Szélsőségesen önmarcangoló, kétségbeesett és lemondó hangvételű Teleki Pál néhai miniszterelnök halálának 78. évfordulóján előkerült, és a mai napon nyilvánosságra hozott levele, melyet személyi titkárához, Incze Péterhez írt.
Az 1941-es búcsúlevelet az Incze család több más, a személyi titkár előmenetelével és életpályájával foglalkozó irattal együtt juttatta a Budapest Főváros Levéltára (BFL) tulajdonába.
Teleki 1941. április 3-án követett el öngyilkosságot, ám az esetet sokáig összeesküvés-elméletek és legendák övezték, melyek szerint a miniszterelnököt a németek gyilkoltatták meg, és melyek rögtön halála másnapján szárnyra kaptak.
A most nyilvánosságra hozott egy oldalas, kézzel írott levél azonban cáfolni látszik ezeket a teóriákat: ha elfogadjuk, hogy Teleki kényszer hatására vetette papírra a Horthy Miklós kormányzóhoz írott két, drámai hangvételű búcsúlevelét, akkor sem illenek a képbe a titkárához intézett sorok.
A két említett levélben Teleki azt írja a kormányzónak, hogy "szószegők lettünk", "gazemberek oldalára álltunk", "hullarablók leszünk", "bűnös vagyok". A történettudomány hivatalos álláspontja szerint Telekit felőrölte a hitleri Harmadik Birodalom és az angolszász hatalmak közötti egyensúlyozás, és amikor 1941 tavaszán Magyarország rákényszerült, hogy átengedje területén a Jugoszláviát megszálló német csapatokat, és maga is hadviselő félként bekapcsolódjon a második világháborúba, ezt árulásként élte meg. Magyarország ugyanis néhány hónappal azelőtt kötött örök barátsági szerződést a délszláv állammal.
Mi áll a levélben?
Teleki Pál az Incze Péterhez intézett, meglehetősen mord levélben utolsó útjára vonatkozóan adott pontos utasításokat:
"Kedves Incze,
Temetésem nemcsak legeslegegyszerűbben, de teljes titokban, reggel 7 órakor történjék. Azon a papon kívül csak maga vegyen részt.
A távirati iroda útján közzéteendő, hogy koszorúkat senki ne küldjön, a temetésre (melynek időpontja nem közlendő) senki ne jöjjön. Cserkészek, egyet.[emi] ifjak röviden értesítendők, hogy maradjanak otthon. Egyetem értesítendő, hogy nem onnan temetnek. Professzorok is maradjanak otthon. Vigyenek ki mielőbb a halottasházba, hogy itthon [ne] zavarjak.
Gyászjelentés nem nyomandó.
Ha valaki kíváncsi, hogy mindez miért, megmondhatja, hogy nagyon és mind jobban utáltam az embereket.
Síromra sem most, sem később emléket ne tegyenek, még névtáblát sem. A szokványos temetői gondozáson kívül ne gondozzák.
Barátságát még egyszer szívből köszöni:
Teleki Pál
Végrendelet és levelek az íróasztal jobb felső fiókjában."
Teleki kívánsága végül nem teljesült: halála után miniszterelnöknek kijáró pompával temették el, ravatalát pedig az Országház kupolacsarnokában állították föl.
Nem lehet teljes bizonyossággal állítani, hogy az Incze Péternek szóló levél közvetlenül az öngyilkosság előtt keletkezett, ám erre több jel is utal.
Ablonczy Balázs történész, Teleki Pál monográfusa arra (a kort és Teleki akkori lelkiállapotát híven tükröző) sorra hívja fel a figyelmet, hogy "nagyon és mind jobban utáltam az embereket". A levélben szereplő záróutalás - "Végrendelet és levelek az íróasztal jobb felső fiókjában" - szintén ezt a feltevést támaszthatja alá.
A súlyos veseelégtelenséggel küzdő, életét folyamatos halálfélelemben élő tudós miniszterelnök a '20-as évektől kezdve tudatosan készült az önkéntes elmúlásra. Erre következtethetünk 1929-es - szintén most közzétett és Incze Péterhez címzett - búcsúleveléből, amelyet utóbb későbbi dátumokkal látott el, legutoljára 1938 májusában, amikor az Imrédy-kormányban kultuszminiszter lett.
Ablonczy Balázs egy korábbi írásában több okot is felsorolt, amelyek szerepet játszhattak vagy éppen nyomatékosították a szándékot. E szerint
- legalább egy öngyilkossági kísérletéről és két idegösszeomlásáról tudhatunk az 1921-es királypuccs idejéből, amikor ki akart ugrani a királyi palota egyik ablakán,
- két gyermekének ekkoriban ment tönkre az első házassága
- nem sokkal korábban szatmári körútján szembesült azzal, hogy viszonylag toleráns nemzetiségpolitikai elképzeléseit a helyi közigazgatás szabotálja
- 1941 kora tavaszán tudta meg, hogy édesanyja és felesége is súlyos beteg,
- a háborús helyzetben Horthy magára hagyta Telekit, beleegyezve a német követelésekbe.
Egy barát és bizalmas kalandos pályája
Incze Péter Teleki személyi titkára és régi bizalmasa volt, aki Erdélyből, Marosludáról származott. Az első világháborús orosz hadifogság után ő is áttelepült a megcsonkított Magyarországra. A későbbi miniszterelnökkel a korban elég befolyásos Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületében barátkozott össze. A személyi titkár a József nádor téri Teleki-palotában is együtt lakott a politikus és földrajztudós családjával.
Incze a szintén Teleki által irányított illegális propagandaszervnél, a Társadalmi Egyesületek Szövetsége Központjában (TESzK) is ténykedett, ahol a határon túli magyar szervezetek illegális finanszírozásában vett részt. Később Teleki beajánlotta a kultuszminisztériumba, majd Imrédy Bélának is. Incze Péter 1938 és az 1944-es nyilas hatalomátvétel között minden miniszterelnök mellett ellátott titkári feladatokat, sőt a német bevonulás után még Sztójay Dömének is ő volt a jobbkeze.
Ebből a szerepből később csak gondjai adódtak: a nyilas hatalomátvétel után a Gestapo tartóztatta le, majd bujkálnia kellett. 1945 után ugyan átment az igazolási eljáráson, több zsidó származású polgár is tanúsította, hogy 1944-ben segített nekik az üldözés alatt, de 1946-ben így is kirúgták, később az NKVD is zaklatta és internálták. Végül '50-es években térhetett vissza Pestre, ahol a mezőgazdasági minisztériumban lett nyelvi lektor.
Az Incze-hagyaték és főleg a Teleki-levelek fontos történelmi információkat tartalmaznak – emelte ki Ablonczy Balázs az Indexnek. Hozzátette:
"Nagyon bátorítanék mindenkit, hogy a családja birtokában lévő hasonló iratokat, még ha azok nem is tűnnek esetleg nagyon fontosnak, adja közgyűjteménybe. Az Incze család ezt tette, pedig akár sokkal több pénzt is kérhettek volna azokért egy magángyűjtőtől."