MSZP, 1989-2017: vörös csillag, szegfű és bukás

Bár vannak még olyanok az MSZP vezetőségében, akik elkeseredett kísérletet tesznek arra, hogy elhitessék a közvéleménnyel, Botka László visszalépésével nincsen vége a pártjuknak, de ettől még ők is tudják pontosan: game over. 
A meglepő igazából nem az, hogy az első szabad választásokat követő 27. évben végérvényesen kimúlik az kommunista állampárt utódja, hanem az, hogy egyáltalán idáig húzták. 

1989. október 7-én, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) XIV. kongresszusáról tudósító MTI gyorshírben tudatta a közvéleménnyel: 

"Este 8 óra 20 perckor a kongresszus elsöprő többséggel, 159 ellenszavazattal, 38 tartózkodás mellett elfogadta a párt jellegéről szóló állásfoglalás-tervezetet. Ezzel megalakult a Magyar Szocialista Párt."

Mindez öt nap híján 28 évvel ezelőtt történt. Ekkor indult útjára az MSZP, amelyben

nem az a különleges, hogy a párt kormányfő-jelöltjének lelépése után, 2017. október 2-án magába roskadt, hanem az, hogy közel három évtizeden át politikai tényező lehetett.

Sőt, mit tényező: 12 éven át kormányozták Magyarországot. 

Mi kellett ahhoz, hogy egy 1990-ben alig tíz százalékot elérő, erkölcsi, politikai, gazdasági béklyókkal terhelt párt háromszor is választást tudjon nyerni a demokratikus Magyarországon, illetve, hogy így vagy úgy, de csak elvegetáljanak 2017-ig? Nyilván több minden is, mi most négyet említünk meg:

Marx, tőke

1. Pénz. Ugyanis - mint azt annak idején tréfásan mondták - az MSZMP-től az MSZP örökölte a tőkét, az állampárt eredeti irányvonalához hű Munkáspárt pedig Marxot. 

2. A túléléshez, többszöri hatalomra kerüléshez kellettek jószándékú, hiszékeny baloldali érzelmű választópolgárok, akik magukévá tették azt az alapjaiban hazug tézist, hogy az MSZP baloldali. Elég ha csak arra emlékeztetünk, hogy a Horn-kormány második pénzügyminisztere Bokros Lajos volt. 

3. Az MDF-kormány elmulasztotta azt a történelmi esélyt, hogy a kommunista diktatúra kiszolgálóit és haszonélvezőit felelősségre vonja. Ennek következtében az MSZP és holdudvara a vagyon átmentése után 1994-ben a politikai hatalmat is megszerezte.  

4. Az, hogy ma még egyáltalán beszélhetünk Magyar Szocialista Pártról, nagyban a Fidesz felelőssége is, amelyik kéz-kezet mos alapon soha nem számoltatta el az MSZP-t. 

A következő hónapok kérdése, amire majd 2018 tavaszán kaphatjuk meg a választ, hogy van-e még baloldali kötődésű ember, aki a 2014-es, börleszk-szerű "Összefogást" überelő, úgymond balos pártokra akar szavazni annak reményében, hogy leváltsa az Orbán-kormányt. 

Mert ha négy éve "nekem kellemetlen" érzése volt az embernek a baloldali, liberális választási szövetségtől, akkor most még markánsabban élheti ezt át. 

A szappanopera

Szemmel, ésszel alig követhető, hogy az egykori, 1994-98-as MSZP-SZDSZ kormány, annak holdudvara mikor és hogyan szakadt atomjaira, ami forgatókönyvét adta az "Összefogás" című 2014-es szappanoperának.

Az MSZP háza táján akkor jelentek meg komoly törésvonalak, amikor - kerüljük a frázisokat - Gyurcsány Ferenc 2004-ben megpuccsolta Medgyessy Péter miniszterelnököt.  

2006-ban Gyurcsány győzelemre vezette az MSZP-t, de az őszödi beszéd kiszivárgása után, egy normálisan működő országban mindjárt ősszel meg is kellett volna buknia a pártjával együtt, elsüllyedve örökre a magyar politika süllyesztőjében. 

Hogy ez nem történt meg, azt Orbán Viktornak és a Fidesznek köszönhetjük, akik a magyar emberek életéből feláldoztak négy évet annak érdekében, hogy a bukott baloldal legnagyobb kihívójaként kétharmaddal nyerjék meg a 2010-es választásokat.

Ami, mint tudjuk meg is történt, amivel - mármint a kétharmaddal - visszaélve minden idegszálukkal azon voltak, hogy bebetonozzák a hatalmukat.

Mérföldkő volt a Magyar Szocialista Párt életében, hogy Gyurcsány Ferenc a korábban platformként létrehozott Demokratikus Koalícióból pártot csinált, és kilenc társával együtt kilépett az MSZP országgyűlési frakciójából is. 

Ez azonban nem jelentette azt, hogy a ketté szakadt MSZP részei ne próbálnák meg közösen megverni a Fideszt 2014-ben. 

Sőt: a magukat ma rendkívül haladónak, tisztának beállító kis pártocskák, mint például az Együttnek, vagy éppen a PM-nek (Párbeszéd Magyarországért) volt olyan erős a gyomra, hogy a némi parlamenti helyért cserébe összeálljanak a lejáratódott MSZP-vel, illetve az abból kisarjadt Gyurcsány-párttal. Érthető is, hogy kellett nekik a gyomorkeserű.

Emlékezetes, hogy a hvg.hu kérdésére, miszerint mennyiben tartja kudarcnak, hogy Gyurcsány és Fodor is ott van az egyébként megújulást, korszakváltást hirdető Együtt-PM-mel közös listán, Karácsony Gergely, a Párbeszéd Magyarországért képviselője annyit mondott:

„nem tagadom, néhány Unicumot meg kellett innom ma, hogy elviseljem a helyzetet, nem szeretem, hogy így alakult, de ez van”. 

Becsapva

Hogy az MSZP-nek ma végleg lefőtt a kávéja, az nem kérdés. Ahogyan az sem, hogy sok olyan választópolgár van ma Magyarországon, akik a hagyományosan vett politikai értelemben baloldalinak tartják magukat. 

Végignézve ezen az elmúlt közel három évtizeden, talán ők tudhatják a legjobban, hogy az MSZP-vel az élen, Gyurcsányon át a súlytalan kamubaloldali pártokig mindenki becsapta őket.

És ha ehhez hozzáveszik, hogy milyen az ország állapota fizikailag, milyen a társadalom hangulata, akkor minden más gondolkodó emberrel együtt feltehetik a kérdést: 

érdemelnek-e még egy esélyt a kormányzásra azok, akik egymással váltógazdaságban, egymás bűnei felett szemet hunyva ide vezették Magyarországot?

(borítókép: MTI)
  

  

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Harmati András

Friss

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Harmati András