Kijelentését tudatosan akkorra időzítette Pozsgay Imre, amikor Grósz Károly, az MSZMP főtitkára éppen a davosi világgazdasági fórumon tartózkodott. Az interjú nemcsak nyilvánvalóvá tette, hogy a párton belül nyílt hatalmi harc folyik, hanem az egész Kádár-rendszer politikai alapját is megkérdőjelezte.
Azon a napon, 1989. január 28-án a Kossuth Rádió 168 óra című műsor vendége volt az 1988 óta államminiszteri tisztséget betöltő Pozsgay, ahol Nagy Imre szerepéről kérdezték őt:
„Ez az, ami körül még zajlanak a viták. Felderülhetnek olyan belső és külső összefüggések, amelyek ezt a megítélést, hogy úgy mondjam, árnyaltabbá teszik. Pl. önmagában az a körülmény, hogy ez a bizottság, a jelenlegi kutatások alapján, népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt. Egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek.”
Az államminiszter ekkoriban tagja volt a Központi Bizottság által létrehozott munkabizottságnak, amelynek a feladata az előző 40 év feltárása volt. Ennek történelmi albizottsága jelentésében „vállalkozott” az 1956-os események újraértékelésére.
A rádióinterjú után azonnal felívták Grósz Károlyt, hogy térjen haza egy különgéppel. Másnap mikor ismét Magyarországon tartózkodott a főtitkár, azonnal felhívta Pozsgayt, aki így emlékezett vissza:
„amint a hivatali szobájába léptem, egy paksaméta papírt vágott az orrom elé, és azt mondta: nézd meg, mit főztél, mit kotyvasztottál! Özönlenek a megyékből a telexek, tiltakoznak az akciód ellen, ez a közvélemény. Erre azt válaszoltam, hogy te nagyon tévedsz, ez nem a közvélemény, ez a telextulajdonosok közvéleménye, a megyei pártbizottságok hangulatjelentése, és ők nyilván a dühüket továbbították.”
Grósz dühe természetesen nem volt véletlen: az 1988. májusi pártértekezlet után a dolgok irányítása láthatóan kicsúszott a pártvezetés kezéből. Decemberi sportcsarnoki beszéde visszafelé sült el, a párton belül kezdett elszigetelődni. A gazdaság romokban hevert, januárban harmincszázalékos áremelést kellett a lakosságnak elviselnie. A pártállami sajtó egy része pedig már inkább a reformereknek tartott személyeket helyezte előtérbe.
Január 31-én össze is ült a Politikai Bizottság, ahol megvitatták Pozsgay kijelentését. Grószék természetesen nem büntették meg, mivel az könnyűszerrel pártszakadáshoz vezethetett volna, másrészről Pozsgay már így is kiemelkedő népszerűségnek örvendett. Pozsgay szintén kerülte a konfrontációt, nem a bizottságban, hanem a nyilvánosság előtt akart megmérkőzni Grósszal.
Bár a főtitkár ráakarta bírni Pozsgayt a kijelentésére visszavonására, ő nem volt hajlandó ezt megtenni. A Központi Bizottság emiatt inkább úgy döntött 1989. február 11-én, alig két héttel Pozsgay nyilatkozata után, hogy 1956-ot népfelkelésnek értékeli, amelyben végül felerősödtek az ellenforradalmi tendenciák.
Pozsgay Imre a rendszerváltás után az MSZP köztársaságielnök-jelöltjévé vált. Népszerűsége révén, komoly esélye volt a pozícióra, ám a négyigenes népszavazáson a választók úgy döntöttek, hogy csak az országgyűlési választások után kerüljön sor a köztársasági elnök megválasztására. Ahol aztán az SZDSZ-MDF paktum révén az „új alkotmány” úgy rendelkezett, hogy 5 éves időtartamra a köztársasági elnököt az országgyűlés választja, így pedig Pozsgay már esélytelenné vált a poszt betöltésére, helyette Göncz Árpádot választották meg.
Pozsgay Imre nyilatkozata 1956-ról, Magyar Rádió 168 óra 1989. 01.28.
Pozsgay Imre az MSZMP PB tagja, államminiszter nyilatkozik az 1956-os forradalomról . 32 év után először nem ellenforradalomként, hanem népfelkelésként beszélt az eseményekről. Az akkor hatalmas vitát kiváltó nyilatkozat rövid részlete, először az aznapi Reggeli krónikában hangzott el, majd a teljes beszélgetés délután a 168 órában. A riporter Farkas Zoltán és Orosz József.