűjtésbe fogtunk, hogy az átlagbérig a banki alapműveletek ingyenesek legyenek. Ezzel minden magyar ember évi 41 ezer forintot spórolhatna meg. Többé nem sarcolnák meg a szüleit támogató gyermeket, vagy az unokájának pénzt utaló nagymamát. Többé nem kellene azon morfondíroznunk, mikor, hogyan és hány részletben vesszük fel a saját fizetésünket a bankból. Hisszük, hogy a saját kemény munkával kiérdemelt – és sokszor méltatlanul kevés - jövedelme felett minden magyar embernek joga van szabadon rendelkezni. Ezt azonban csak összefogással érhetjük el. Közösen kell nyomást gyakorolnunk a kormányra, hogy szabjanak gátat a nyerészkedésnek a becsületesen megkeresett és adózott pénzünkön!