Seehofer nagy tragédiája

A veterán bajor politikus belügyminiszteri széke is inog már.

Az elemzők értékelése szerint az egy hónappal ezelőtti bajorországi választást nagyban befolyásolta, hogy a CSU, Seehofer vezényletével túlfeszítette a húrt a migráció kérdésében Merkellel szemben, és ez sok választójukat elidegenítette tőlük. Nem a szélsőjobboldalinak tartott AfD-vel versenyre kelő CSU keménykedő migrációs álláspontja, hanem a testvérpártok egymással való folyamatos perlekedése miatt.

Az úgynevezett Maassen-ügy lehetett az egyik utolsó csepp a pohárban. Nem csoda, bőven akadtak benne fordulatok, amik az inkompetencia felé sodorták a kormány megítélését.

A titkosszolgálatokat vezető Hans-Georg Maassen még a chemnitzi gyilkosság nyomán kirobbant tüntetések idején kérdőjelezte meg Angela Merkel állításait. Egy felvétel és több sajtóbeszámoló alapján a kancellár menekülteket üldöző szélsőjobboldaliakról beszélt, Maassen viszont kijelentette, szerinte „célzottan hamis információról” van szó, és a kérdéses felvételt csak elterelés céljából készítették. Önmagában már ez a két ellentétes narratíva is konfliktusokat szült a szövetségi kormányban. A botrányt aztán csak növelte, felébresztve a koalíciós partner, az SPD haragját, hogy kiderült, az AfD-hez olyan nemzetbiztonsági dokumentumok jutottak el, melyek átadásuk pillanatában még nem voltak nyilvánosak. Maassen egyébként azzal vádolta meg a szociáldemokratákat, hogy radikális baloldali erők tevékenykednek a soraikban. Nem meglepő, hogy az SPD ezeket nem vette jó néven, és Maassen lemondását követelték.

A titkosszolgálati vezetőnek végül távoznia kellett a székéből, de Seehofer makacskodásának köszönhetően megajándékozták egy belügyminisztériumi pozícióval. Egy hete ez is füstbe ment. Maassen nem tudta tartani a száját, továbbra is fenntartotta és megismételte állításait, illetve bírálta a kormányt. Arcvesztéssel járó kényszerű helyzetbe került Seehofer, aki közölte, emberileg csalódott Maassenben és azonnali hatállyal nyugállományba helyezik. Igazi német komédia.

Jens Thurau, a Deutsche Welle újságírója hétfői véleménycikkében a Maassen-ügyre utalva azt írta: a koalíciós kormány lényegében egy hivatalnok ügye miatt került az összeomlás szélére. Mindennek a közepén Seehofer volt, aki egy sor „bizarr, burkolt” vádaskodással teli nyilatkozatot fogalmazott meg mindazokkal szemben, akik szerinte nem értették meg őt, szóval lényegében mindenki ellen. Thurau azt is Seehofer szemére vetette, hogy már 2015 óta élesen kritizálta a kancellár migrációs politikáját, és bár nem járt sikerrel, minden alkalmat megragadott, hogy keresztbe tegyen neki. Ezt a viselkedést követte a pártja is, mígnem a tartományi választáson rájöttek, hogy ezzel elriasztják a szavazóikat.

Thurau rámutatott, a bajor politikai veterán párton belüli ellenlábasa, Markus Söder tartományi miniszterelnökként keserű kudarcot vallott a bajorországi választáson, de most megnyílt a lehetősége Seehofer, mint pártvezető leváltására. Thurau azonban emlékeztetett rá, hogy a megkeseredett Seehofer a belügyminiszteri poszttól még nem válna meg, és addig maradna, amíg Merkel is. Erre az esélyei nem rosszak, mivel Merkel most nem elég erős ahhoz, hogy megváljon belügyminiszterétől, azzal ugyanis gyengélkedő kormánya csak egy újabb válságba jutna.

Thurau a cikkében felidézte, hogy sok éve Seehofer még egy elkötelezett politikus volt, a társadalmi és egészségügyi politika szakértője, a bajor konzervatív politika stabil alakja. De ez régen volt. Azóta leginkább a pártjának, Bajorországnak, a politikai kultúrának és saját magának ártott. Ez nagy tragédia, és egy személyes tragédia is – fogalmazott Thurau.

Hétfőn a szászországi Bautzenben egy új rendőrségi bázis megnyitóján a pártelnöki tisztségének a lemondásával kapcsolatban Seehofer azt mondta: „A változás hozzátartozik az élethez, az enyémhez is.” Tegyük hozzá, Németországhoz is.

Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI

(A szerző további cikkei nyomon követhetőek a Facebook-oldalán is. Kövesd Te is!)

Kínkeserves hónapok várnak Merkelékre

Napi jegyzet - A német sajtó és több elemző is úgy harangozta be a hesseni választást, hogy az eldöntheti Angela Merkel kancellár sorsát is. A kérdés az volt, hogy a Kereszténydemokrata Unió (CDU) meg tudja-e őrizni vezető pozícióját a tartományban?