Földalatti színvonal? - Ezért volt mégis reménykeltő a hétvégi metrós videó

Hatalmas felháborodást váltott ki a hétvégén az a troglodita proletár, aki szombaton a 4-es metrón inzultált egy, a CEU melletti tüntetésre igyekvő párt.

Függetlenül attól, hogy kinek, mennyire szimpatikus az említett intézmény, vagy a kormány oktatáspolitikája, talán a társadalom még tart azon a minimum szinten, hogy nem elfogadható, ha valakit a tömegközlekedésen, vagy bárhol azért vegzálnak, mert eltérő politikai véleménye van.

Én legalábbis szeretném azt hinni, hogy a gyűlölet és egymás fékezhetetlen utálata nem vert még olyan mély gyökeret a társadalomban, hogy a nemzeti ünnepeinken újabban rendszeres pankrációt produkáló akciónyugdíjasokon kívül bárkinek is a testi épségét kelljen féltenie, mert urambocsá, nincs elragadtatva a Fidesztől.

Talán meglepő lesz, de engem ez a felvétel tulajdonképpen megnyugtatott, na nem azért, amit az elején láthatunk.

Rutinos BKV-használóként, illetve átlag budapestiként nem idegenek tőlem az ilyen jelenetek: kaptam már meg én is némelyik járaton, hogy náci, zsidó, kisköcsög... satöbbi vagyok, szájkaratéztam az alapvető illem minimumát betartani képtelen nyomorultakkal, és néha bizony sajátkezűleg kellett leállítanom utasokat fenyegető, rángató trógereket vagy egy idősebb nő táskájára utazó, késes hajléktalant.

Abban az esetben, ha valaki nekiáll a mögöttem álló barátnőm telefonja felé kapdosni és/vagy megindulást színlelve lecsicskázza, valószínűleg én nem tudtam volna olyan higgadt maradni, mint a "genetikai hulladéknak" titulált úriember, akinek az öltözködés terén Németh Szilárd esztétikai érzékével bíró, legújabb internetszenzáció, egy idegbajos vörös khmer módjára rótta fel, hogy szemüveges és sálat merészel viselni. Ezúton is szeretnék gratulálni ahhoz, hogy kiállt a párja mellett, tényleg büszke lehet magára.

Ami viszont a szituáció kapcsán bennem mégis reménységet keltett, az a harmadik fél megjelenése volt:

azé a fiatalemberé, aki végül emlékeztette kurvaanyázó cimboránkat, hogy mégis csak egy metrón utazik, emberek között, talán nem ártana ehhez mérten viselkedni.

Az én szememben ez a mozzanat mentette meg a történteket attól, hogy most arról kelljen írnom, mennyire reménytelenül mélyre vitte Orbán Viktor és bandája a magyar emberek lelkivilágát. Ezért pedig őszintén hálás vagyok.

A leghalványabb fogalmam sincs, hogy a közösség lelkiismereteként fellépő hétköznapi hősünk melyik pártra húzza az ikszet, elhiszi-e, hogy a CEU-n a háttérhatalom országvesztő ügynökeit képzik, vagy hogy Soros György maga a sátán földi megtestesülése, aki minden magyar portára legalább 30 migránscsaládot költöztetne, de azt megmutatta, hogy teljes lelki nyugalommal nézhet tükörbe reggelente. Ellentétben azokkal, akik legszívesebben csak piros pufidzsekis, hőzöngő bunkókat látnának Magyarországon, akik

nem kérdőjelezik meg a kormánypropagandát, és nagyon szívesen működnek a rendszer önkéntes komisszárjaiként és kápóiként.

Szilárdan hiszem, hogy továbbra sem a többség hangja böffent elő a mosdatlan szájú idiótából, aki tényleg hülyét csinált magából az egész ország szeme láttára, azt viszont csak remélni tudom, hogy egyre többen lesznek képesek felülemelkedni a NER agyhaláltábor miliőjén, és nem csak a hétköznapokban, de akkor is megmutatják majd magukat, amikor arról kell dönteni, hogy végleg elkergetjük-e a narancs Döbrögiket és a gyűlöletkufár kerti törpéket.

Penészvilág foglyai vagyunk

Nyár van, végre szikrázó napsütésben telnek a napok, az ember valahogy mégis olyan nehezen tud örülni ennek. Április 8-a, és úgy általában az elmúlt 8 esztendő hosszú árnyéka a gondtalannak szánt séták, biciklizések vagy kikapcsolódással töltött éjszakák mindegyikét beborítja kissé.

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Eszes Ádám

Friss

Esély a változtatásra.