A 15 év alatt a Szkítia egy nagy család lett - Interjú Sztrebka Erika énekesnővel

A 15 év alatt a Szkítia egy nagy család lett - Interjú Sztrebka Erika énekesnővel

Beszélgetés az idén jubiláló folk rock zenekar múltjáról és jelenéről.

Idén 15. születésnapját ünnepli a fővárosi székhelyű, folk rockot játszó Szkítia. A magyar verseket és népdalokat (is) megzenésítő, illetve saját szerzeményeiben nemzeti sorskérdéseket is bátran felvető formáció énekesnőjét, Sztrebka Erikát kértük meg arra, hogy egy alapos múltidézés keretén belül elevenítsük fel a kezdeteket, de a személyes élményeket is magában foglaló válaszok mellett a jelen aktualitásai sem maradhattak ki.

 

 - Az idei jubileum apropóján most főként múltidézésre kérnélek, hiszen ez egy remek alkalom, hogy kissé visszatekintsünk a kezdetekhez. Pontosan mikor és milyen körülmények között alakult meg a zenekar, miként találtatok egymásra, hogy jött a névválasztás?

 - A Szkítia zenekar egy Hete-Rock nevezetű – főként rock-feldolgozásokat játszó – formációból alakult 2004-ben. Abból a csapatból három zenész alakította, név szerint: Gulyás Szabó László gitáros, Szepesi Richárd énekes, furulyás, és Kalcsó György basszusgitáros. Ők álmodták meg az irányvonalat is. A névválasztásnál fontosnak tartották, hogy olyat találjanak, ami kifejezi a zenekar küldetését, hitvallását, hisz a név sokat elárul egy csapatról. Nyilván a 15 év folyamán számos tagcsere történt az együttesben, míg elérte jelenlegi arculatát. Emblémánk egy szkíta harcos pajzsáról származó szimbólum, amit kiegészítettünk nappal és holddal.

Én 13 éves koromban együtt zenéltem Ricsosszal egy Démosz nevezetű formációban, ami szintén nemzeti érzelmű szövegvilággal rendelkezett. Ketten csináltuk billentyű kísérettel. Az évek kicsit szétválasztottak minket, én főképp egyéni fellépéseket vállaltam az irodalom-dráma tagozatos gimnázium, illetve az Óbudai Népzenei iskola mellett, ő pedig különböző csapatokban tevékenykedett már akkor is. Éppen hogy leérettségiztem, amikor megkeresett azzal, hogy szeretnének egy énekesnőt a zenekarba, ahol játszik. Ezzel kapcsolatban pedig lehívott a próbaterembe, ahol egy beszélgetéssel egybekötött meghallgatás volt. Pár héttel később értesítettek, hogy engem választottak, így hamarosan meg is kezdődött a közös munkafolyamat, ami a mai napig tart.

!(youtube-video://Ouau4tY7bWU)

 - Akkor, 2004-ben milyen zenei közegben indultatok el, és milyen célkitűzéseket vázoltatok fel?

- 2004-ben hatalmas igény volt a nemzeti rock zenére, valamint a folk rock műfajra egyaránt. Akkoriban még nagyobb elnyomás alatt voltak a magyarsággal kapcsolatos témák, a magyarként való gondolkodás, a nemzeti szimbólumok használata, így egyértelmű volt, hogy ezeknek a csapatoknak minél messzebbre jusson el a hangjuk. Célkitűzésünk az volt, hogy a vers és népdalkincsünk által ápoljuk a magyar kultúrát, valamint, hogy saját szövegeinkkel felnyissuk az emberek szemét a nemzeti sorskérdéseinkkel kapcsolatban. Ez múltra, jelenre vonatkozóan egyaránt igaz. Időnként meg kell kongatni azt a bizonyos vészharangot ahhoz, hogy az emberek felébredjenek és felismerjék azt, hogy bizony sokat tehetnek sorsukért. Szövegeink sosem voltak uszítóak vagy lázítóak Tényeket sorakoztattunk fel mindig, ahol a „döntés” a közönségre, hallgatóságra van bízva.

Mikor a Szkítia magalakult, azon a kulturált ösvényen akart haladni, amit a Kormorán zenekar képviselt - igényes, összetett zenét csináltunk sokszor költőien megfogalmazott szövegvilággal. Annak idején, amikor Koltay Gergely a Kormorán vezetője, alapítója felfedezte a Szkítiát, azzal együtt egy olyan fáklyát is adott a kezünkbe, melyhez méltónak kell maradnunk.

 - Milyenek voltak az első próbák, játszottatok-e feldolgozásokat, hogyan születtek meg az első saját dalok, mennyire volt egyértelmű a zenei irányvonal?

 - Ahogy fentebb említettem, a Szkítia egy rock-feldolgozásokat játszó csapatból alakult, tehát abban az időszakban ezek voltak a repertoárban, de amikor az alapítók megálmodták a zenekart, akkor már a saját számok készítésére törekedtek. Gulyás Szabó László és Szepesi Richárd volt akkor a két fő szerzőpáros, a kezdeti időszak sok kedves dala származik tőlük. Mindkettőjük maximálisan nemzetben gondolkodó ember, tehát így a zenekar későbbi irányvonala egyértelmű volt. Klasszikus rockzenét nagyon sok csapat játszott és játszik a mai napig, így arra törekedtek, hogy olyan zenei köntöst adjanak a gondolatoknak, amit kevesen űznek hazánkban. És lássuk be, a folk rock egy ilyen műfaj. Nem könnyű jól csinálni és nem könnyű megtalálni ehhez a megfelelő zenészeket, akik szakmailag, emberileg, és gondolkodásmódban is egy húron tudnak pendülni.

!(youtube-video://DCO2H7GvWdA)

 - Az első fellépésekről milyen emlékeket őrzöl, valamint a közönség hogyan reagált a produkciótokra, a visszajelzések pozitívak voltak?

 - Az első fellépés számomra mindig egy kedves élmény, amire mind a mai napig szeretettel emlékszem és szívesen beszélek róla. 2005 augusztusában csatlakoztam a zenekarhoz, az érettségi után. Mikor megszületett a döntés, hogy én legyek a másik énekesnő, kaptam egy demó hanganyagot, azokat a dalokat kellet megtanulnom. Hallgattam otthon, járművön, mindenhol, hogy felkészülten érkezzek a próbákra. A csapat hamar befogadott és jó hangulatú, tartalmas műhelymunka-folyamat következett. Akkoriban már nem volt teljesen ismeretlen a Szkítia a közönség számára, például a Kormorán zenekar törzsközönsége már figyelemmel kísért minket.

Az első próbák után abba maradtunk a zenekarvezetővel, Lacival, hogy az első koncerten megfigyelőként veszek részt, ami azt jelenti, hogy nem fogok fellépni még a zenekarral, csak megtapasztalom testközelből mindazt, ami ezzel az egésszel jár. Aztán az élet mégis másképp alakította ezt, ugyanis úgy döntött a csapat, hogy vagyok már annyira felkészült, hogy úgymond „bedobjanak a mélyvízbe”. Természetesen volt egy kis izgalom a fellépés helyszínére vezető úton, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy szeretném. A sors fintora viszont az volt, hogy elmosta a rendezvényt az eső, így ez egy felesleges izgalom volt. A tényleges első fellépésem Komáromban volt, mégpedig a Kormorán előtt. Ez egy nagyon nagy feladat és felelősség volt, hisz sokat hallgattam már akkoriban a dalaikat és nagyon tiszteltem a munkásságukat. Felkészítettek, hogy a közönség fokozottan fog majd figyelni rám, mint új tagra, de szerencsére pozitív visszajelzések érkeztek mind a közönség, mind a Kormorán zenekar felől. Természetesen, ezt követően nagyon sok fellépésem volt, és igazából szinte minden koncertről vannak kellemes emlékeim.

szkitia harman

 - Ahogy jöttek a lemezek, a tagság elég sokszor változott, te, Laci, és Ricsi hárman vagytok az úgymond mag a csapatban. Ti hogyhogy ennyire összetartoztok?

 - Szerintem leginkább az a titka ennek, hogy sok mindent átéltünk, megéltünk együtt a zenekar életében. Mindannyian a kezdetektől fogva szívügyként tekintettük a Szkítiára. Nagyon sok áldozatot hoztunk azért, hogy csinálhassuk ezt a küldetést. Ricsivel 19 évesek voltunk, mikor köztudatba került a zenekar. Lássuk be, itt váltunk felnőtté, itt teljesedtünk ki igazán előadóként és alkotóként egyaránt. Laci pedig mindig erős kézzel vezette a csapatot, a viharokban is tudta kormányozni a hajót. A megbecsülés, az évek, a közös gondolkodás, a jóban-rosszban együtt töltött időszakok, és a küldetéstudat az, ami összeköt minket.

 - Az elmúlt másfél évtized alatt változott-e valami a hozzáállásotokban, esetleg a munkamódszerben-, morálban, vagy ugyanolyan „irányelvek” mentén alkottok/dolgoztok?

 - Az irányelvek, a céljaink ugyanazok maradtak, nyilván ahogy a világ változik, úgy mi is változtatunk dolgokon, a legtöbb esetben az élet alakítja ezeket a helyzeteket. Például a kezdeti időszakban két női énekhang volt, így számos lírai dal, több érzelmes népdalfeldolgozás (például Szomorú az idő) született, hiszen az akkori felállás meg is kívánta ezeket a lágyabb dallamokat. Amióta Ricsosz visszatérésével mellettem két erőteljes, markáns férfihang van, és az én hangom sem épp a leglágyabb női énekhang, ez a felállás magában hordozta azt, hogy a zene is rockosabbá vált és a szövegvilág is igazodott ehhez a vonalhoz. A tagcserék miatt nyilván történt egyfajta változás a megszólalásban is, ez természetes.

Az évek folyamán a munkafolyamat annyiban változott a kezdeti időkhöz képest, hogy Ricsosz mellett én is oroszlánrészt vállalok szövegírás terén, valamint vannak olyan külsős szövegírók, költők, akiknek az írásait az évek során megzenésítettük. Például Szőke István Atilla, Sebestyén Rita és Tamás István. A zeneszerzést továbbra is elsősorban Gulyás Szabó László végzi. Régebben mindig a zenekari próbákon raktuk össze az új dalokat, most viszont általában Lacival ketten megcsinálunk egy mankó demót, ami azt jelenti, hogy 70-80 százalékos tervet kapnak a többiek arról, hogy hogyan fog felépülni az adott dal, amivel dolgozni fogunk. Ez elősegíti azt, hogy a próbán egy új szerzemény esetében már nem nulláról indulunk, tehát gyorsabban tudunk haladni, még akkor is, ha a műhelymunka folyamán némi változtatás történik esetleg.

szkitia ff

 - A „csak” koncertezős időszakban mennyire vagytok kapcsolatban egymással? Szoktatok-e a Szkítia ügyein kívül is találkozni, összejárni, vagy mindenki teszi a saját dolgát ilyenkor?

 - Szerencsére számunkra ez nem munka. Mindig fontos volt az, hogy olyan emberek alkossák a csapatot, akik jól kijönnek egymással, hisz adott fellépések esetén – például, ha Erdélyben koncertezünk – akár napokon át össze vagyunk zárva, tehát a baráti viszony elengedhetetlen ahhoz, hogy a színpadon is megfelelő színvonalat tudjunk adni a közönségnek. A 15 év alatt a Szkítia egy nagy család lett. Ha baj van, egy emberként állunk zenésztársunk mellé, szó szerint jóban-rosszban összetartunk. Szabadidőnkben nyáron a közös strandolás, kerti partik, bográcsozás ugyanúgy hozzátartozik az életünkhöz, mint a téli időszakban a közös mozi, vagy esetleg egy hangulatos karácsonyi vásár vagy épp korcsolyázás a műjégpályán.

!(youtube-video://jTsHDngFmUE)

 - Térjünk át most már a közelmúlt eseményeire és a jelen aktualitásaira. Majd' két éve, a Rajzolt világ album megjelenése után készítettünk legutóbb egy interjút veled, akkor Kétpón tartottatok egy nagyszabású lemezbemutatót, a fővárosban pedig ősszel, a Dunán. Azóta jó néhány további fellépésetek volt országhatáron innen és túl. Ezen időszak alatt volt-e idő új dalok írására, felvetődött-e esetleg egy következő Szkítia album elkészítésének gondolata?

 - Természetesen, amikor fellépések vannak, akkor az új számok összedolgozása kicsit pihen, viszont a háttérben készülnek az új dalok, amiket általában az őszi időszakban kezdünk el összerakni a próbákon.  Az idei nyár koncertjein négy új szerzeményt már hallhat is tőlünk a közönség. Tervben van egy új lemez készítése is, viszont a megjelenés dátuma még nincs kitűzve. Előbb szeretnénk egy nagyszabású 15 éves ünnepi koncerttel kedveskedni a rajongóinknak, így most az új dalok készítése mellett erre az eseményre összpontosítunk.

Visszatérve a két évvel ezelőtti lemezbemutatókra… Kétpóra minden évben meghívást kapunk, ez egyfajta hagyománnyá vált már a Szkítia életében. Ez az a hely, ahová gyakorlatilag a zenekar rajongói közül a legtöbb ember el tud jönni, így ez egy jó hangulatú közönségtalálkozó is egyben, ezért is döntöttünk úgy, hogy ott tartjuk meg a lemezbemutató koncertünket. De, hogy a pesti bázis se maradjon ki egy felejthetetlen élményből, ezért álmodtuk meg második lemezbemutatónkat egy sétahajókázással egybekötött zenés estével, ami szintén igen csak jóra sikeredett, hisz a mai napig sokan emlegetik, és szeretnének még egy hasonló élményt valamikor.

 - A Facebook-oldalatok üzenőfalán egyre több olyan megosztás is található, hogy gimnáziumi diákok, óvodás csoport, sérült gyermekek társulata ad elő Szkítia dalokat. Szívmelengető visszajelzések ezek.

 - A nagy média elhallgatás mellett valóban hatalmas öröm ez, hogy szájhagyomány útján mégis sokakhoz elérnek a dalaink. A gyermekek a jövő jelképei, és ez a világ nem épp jó irányba halad, tehát amikor ilyen felvételeket látunk, azt is érezzük, hogy nincs minden veszve. Az emberek részéről nagy elismerés ez, hogy a koncertre jövetelük mellett különböző rendezvényükön megszólaltatják, előadják dalainkat, akár felnőttek, akár gyermekek. Ezért is tesszük közzé ezeket a videókat, mert mi, a zenekar tagjai megbecsüljük a munkájukat.

 

 - Zárásként, ismét a jubileumba „kapaszkodnék”, tudsz-e esetleg publikus információkkal szolgálni, hogy milyen megmozdulásokkal, meglepetésekkel ünneplitek meg a zenekar eddigi másfél évtizedét?  

 - Egyelőre, amit elárulhatok, hogy november-december magasságában szeretnénk egy – fentebb már jelzett – nagykoncertet adni a 15 éves születésnapunk tiszteletére. Úgy gondoljuk, ez egy olyan csodálatos dolog a zenekar életében, hogy szeretnénk a közönséggel együtt átélni. Ahogy a 10 éves jubileum sem volt egy szokványos koncert, így ez esetben is törekszünk arra, hogy maradandó élményt adhassunk rajongóinknak. Az erre vonatkozó tervek, helyszínötletek már megvannak, igazából a szervezés és a tárgyalások vannak hátra azzal kapcsolatban, hogy ezt megvalósíthassuk. Ebből kifolyólag konkrétumokkal nem szolgálhatok, de amint ezek lefixálódnak, közzé fogjuk tenni az ismert internetes oldalainkon.