Röviden:
- a DHL-nek 17 napra volt szüksége, hogy a csomagom Kínából Budapestre érkezzen.
- a Magyar Postának ezután 48 nap kellett, hogy végre elárulja: a küldemény a Budapest-Budapest útvonalon elveszett, már esélyem sincs megkapni.
De ne szaladjunk ennyire előre!
Nyilván az a hülye, aki bármiféle magyar állami cég szolgáltatását igénybe veszi, jó, leszámítva mondjuk az áramszolgáltatót vagy a vízműveket, én mégis abba a hibába estem, hogy kiszolgáltattam magam a Magyar Postának.
Március végén jött szembe egy cikk az új, filléres Nintendóról, újragyártják az évtizedekkel ezelőtt népszerű játékkonzolt, töredékáron, 621 beépített retrójátékkal, két kontrollerrel, HDMI-csatlakozóval, Kínából rendelhető. (Azóta a magyar piacot is ellepte már a termék, nyilván ugyanonnan beszerezve, másfélszeres, kétszeres, háromszoros áron értékesítve, akkor ez még nem így volt.) A választások előtt jártunk, a kanyarban nem volt még a Fidesz-kétharmad, jó lesz levezetni a kampány fáradalmait, el-elmáriózgat majd az ember unalmas nyári perceiben, 30 dollár, belefér, nyilván veszek egyet, gondoltam.
Nem vagyok tapasztalatlan a kínai rendelések terén, vettem már olcsó, vagy épp drágább biszbaszokat 10 évvel ezelőtt is, néha azóta is, pontosan tudom, hogy necces terep, két héttől két hónapig terjed az időintervallum, amíg a kezembe vehetem a terméket, már ha egyáltalán, ráadásul a helyzet az állami tulajdonú Magyar Posta miatt egyre és egyre rosszabb, de sebaj, ráérünk, belefér.
Tévedtem. A 621 Built-in game-ből 622 lett, a Magyar Posta adta hozzá a legizgalmasabbat, a nulladikat, történetesen azt, hogy egyáltalán megkapom-e valaha, amiért fizettem, spoiler: bár az utolsó levelig jutottam a nulladik játékban, végül kiszoptam.
A küldemény azonosítószáma alapján követhető, hol is jár épp a termék, március 31-én feladták, április másodikán a kínai elosztóközpontba, Shenzenbe érkezett, április 5-én már onnan is feladták, április 8-án nyert az Orbán, április 17-én Budapestre érkezett a csomag.
Itt aztán némi szünet következik, nem is izgalmaktól mentes: 30 dolláros termékem nagyjából 25 eurós, az EU-n kívüli küldemények pedig 22 euró fölött és 150 euró alatt vámmentesek, de áfakötelesek. A posta nagyjából másfél éve büszkélkedett el vele, hogy náluk aztán mostantól semmi nem fog átcsúszni a vámon, hiába írja rá a feladó, hogy olcsó, vagy ajándék, ők egyesével megnézik az összes csomag tartalmát, rákeresnek az interneten, hogy mennyibe kerül, aztán ha épp úgy látják, hogy drágább, meg is indul a bonyolultabb vámkezelés, nehogy már a külföldről rendelő polgárok évente néhány millió forinttal megkárosítsák az államkasszát, mi lenne úgy az országgal. Nyilván emiatt hetekkel lassul le a folyamat, ráadásul teljesen véletlenszerű, hogy mennyi időbe telik a feldolgozás, az igazi szopás viszont akkor jön, ha úgy látják, az áru tényleg áfa- vagy vámköteles. Ekkor hetekkel később kiküldenek egy NYOMTATVÁNYT (2018) a megrendelőnek, amin meg kell jelölni, hogy mi is volt a pontos termék és mennyibe került, de a Magyar Posta már egy igazán huszonegyedikszázadizálódott, modern cég, így a nyomtatványt be is lehet szkennelni, és elküldeni e-mailben (2018!), ahol nyilván Ica kinyomtatja, aztán nézegetik még egy darabig, és ha szerencsénk van, plusz egy-két héten belül megérkezik a csomag.
Ezen a folyamaton akkor is végig kell szenvedni magát a fogyasztónak, ha előre tudja, hogy áfát kell fizetnie, és be is fizetné, átugorva a felesleges baszakodást, jelezheti ezt ugyan korábban, sokkal nem lesz előrébb. Az áfán, vámon túl a posta ilyen esetben többezer forintos vámkezelési díjat is felszámol, ez a több hetes felesleges, kihagyhatatlan procedúra ugyanis egy szolgáltatás volt, legyünk érte hálásak. (Én még akkor is fizetnék ilyenért, ha nem rendelnék semmit!)
Szerencsém volt, a küldemény átugrotta ezt a szakaszt, mint a Super Mario a csőből kijövő köcsög virágot, a csomagra 9 nap elteltével, április 26-án ránéztek, majd május 6-án belföldi feldolgozásra továbbították.
Ez az utolsó fázis, innentől egy-két munkanapon belül meg szokott érkezni a cucc, nekem viszont nem volt ilyen szerencsém. Május 18-án már meguntam a postaláda felesleges mindennapi nyitogatását, amiben egyébként is csak egy értesítőt találtam volna a sikertelen kézbesítésről, a postás ugyanis SOHA meg sem próbálja átadni a csomagot, inkább belebasz egy cetlit, hogy nem voltam otthon, majd bemehetek a termékért a postára, természetesen csak egy nappal később.
(Közbevetés, átugorható: egy ilyet azért mégis kaptam idő közben, meg is örültem neki, aztán szomorúan konstatáltam, hogy csak egy ajánlott levelet nem sikerült kézbesíteni, miközben egyébként végig otthon voltam, a bíróságtól jött. Másnap kiderült az oka is. Egyszer egy rövid hírben megírtam, hogy Farkas Sándor fideszes ogy-képviselő kihagyott ezt-azt a vagyonynilatkozatából, ám véletlenül egy másik fideszes nevét, Fazekas Sándort írtam a címbe, 10-15 perc után megláttam, anyáztam, javítottam, hiába: a miniszter úr stábja lementette, jogi elégtételt követelt, beidéztek a Központi Nyomozó Főügyészségre, több órás várakozás, rabosítás, újabb több órás várakozással, mert a szovjet időkből megmaradt akkumulátor véletlenül kihúzódott a konnektorból, és ilyenkor sajnos lemerül egy perc alatt, 2-3 órát kell várni, míg feltölt annyira, hogy lehessen lőni 3 fotót, így rabosítototok ti, ez volt 2017-ben. Teltek-múltak a hónapok, az ügyészség végül persze felmentett, mondván, kiderült, hogy nem direkt írtam Farkas helyett Fazekast, a miniszter viszont nem elégedett meg az ítélettel, magánváddal újra nekemjött, a bíróság viszont tárgyalás nélkül felmentett. Az erről szóló levelet kaptam meg a Nintendo helyett. Végül is van olyan izgalmas, mint egy 1980-as évekbeli játék.)
Szóval május 18. Felhívtam az ügyfélszolgálatot, hogy megkérdezzem, mégis mire számíthatok, nem veszi fel persze senki, 8 percig szól a hulladék zene, azért sem teszem le, várok, míg kapcsolnak valamit. Felveszik, sajnálják, utánanéznek, pár napon belül biztos megkapom. Nem volt meggyőző, indítottam egy másik szálat is, e-mailben is jeleztem a problémát, ebből viszont már egy kissé dühös levelezés kerekedett.
"Tisztelt Ügyfelünk! Köszönjük, hogy megkereste ügyfélszolgálatunkat. A további ügyintézéshez kérjük, legyen szíves megküldeni lehetőség szerint a küldemény leírását: mérete, tömege, tartalma, csomagolása. Megértését és segítő együttműködését köszönjük."
"Tartalma: NES 8 Bits Game Machine Mini TV Handheld Game 621 Built-in Classic Non-repetition Game - HD Version Csomagolása: valószínűleg doboz. Tömege, súlya: honnan tudjam? Így már megkapom?"
Rögtön éreztem, hogy ez kevés lesz, újabb segítő kezet nyújtottam.
"A Kína-Budapest távolság abszolválása egyébként 17 napot vett igénybe, a Magyar Postának a Budapest-Budapest 31 nap alatt sem jött össze, szóval tudom, időnk mint a tenger, gond egy szál se. De jaj, most jutott eszembe, már későn jött az e-mail és a válasz is pénteken, vége a munkaidőnek, legközelebb olyan kedden lesz, szóval hogy kicsit megpörgessük a folyamatot, sikerült megszereznem a paramétereket is: 22.5 * 17 * 7.5cm / 8.9 * 6.7 * 3.0in Package weight: 568g / 1.3lb (Package weight = a csomag súlya, ehhez nem kell külön fordítót fizetni, bár lehetne még vele pár hetet játszani.)"
"Tisztelt Ügyfelünk! Köszönjük visszajelzését. Bejelentését E01275807/18 számon rögzítettük. A jelzett problémát kivizsgáljuk, melynek eredményéről a jogszabályoknak megfelelően - legkésőbb a beérkezéstől számított 30 napos elintézési határidőn belül - tájékoztatni fogjuk. Válaszunkig szíves türelmét kérjük."
"30 nap? Azért annyira nem kell kapkodni, ráér, még csak egy hónapja van Magyarországon a csomag."
Vártam, hiába. Május 31-én újra telefonáltam, az egyébként kedves ügyintéző megígérte, hogy újra utánanéz, és ha megtud valamit, értesít. Értesített is pár nap múlva, a csomag a Budapest-Budapest út megtétele közben elveszett (talán épp egy magyar demográfiai mutatók szempontjából hasznos, ám számomra kifejezetten sajnálatosan létező postáscsemete játszik a Nintendómmal épp, ezt nyilván nem ő mondta, hanem én gondoltam), ismerteti, milyen lehetőségek állnak rendelkezésemre, hogy panaszt tegyek. Megtenném a panaszt inkább most rögtön, vetettem fel, persze, van erre is mód, néhány mondatban ismertessem akkor, hogy mi a probléma. (Ismertessem néhány mondatban? Hetek óta erről beszélünk, bassza meg.) Ismertettem. Kártérítési igényem is felmerül eszerint?, szól a kérdés, felmerül, igen.
Június 5-én aztán eredményre vezetett az e-mailezős szál is, választ kaptam, tájékoztattak megint, hogy a csomag elveszett.
"A Postai szolgáltatások Általános Szerződési Feltételei és a nemzetközi postai szabályok értelmében ajánlott küldemény elveszése esetén annak feladója jogosult kártérítésre."
Hogy mi?
"A címzett részére kártérítés a feladó lemondó nyilatkozata, vagy a tulajdonlás bizonyítására bemutatott bizonylatok (pl. internetes megrendelés és fizetési bizonylat) alapján fizethető. Kárigény a küldemény feladását követő hat hónapon belül, írásban jelenthető be. Ennek elmulasztása jogvesztéssel jár. "
A kínaiak nyilván nem fognak ilyennel szórakozni, a fizetési bizonylatot viszont történetesen be tudom mutatni, egy baj van, semmiféle címet nem adtak meg arra vonatkozóan, hogy mégis hová kéne küldeni ezt az írásos levelet hat hónapon belül (de fontosak lettek a határidők hirtelen!)
Nem derül ki a cím egyébként a Posta honlapjának vonatkozó oldaláról sem, ilyen szövegek szerepelnek ott inkább: "A legnagyobb gondosság mellett is előfordulhat, hogy ügyfelünkként Ön valamilyen okból nem elégedett szolgáltatásunkkal" (igen, elő), "A külföldi szolgáltató késedelmesen megküldött tájékoztatása esetében nem terhel bennünket felelősség", nyilván nem, semmiféle, ne is terheljen.
Mellékesen jegyezték meg az e-mailben egyébként azt is, hogy "Felelősségünk nem terjed ki a közvetett kár és az elmaradt haszon összegére", szóval ha a csomag elvesztése miatt bárkit egyéb kár érne, mondjuk munkaeszköz lett volna, aminek hiányában a munkát nem tudta elvégezni, az őket egyáltalán nem érdekli, örüljön a vásárló, ha egyáltalán a pénzét visszakapja valamikor.
Erre egy korábbi postánál dolgozó középvezető ismerős ismerőse szerint nincs sok sansz, el lehet levelezgetni, de a vége az lesz, hogy majd a külföldi feladóra mutogatnak.
***
Hát itt tartunk most. Nem a 30 dollár vág földhöz, nyilván, bár azt is tudtam volna másra költeni, az bosszant inkább, hogy tényleg így működik egy monopolhelyzetben lévő állami cég 2018-ban. A munkaerőhiány ráadásul náluk is egyre jelentősebb, a külföldi rendelések száma persze folyamatosan növekszik, abba már bele sem merek gondolni, hogy mi lesz, ha hamarosan életbe lép az az uniós jogszabály, ami szerint minden egyes terméket vámkezelni kell majd, lehet majd keresgélni, hogy a száz forintos macskafésű tényleg 100 forint-e, lehet majd hónapokat várni, lehetőség szerint hiába.
Felmerül a kérdés sokszor, jó gazda-e az állam egy ilyen cég esetében, minden politikai színezet nélkül mondom, hogy nem, nem az, adják inkább oda a Gyurcsánynak, aztán ő majd eladja a zsidóknak, piréz fantomcégeknek, érkezzen a menedzsmentbe Bróker Marcsi (lánykori nevén és barátoknak: Bróker Mária), vagy mondok jobbat, Mészáros Lőrinc úr, bocsánat a cikkekért, de légyszíves vedd már meg ezt is, és kezdj vele valamit, vagy hagyjuk ezt az egész szenvedést, tényleg és szüntessük meg a Postát, a postahivatalok helyén épüljenek műfüves focipályák.
És ha most egy hét múlva (semmi kapkodás!) érkezne a Posta ügyeletes sajtófigyelőjétől/jogi osztályától valami helyreigazítási kérelem, azonnali hatállyal kérjük megjelentetni, jóhírnév megsértésének megbocsátása végett, azonos terjedelemben, stb, legközelebb tankot fogok rendelni. Természetesen EU-n belülről, futárszolgálat általi házhozszállítással, hozzák csak fel a második emeletre, kaputelefon nem jó, kapukód: 24 kulcs 4366.
(A cikk termékmegjelenítést tartalmazott. A "mi volt ez a szar írás", "kit érdekel ez a téma" jellegű kommenteket postai levélben várom, a borítékra kérem, írják rá: moderated. Pixeles képek: Magyar Posta/Facebook)