Szimbolikus szenteskedés vs. valódi keresztény politika

Köszönöm Harrach Péternek a jó témát. 

Van olyan, amiben egyetértek Harrach Péterrel. Mert annak nyilván vészjósló az üzenete, ha Franciaországban el akarnak távolítani egy II. János Pál szobrot (illetve az azon lévő keresztet). Amit aztán egyébként végül mégsem távolítottak el.

Lehet pátoszos hangnemben a Nyugatot temetni, és ezzel szembe állítani Magyarországot, Kelet-Európát, mint a keresztény Európa védőbástyáját, de akkor úgy is kéne kormányozni Magyarországot.

Tehát: kormányozni!

Keresztényi gondoskodással rendbe rakni az egészségügyet és az oktatást, haverok, rokonok pénzelése helyett tisztességes bért biztosítani az embereknek a tisztességesen elvégzett munkáért, nem utolsó sorban pedig nem elpusztítandó ellenségként kezelni a Fidesz-KDNP-n kívül eső milliókat.

Mert nagyon fennkölt gondolat, hogy a Harrach Péternek a kormány nevében válaszoló párttárs, a szintén KDNP-s Rétvári Bence azt mondja,

"Készek vagyunk a szobrokat befogadni".

Nincs is ezzel semmi bajom, jó helye lenne itt, elférne Magyarországon az a II. János Pál szobor, vagy a kereszt az emlékműről. 

Talán éppen ott állna a még el sem készített, így át nem adott, de szimbolikusan már sajnos nagyon is létező köztéri alkotás: a kivándorolt magyarok szobra mellett.

Honfitársaink százezrei menekültek a hanyatló Nyugatra. Ezen is el kéne gondolkodni, hét és fél évnyi kormányzás után!