Ahogy a testsúly tartós csökkenését sem lehet egyszeri fogyókúrával elérni, hanem –mint mondani szokás- életmódváltásra van szükség, beleértve a kevesebb, tudatosabb étkezést és a rendszeres kalóriaégető testmozgást, úgy van ez a műanyagalapú élet elengedésével is. A Műanyagmentes július próbatétel leginkább arra ébreszti rá az embert, hogy a modern, gyors és kényelmes fogyasztói társadalom milyen súlyosan műanyagalapú, és egyúttal arra, hogy az ebből való kiszakadás nem megy ész nélkül, ahhoz tudatos elhatározásra, tervezésre van szükség: tehát életmódváltásra.
Háztartásunk néhány hónappal ezelőtt már tett lépéseket a műanyagok elengedése felé, így a júliusi próbatétel pont kapóra jött; rá lehetett erősíteni arra, hogy most aztán tényleg, a lehető legjobban csináljunk mindent.
Mármint a tudatos. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy minden műanyagot el kell felejteni, hanem arról, hogy az egyszer használatos műanyagokat kell mellőzni. És ez így máris sokkal könnyebb.
Hogy néhány személyes példával illusztráljam a lehetőségeket: pár száz forintért vettünk egy egyszerű műanyag hálót jelentő, zárható mosózsákot, amibe kiválóan lehet pékárut pakolni a boltban. Beszereztünk néhány új, jól zárható ételhordót, és az áruházban vagy a piacon ebbe kérjük a húst, a doboz súlyát úgyis le tudják vonni a mérlegen – szerencsére tapasztalataink szerint az árusoknak semmi gondjuk nem akadt ezzel a gyakorlattal.
Fontos az is, hogy nem megyünk be úgy vásárolni, hogy nincs nálunk semmilyen szatyor, ehelyett előre elrakunk legalább egyet, de a hátizsák vagy a táska is gyakran elegendő.
Az, hogy félliteres PET-palackos üdítőt vagy vizet nem vesz a műanyagkerülő ember, akkora evidencia, hogy talán szót sem érdemel. Ehelyett jobb esetben vihet magával zárható kulacsot, út közben betérhet valahová egy pohár innivalóra, rosszabb esetben ihat egy csapból vizet, attól sem lesz baja. Ami nehezebb –és mi is elbuktunk rajta párszor- az az, hogy a szénsavas üdítőt ha 2 literesben is, de néha megkívántuk, emiatt a jövőben be kell szerezni egy szódásszifont, szódagépet, vagy fel kell deríteni egy szikvizes beszerzőhelyet.
Meglepően könnyen kivitelezhető a gyümölcs- és zöldségvásárlás is: az uborkát, almát, körtét, vagy paprikát teljesen felesleges bezacskózni, nem árt senkinek, ha csupaszon kerül be a (textil)szatyorba. Az árakat jelző címke felragasztását is meg lehet oldani zacskó nélkül, egy banánnak például mindegy, ha ragasztós lesz, de akkor sem fognak elzavarni, ha csak az egyikre tesszük rá a sarkával felragasztva, érteni fogja a pénztáros így is.
Akinek van lehetősége piacra járni, az kipróbálhatja a kimérős tejet – ha úgy tetszik, lehet kapni menő csatos üvegeket-, de teavajtól kezdve szinte mindent meg lehet kapni csomagolás nélkül, a babtól a rizsen át a tésztáig. Csak ételhordót kell vinni, ennyi tervezést mindenképp igényel.
Persze, így is marad rengeteg olyan dolog, amit sokkal egyszerűbb becsomagolva megvenni –annyira, hogy szinte nem is lehet másképp-, így senki nem várja el, hogy a wc-papírt mondjuk darabonként vegyük, vagy ne dobjunk be egy csokit, de én a magam részéről még a tusfürdős dobozban sem látom az ördögöt, hiszen egy nagyobb kiszerelés esetén hónapokig lesz használva. Ez pedig már egészen más kategória, mint az a vizespalack, amit 40 percig hordott valaki, vagy az a zacskó, amit 20 perccel a vásárlás után már a konyhai kukába dobtak.
Sőt, végül belekóstoltunk néhány, elsőre hardcore verziónak tűnő, de annál hasznosabb vállalkozásba is: formára vágott, elnyűtt babaruhákból lezárható dobozban tárolt nedves takarítókendők lettek, vagy éppen kimosható, sminktörlő korongok.
Ha valaki nem sajnál minimálisan több munkát áldozni arra, hogy jó példát mutasson, és a teljesen felesleges műanyagokat kizárja az életéből, máris jelentősen csökkenteni fogja saját hulladékmennyiségét. Nálunk ebben a hónapban egyszerűen nem akar megtelni a műanyagos szelektív kuka, és ennél több bizonyíték nem is kell arra, hogy a dolog működik, és megéri csinálni.