2017. 12. 06. 13:08

Újratervezés: Bemutatták Havas Henrik könyvét Vona Gáborról

A könyv hiteles képet ad arról, hogy hogyan zajlódott le a Jobbik néppártosodása, és újratervezésre sarkallja az olvasót is. A bemutatón jártunk.

A könyv címéhez hasonlatosan a szerda reggeli budapesti könyvbemutató is rögtön újratervezéssel indult, ugyanis Havas Henrik váratlanul nem ment el a rendezvényre. A kormánypárti médiától olyan támadásokat kapott a 27. könyve után, anélkül, hogy bárki is olvasta volna azt, hogy jobbnak látta, ha nem megy el a rendezvényre. Így Farkas Krisztina, a HírTV műsorvezetője csak Vona Gáborral tudott beszélgetni a kiadvány kapcsán. A Jobbik elnöke elmondta, hogy nem nagyon tud olyan könyvbemutatóról, amin a könyv szerzője nem jelenik meg, és nagyon sajnálja, hogy így alakult.

"Ami történik, az most egy politikai terrorizmus"

 - foglalta össze a Havas elleni támadást Vona, mert mint rámutatott, a terroristáknak az a célja, hogy akik látják a terrorcselekményt, azok féljenek. "Vona Gáborról könyvet írsz? Lehetsz akár Havas Henrik is, kicsinálunk" - foglalta össze a kormánypárt gondolkodásmódját.

Példákért nem kell meszire menni, ezen cikk írása közben mutatta egy kollégám a Ripost cikkét, amely szerint Vona gyávának nevezte Havast, amiért nem jelent meg a rendezvényen. Nettó hazugság, ahogy megszokhattuk. A cikk végén megtekinthető a bemutató teljes videófelvétele, amiből kiderül, hogy szó sem volt ilyenről, ellenben elhangzott az, hogy a közös munka során "kölcsönös tisztelet" alakult ki, még ha Havas nem is lett feltétlenül jobbikos. 

A legszomorúbb az lenne azonban, ha a könyvről elterelődne a figyelem, pedig a 238 oldalas Újratervezés sok meglepetést tartogathat magában annak, aki tényleg kíváncsi a néppártosodás folyamatára. Mint kérdésünkre Vona megfogalmazta, egyrészt a Jobbikban lezárult a néppártosodás, tehát ilyen értelemben ez a könyv az újratervezési folyamatot bemutatja "Havas Henriken keresztül, Vona Gábor által". Másrészt viszont a világ folyamatos változásban van, és ha ezt nem tudja kezelni, uralni a politika, akkor belemerevedik, így ilyen értelemben újratervezésre mindig szükség van. 

Nekem volt szerencsém már olvasni részleteket a könyvből, és a magam részéről biztos vagyok benne, hogy ha nekem nem is, de sokaknak sok újdonságot tartogat a könyv. Az első felében sok személyes élmény, emlék, történet jelenik meg, amelyek főként monológokként olvashatóak, míg a további részében főleg interjú formában olvashatunk  kifejezetten politikai kérdésekről. Csak néhány alcím a teljesség nélkül: A XXI. században éppen az zavar, hogy kezdenek kiveszni a szertartások; A családban én voltam az első, aki egyetemet végzett; Van egy picike paranormális képességem; Ezotéria - példaképem Hamvas Béla, Antiszemitizmus és hanukai levél; Nemzetkarakterológia; Őcsény; Plakátügy; Milyen országot szeretnék?

Felmerült, hogy volt-e olyan, amit ki akart húzatni, mire azt felelte, hogy igen, de végül még az is benne maradt, hogy ezt kéri. Ez az esetleges Jobbik-LMP-Momentum közös kormányzásról szólt. Felidézte, hogy Havassal az elmúlt hosszú hónapok során heti szinten tartottak több órás beszélgetéseket, és az egyik ilyen beszélgetés alkalmával szorította be őt abba a helyzetbe, amikor már csak az az eldöntendő kérdés maradt, hogy mit választana a választások után: maradjon Orbán, vagy leülne egy asztalhoz tárgyalni az LMP-vel és a Momentummal. Erre mondta azt akkor, hogy igen, pedig nyilvánvalóan nem ez a célja, ez csak egy az elképzelhető forgatókönyvek közül.

A kormányzásra természetesen egyedül készül a Jobbik, azt viszont leszögezte, hogy nem akarnak "beleülni a rendszerbe". Ő

nem olyan országot akar, amelyik a megosztottságokra épül,

mert történészi véleménye szerint a magyar történelemben minél jobb nőtt a megosztottság, annál jobban csökkent a szuverenitásunk. Persze nem is úgy képzeli el a kormányzást, hogy egy tábortűz körül egyik odlalán Heller Ágnessel, a másikon Toroczkai Lászlóval fogják egymás kezét, és mozgalmi dalokat énekelnek, hanem úgy, hogy tudjanak egymással szóba állni. Ilyen egyszerű, nincs szó értékrendvesztésről, nincs szó meghasonulásról, csupán arról, hogy a társadalom a párbeszédre épüljön, ne az ellenségkeresésre. 

Ez a könyv pedig, mint minden könyv, egy párbeszéd. Havas Henrik, Vona Gábor és az Olvasó párbeszéde.

Az elkövetkező hetekben a könyv visszhangja azon is múlik, hogy mennyire kész a magyar társadalom a párbeszédre. A kormány megtesz mindent annak érdekében, hogy a kommunikáció egyirányú legyen. Plakátokon, kormányzati médián, közösségi hálón keresztül bombázza a saját táborát üzenetekkel, amelyeknek nagy része arról szól, hogy azoktól, akik nem olyanok, mint ők, minél jobban el kell határolni magukat. Kíváncsi leszek, hogy hány emberben van még nyitottság arra, hogy a könyvet a kezébe vegye, elolvassa, és aztán magában értékelje. Ne az előzetes prekoncepciói szerint, hanem utána. És aki érdeklődik a politika és az ország sorsa iránt, majd veszi erre a fáradságot, még nem válik feltétlenül jobbikossá, de legalább mindenképpen normális marad.

Vona a könyvet mindenkinek, elsősorban a jobbikosoknak, a bizonytalanoknak és a balodaliaknak ajánlotta. Azokat a fideszeseket, akik hasonlóan hozzá, polgári, keresztány-konzervatív értékrendet bírnak, mint fogalmazott, ezért nagyon tiszteli, de úgy látja, hogy egy redőny van a szemük előtt. A jobbikosok számára azért lehet fontos ez a könyv, mert a napi munka során nem volt mindenkivel lehetősége minden kérdést átbeszélni, így ez segíthet nekik is megérteni a folyamatokat. Megjegyezte ugyanakkor, hogy annak örül, hogy a pártja követte a néppártosodás útján. A baloldali és bizonytalan embereknek pedig segíthet talán a könyv abban, hogy elhiggyék, hogy őszinte az, amit mond, nem pedig egy politikai termék.

És a fő dilemma tényleg ez.

A hihetetlen mértékű propaganda és hamis hírek gyártásának zajában kihallják-e az emberek azt, ha egy politikus őszinte.

Logikailag könnyű belátni azt, hogy miközben Európa nagy részén az alt-right erők erősödnek, és Orbánék is jól kiszagolva a széljárást, változtattak a kommunikációjukon, a Jobbik számára nem volt észszerű lépés néppárti fordulatot venni. Ez egy rendkívül kockázatos folyamat, és ezt Vona is érintette, amikor elmondta, hogy megtehette volna azt, hogy egy 10-15%-os pártot vezetve komfortosan elüldögél a Parlamentben, köt néha egy-két dealt a kormánypárti szereplőkkel, és időnként felmondja a "kötelezőt", de ő inkább küzdeni kezdett azért, amiben hisz. Tehát a pártlogikával szembemegy ez az irány, viszont érzelmi alapon akár még azonosulhatna is vele sok ember, ha elhinné.

Ez a könyv pedig akár ezt a célt is szolgálhatja, hogy azok is kilépjenek a komfortzónájukból, akiknek könnyebb lenne olyannak látni Vonát, mint ahogy azt eddig tették.

Pedig ideje az újratervezésnek. 

Ahogyan a bemutató végefelé kérdésre elmondta azt is, hogy Orbán Viktornak azt üzeni, vele most azt hitetik el a körülötte állók, hogy a hatalma örökké tart, pedig neki is szüksége lesz újratervezésre.