Ha a Nyíregyházi Állatparkot röviden szeretnénk jellemezni, akkor rendhagyó módon egy érzésbe kapaszkodnánk bele. Egy érzésbe, ami szinte azonnal magával ragadott, és amit azonban a közel háromórás út során sem igazán tudtunk jól megfogalmazni. Talán a sors sietett a segítségünkre, amikor hazaérve egyikünk valami normális híradást keresett (egyre reményvesztetettebben) a TV-n, és az egyik adón épp a Jurassic World ment. Megvan, ez volt az! Ez a nosztalgiával vegyes gyermeki csodálkozás volt az az érzés. Bár nem olyan grandiózus és nem is évmilliókkal ezelőtt letűnt fajok között mászkáltunk, de szinte úgy éreztük magunkat egész nap, mint gyerekként a Jurassic Parkot figyelve. Nyilván odáig, hogy kiszabadult a T-Rex.
Ezt az érzést pedig csak erősítette, hogy a park szóvivője, Révészné Petró Zsuzsa, aki néhány éve megkapta a Szavak Embere Díjat, azaz az év szóvivőjének választották, ha nem is egy terepszínű dzsippel, de egy elektromos golfautóval vitt minket körbe a területen. Ennek fényében talán nem is kell túlragozni, hogy óriási kiterjedésű komplexumról van szó, aminek alapos körbejárása akár több napot is igénybe vehet. Főleg, ha a 35 hektáron található mintegy 500 faj 5000 egyedét mind szemügyre akarjuk venni.
Piszoár Tanoda és újrahasznosított elefántürülék
Mielőtt azonban nekivágunk, még egy kétperces kitérő kell. Piszoár Tanoda – ízlelgessük ezt a nevet egy kicsit! Ez a zoopedagógus csapat ötlete volt: miután azt tapasztalták, hogy a kihelyezett ismeretterjesztő táblákat nem igazán olvassák a látogatók, úgy döntöttek, hogy kihasználják azt a pár percnyi figyelmet, amelyet a piszoárok és WC-kkel szemközti falak nyernek maguknak. Ide helyeztek el környezettudatosságra nevelő rövid tippeket. A női részlegen egy kicsit hosszabbakat.
Van egyébként abban valami bájos fricska, hogy a bejáratnál található férfi WC-be belépve egy terrárium fogad, benne egy gabonasiklóval. Ezek az állatok születésükkör kb. 12 cm-esek, aztán felnőtt korukban simán megsokszorozzák ezt, szóval itt most hamar letörik az ember magabiztosságát.
Persze nemcsak ez az egyetlen trükk, amivel igyekeznek felhívni a figyelmet a környezettudatosságra. És nemcsak ők azok, akik élen járnak ebben, de még egy arapapagáj is utat mutat az őt csodáló látogatóknak. Ő az, aki a madárbemutató részeként különválogatja a műanyag és papír hulladékot, hogy aztán elhelyezze csőrével a megfelelő tárolóban. Ha egy papagáj is képes erre, akkor a teremtés koronájának se egy leküzdhetetlen feladat. Igaz, a tapasztalat nem ezt mutatja. Arról már a budapesti állatkertben tett látogatásunkkor is írtunk, hogy a szelektív gyűjtők kihelyezése önmagában még sokszor nem elég, hiszen a látogatók nagy része nem igazán veszi figyelembe, hogy mit hova is kellene dobni. Ez Nyíregyházán sincs másképp, viszont itt úgy döntöttek, hogy többnyire nem szelektív gyűjtőket helyeznek ki, hanem inkább foglalkoztatnak néhány olyan embert, akik a begyűjtés után válogatnak.
A látogatók által kidobott hulladék mellett azonban figyelnek a sajátjuk megfelelő újrahasznosítására is: a megmaradt és elavult információs anyagokat préselik, majd a borneói orángutánoknak adják, akik ezekből remek fészket tudnak készíteni. Na, de van ám más is az oráng után!
Lehet vásárolni például elefántürüléket. Tényleg. Trágyázáshoz kiváló, nincs szaga, és mivel rosszul emészt az elefánt, így értékesnek is mondható trágyázási szempontból.
Amit pedig nem hordanak el a lelkes vásárlók, az némi kitérővel megy vissza a feladókhoz. Értsük ezt úgy, hogy a trágya megy az állatpark saját banánültetvényére, a leszedett gyümölcs pedig az elefántokhoz. Ez is az újrahasznosítás egyik módja tehát. És nem is mondható jelentéktelennek, hiszen a jelenlegi hét elefánt napi 100 kg eladható kakival gazdagítja az állatkerti kisboltot. Igaz, fejenként 150 kg ételt fogyasztanak el naponta.
Mint egy modern Noé bárkája
Nagy szerencséje a parknak, hogy csupán húszéves múltra tekint vissza, és egy hatalmas kiterjedésű tölgyerdőben található (amelyet ráadásul folyamatosan gondoznak, csak tavaly például tizenháromezer facsemetét ültettek), hiszen nem örökölt régi vasrácsos kifutókat és a térben sem kellett korlátoznia magát. A megálmodói mindent a mai kor igényeihez igazíthattak, ami már azt várta el tőlük, hogy a szórakoztatás és élményszerzés mellett fajvédelmi, kutatói, ismeretterjesztő feladataikat is maximálisan ellássák.
Ezt pedig úgy tűnik, hogy egyaránt értékeli a közönség és a szakma is, ugyanis a szallas.hu rangsora alapján 2017-ben az év turisztikai attrakciója lett, 2015-ben pedig a félmillió látogató alatti kategóriában Európa legjobb állatkertjévé választották.
„Olyan ez, mint egy modern Noé bárkája”
- foglalja össze a fajmegőrzési feladataikat a szóvivő, majd hozzáteszi, hogy jelenleg az állatkertben 72 olyan faj van, ami a nemzetközi fajmegőrzési programban részt vesz. Ez gyakorlatilag egy nemzetközi összefogást takar a kihalás szélére sodródó állatok megmentése és szaporítása érdekében.
„A fajmegőrzés egyik fontos kritériuma, hogy nem alakítunk ki közvetlen kapcsolatot az állatokkal”
– szögezi le idegenvezetőnk, és erre valóban nagy szükség van, hiszen az egyes fajokhoz tartozó koordinátor bármikor dönthet úgy, hogy egy jószágra máshol van szükség. Például szerelmi légyottokhoz.
Így járt Athosz is, akinek aranyélete lehetett volna itt, hiszen a sors és a koordinátora úgy rendelte, hogy két nősténnyel kell együtt élnie ebben a romantikus környezetben. Objektív szempontok szerint sem volt mondható cseppet sem rusnya állatnak ez az ereje teljében lévő afrikai szélesszájú orrszarvú, ám mégse szándékozott neki teljesíteni hím kötelességét. Pedig még próbáltak a féltékenységére is hatni:
„Mondták, hogy próbáljuk stimulálni. Hoztunk ezért máshonnan orrszarvúürüléket és vizeleteket, hogy érezze, hogy itt más hímek is vannak, hogy növekedjen a tesztoszteronszint, de semmi nem történt. Végül hímcserére volt szükség. Elment Salzburgba, Curt jött hozzánk Dániából, azóta mind a ketten túl vannak a sikeres légyotton.”
A szerelemnek nem lehet parancsolni.
És hogy kell az ilyesmit elképzelni? Arra is választ kapunk a tényleg minden részletre örömmel kitérő kísérőnktől:
„Bármily meglepő, az orrszarvúknál egy avatott szem azonnal látja, mikor akar randevúzni például az egyébként magányos életmódot kedvelő indiai orrszarvú… Meg is mutatom videón, hogy milyen, amikor párosodásra invitáló hangot ad ki. Oktatási szempontból ezt megőrzöm a gyerekeknek, mert ember nincs, aki ezt így el tudná képzelni… Hallod ezt a hangot? Nem mi döntjük el, ő dönti el, hogy mikor akar találkozni választottjával. Ilyenkor már csak egy kis udvarlás kell a fiúnak.”
Mindennek pedig tényleg van eredménye. Míg például az indiai orrszarvúból már csak mindössze 5-600 egyed élt korábban, de az állatkerti tartásnak, ellenőrzött keretek között zajló szaporításnak köszönhetően most már több, mint 2000.
A fajmegőrzés mellett pedig kutatásokat is végeznek. Például kevesen tudják, hogy a Nyíregyházi Állatparkban valósult meg a világ harmadik sikeres cápaműtétje. Az életmentő beavatkozás óta az egykori beteg is a Zöld Piramisban található Ócenáriumban úszkálhat a látogatók feje felett, abban a több, mint félmillió liter vizet tartalmazó medencében, amin egy nyolc méter hosszú alagút vezet keresztül. A 2010-ben átadott épület teteje egyébként hasonló eljárással készült, mint a pekingi olimpiai stadion, így járulva hozzá egy mini ökoszisztéma kialakulásához.
A legveszélyesebb élőlény
„A jövő generációjáért jórészt az állatkertek a felelősek”
– fejti ki a szóvivő, amikor a park által szervezett erdei iskolákról kérdezzük. Ezekben mintegy 3000 gyerek szokott részt venni évente. A szemléletformálás elősegítését nagyban segíti persze, hogy a diákok itt testközelből találkozhatnak azokkal az állatokkal, akiknek megóvására, védelmére hívják fel a gondozók a figyelmet, hiszen, mint fogalmaz,
„az állatok a környezetvédelem élő nagykövetei”.
A módszer pedig hatékony. Mint megtudjuk, az erdei iskolákban korábban részt vevő diákok közül többen már az állatkertben dolgoznak.
De nemcsak a fiatal generáció van jelen, nyugdíjasokat is foglalkoztatnak, közülük kerülnek ki például a makiőrök. Mókásan hangzik, de felelősségteljes munkakör, amelyet sokkal jobban el tudnak végezni, mint a korábban próbált diákmunkások, akik túl sokszor mélyedtek el a telefonjukban ahelyett, hogy a látogatóktól óvták volna a makierdőben szabadon viháncoló gyűrűsfarkú makikat.
„Miért vannak itt az állatok? Gondozott állattartási körülmények között vannak, de miért? Ennek oka van. A legfőbb ok pedig az ember. Meghódítjuk a területüket, orvvadászatot folytatunk, állatkereskedelemmel ritkítjuk őket, és még sorolhatnánk”
– sorolja a szóvivő, de nem is kell ennyire messzire menni ahhoz, hogy példát lássunk az emberi felelőtlenségről.
Épp a nemrég született afrikai kiselefántot, Kimanit csodáljuk, amikor kísérőnk arra lesz figyelmes, hogy az egyik szülője éppen egy nemrég még a nem messze nézelődő kétlábúaknál lévő flakont emel fel. Hamar intézkedik, a fantás palack kikerül a veszélyzónából a gondozóknak köszönhetően. Ma legalábbis még véletlenül sem nyelheti le egyik ormányos sem.
„Volt, amikor egy oktatáson kitettünk egy tükröt, és odaírtuk, hogy itt látható a világ legveszélyesebb élőlénye. Gondolkodjon el mindenki, hogy miért.”
Nincs mit hozzáfűznünk.
Egy nap nem elég
Aki esetleg kedvet kapott, hogy személyesen is ellátogasson az állatkertbe, annak a tapasztalataink alapján azt ajánljuk, ha teheti, ne egy napra menjen.
Ez viszonylag könnyen meg is oldható, hiszen a park területén több szálloda található, és mindegyik az állatpark része. Ezen beruházásoknak is köszönhető, hogy teljesen önfenntartó intézményről van szó, pedig a hotelekkel együtt mintegy 140 fő dolgozik náluk. És akkor még a négy házimacskát nem is számoltuk, akik legalább olyan fontos munkát végeznek.
„Ők a mi bio egérfogóink”
– jegyzi meg mosolyogva a szóvivő.
Egyébként a nemrég átadott Hotel Pangea is környezettudatos szempontok figyelembe vételével épült, a központjában pedig olyannyira a természetközeliség áll, hogy az aulájában egy 13 méter magas Életfa magasodik fölénk, rajta 509 állatábrázolással, bemutatva az élet körforgását évszakonként, a születéstől az elmúlásig, a talaj alatti világtól egészen az égig (a borítóképünkön ez látható).
*
A Révészné Petró Zsuzsával folytatott beszélgetésünk végén még elárulja, hogy mintegy 150-200 állatkertben járt már személyesen, és ennél is többel tartja ő és kollégái a kapcsolatot. Bár nemzetközi kitekintést nem tervezünk riportsorozatunkkal, nem tudjuk megállni, hogy megkérdezzük, Európában melyik állatkertet ajánlja a legjobban - persze a Nyíregyházi Állatpark kivételével. A válasz egyértelmű és határozott: a prágait. Nincs is olyan messze, úgyhogy jövő tavasszal lehet, hogy oda is ellátogatunk, de előtte még jövő héten vár minket Szeged, ahol folytatjuk sorozatunkat.