A Tavaszi ébredés hadműveletet több néven ismerhetjük, németül Frühlingserwachen, vagy Plattenseeoffensive, esetleg Előretörés a Balatonnál. Az angol és német irodalomban sokszor Balatoni offenzívaként hivatkoznak rá (Lake Balaton Offensive vagy Plattensee Offensive). Oroszországban balatoni védekező hadműveletként emlegetik.
A németek utolsó nagy offenzívájaként tartják számon, mely 1945 tavaszán, március 6. és 16. között megpróbálta visszavetni a Balatontól délre és keletre húzódó frontszakaszokat a Dunáig, hogy aztán szétrombolja a 2. és 3. ukrán erőket és megőrizze a fontos zalai olajmezőket.
A hadművelet március 6-án indult, elsősorban a Balatontól keletre, a gyors sikerek után a szovjet csapatösszevonások és a gyenge német utánpótlás miatt tíz nap múlva a támadók offenzívából defenzívába kényszerültek.
Számvéber Norbert könyve ezt az időszakot tárja fel, alapos részletességgel, kihegyezve a páncélosok tevékenységére. Ezen kívül a tábornokok és a közkatonák szempontjából is elénk tárul a csatatér. A német és szovjet egységeken túl a magyar csapatok mozgását is részletesen megismerhetjük.
A 6. páncéloshadsereg
„A második világháborúban a 6. páncéloshadsereg volt Németország utolsó nagy támadó hadműveletre képes, viszonylag intakt hadserege”
- írja a szerző.
Az elakadt ardenneki offenzíva után kivonták a frontról, majd feltöltötték katonákkal és eszközökkel, már amennyire még volt erre kapacitása a Harmadik Birodalomnak, így a lehetőségekhez mérten újra ütőképessé vált.
Számvéber ismerteti, hogy több helyen is bevethették volna őket, például: maradhattak volna Németországban, a Rajna felé nyomuló szövetségesek ellen, de Sziléziában, a Baltikumban, vagy a Visztula Hadseregcsoport ellen is elkélt a segítség. Végül úgy döntött a német hadvezetés, hogy Magyarországon, a Dunántúlon van rájuk a legnagyobb szükség.
A könyvből kiderül, hogy Számvéber Norbert korábban ezt a hadműveletet páncélosokkal korlátozottan támogatott
„az első világháborúból ismert gyalogsági sárdagasztásnak”
tartotta. Ezt részben most is fenntartja, de egyes helyszíneken, harcászati szinten heves páncélos-összecsapások alakultak ki. A feldolgozás mellett szólt az is, hogy enélkül nem lehetne megérteni az 1945. márciusi szovjet bécsi támadó hadművelet páncélos-hadviselését sem.
Mindent megismerhetünk
Számvéber Norbert könyvéből az események páncélos erőinek összeütközéseit és harcértékét pontosan megismerhetjük. A szerző az 1945. február közepi helyzettől a szovjetek bécsi hadműveletének összefoglalásáig végigveszi az eseményeket, elsősorban a páncélosok szemszögéből.
Közben megismerhetjük a német Dél Hadseregcsoport támadási terveit, az ezzel szemben álló 3. Ukrán Front védekezési mechanizmusát, valamint a két fél erejét. A Tavaszi ébredés hadművelet eseményeit napi bontásban olvashatjuk, külön kiértékelve az összecsapásokban résztvevő páncélosok teljesítményét.
A német offenzíva után bemutatja a támadás elgyengülését, védekezésbe kényszerülését és a szovjetek előrenyomulását. Ismerteti a Vörös Hadsereg terveit, valamint a Tavaszi ébredéshez hasonlóan a bécsi hadműveletet is naponként követhetjük figyelemmel, összefoglalva a felek veszteségeit és eredményességét.
A könyv izgalmasságát számos korabeli részlet is emeli, amik közvetlenül a frontra repítenek minket.
„Este ismét elvágtak bennünket. Az ellenséges páncélosékek Sümegen állnak. Már csupán csak néhány liter üzemanyag van a tartályban. Nem jön már utánpótlás. Menekülésszerű kitörést hajtunk végre, és eközben négy vagy öt kocsit veszítünk harckocsiágyútűz miatt. Azonnal új felfogóállást létesítünk. Medicus őrnagy kevés páncélvadásszal megállítja az ellenséget”
- így szól Wilhelm Heinrichs egyik visszaemlékezése, aki a német 3. páncélos-felderítőosztály 2. századának altisztjeként szolgált.
Nem csak a páncélosok tevékenységéről van szó, hanem az ellenük bevetett repülők hatékonyságáról is.
Nem kizárólag páncélos rajongóknak
Fontos kiemelni, hogy nem csak a száraz tényeket és harcászati eseményeket ismerhetjük meg a könyvből, hanem különböző érdekességeket is. A páncélos összecsapások sok helyen letarolták a környékbeli magyar településeket, de a kilőtt német páncélosokból minimálisan profitált is az ország: az 1946-ban bevezetett forint első verőtöveit a harckocsik remek minőségű acéltengelyeiből esztergálták.
A könyv több kérdésre is keresi a választ:
Mi volt a németek valódi terve ezzel a látszólag értelmetlen támadással?
Mekkora szerep jutott ebben a jobb napokat látott német páncélos fegyvernemnek?
Igaz-e, hogy a szovjetek az 1943-ban már bevált kurszki védelmi irányelveket alkalmazták újra?
Milyen harcjárműtípusok csaptak össze a Dunától nyugatra és mekkora mennyiségben?
Hogyan boldogultak az amerikai gyártmányú M4A2 harckocsik szovjet személyzettel a sokkal nehezebb német Panther és Tiger B páncélosok ellen magyar földön?
Mekkora páncélosveszteségeket szenvedtek a szemben állók?
Mennyire volt sikeres a szovjetek csattanós válasza, a Bécs felé indított támadó hadművelet?
Hogyan alkalmazták e harcokban páncélosaikat a németek, a szovjetek, a magyarok és bolgárok?
A könyv részletességét korabeli naplórészletek, visszaemlékezések és eredeti anyagok alapján készült térképvázlatok erősítik. Számvéber Norbert minden eddiginél alaposabban mutatja be ezt a témát, általa feltárt orosz levéltári és szakirodalmi forrásokat és a közelmúltban megjelent német memoárokat felhasználva.