"A gyermekbűnözők szüleit is felelősségre kell vonni"

Bevándorló családból származó gyermekek erőszakoltak meg egy 18 éves lányt egy német városban, ám fiatalkoruk miatt többen szabadon távozhattak. Németország felbolydult az eset hallatán, ami a gyermekek büntethetősége körüli vitához vezetett. Eközben Magyarországon egy honvéd iskolában követtek el 15-16 éves fiatalok fajtalanságot egy társukkal szemben, ami a jelek szerint csak a sajtónak köszönhetően jutott el a feljelentésig. Az említett esetek nem példa nélküliek, napjainkban egyre több erőszakos bűncselekmény mögött állnak kiskorú elkövetők. Hogy mi vezetett idáig és milyen megoldási lehetőségek állnak rendelkezésünkre, arról Varga-Damm Andreával, a Jobbik országgyűlési képviselőjével beszélgettünk.

 

A parlamenti ülésszak utolsó hetében az Ön kezdeményezésére hívták össze a honvédelmi bizottságot, hogy tájékoztatást kapjanak arról, mi is történt a Kratochvil Károly Honvéd Középiskolában. Ugyan az ülésen elhangzottak titkosításra kerültek, van bármi, amit megoszthat velünk? Mondjuk, hogy mi igaz abból a történetből, ami a HVG-nek köszönhetően napvilágot látott?

Ami a HVG-ben le volt írva, az úgy igaz. Az is tény, hogy vannak további információk, amiket sajnos nem oszthatok meg Önökkel, de azt elmondhatom, hogy az összes gyerek, aki részt vett a bántalmazásban, illetve nem segített az áldozatnak már kívül van az intézményen. Túlnyomó többségük meg sem várta a fegyelmi eljárás kimenetelét, hanem önként távoztak, vagyis a szüleik vitték el őket az iskolából.

 

Lehet, hogy nem ússzák meg egy iskolaváltással, hiszen végül megtörtént a feljelentés az ügyben. Miért kellett erre hónapokat várni?

Állítólag azért, mert megvárták a fegyelmi eljárások végét, de nekem az a sejtésem, hogy a sajtó nyomására történt meg végül a feljelentés. A június 25-ei sajtómegkeresés után két nappal fordultak a rendőrséghez, pedig a korrekt magatartás az lett volna, ha ezt megteszik, amint tudomást szereznek a bűncselekményről. Úgy vélem, nagyobb hangsúlyt helyeztek az ügy elbírálásában az iskola hírnevére, mint arra, hogyan fordulhatott elő egyáltalán egy ilyen eset.

 

Egy korábbi sajtótájékoztatóján a neveltetés mellett az iskola felelősségét is firtatta. Ez alatt mire gondolt pontosan, hogyan előzhette volna meg az intézmény azt, hogy szexuális bántalmazásra kerüljön sor a falai között?

Először is látni kell, hogy ez egy bentlakásos iskola, egy zárt közösség, ahová a tanulók egy nagyon kényes korban, a hormonális változásaik csúcspontján érkeznek. Mint minden közösségben, hamar megmutatkoznak az uralkodó és áldozat típusok, amiknek összehangolása az iskola feladata lenne. Kértem is, hogy mutassák be nekem, hány tanóra keretében, milyen típusú foglalkozáson vesznek részt a gyerekek, ahol a zárt intézeti léthez való alkalmazkodás a téma. Nem nyűgözött le, amit válaszként kaptam. Úgy vélem, az ilyen intézményeknél szükség lenne egy felmérésre, ami alapján pszichológusok minősítenék a tanulókat és legalább az első félév során aszerinti nevelést és iránymutatást kellene kapniuk. Az áldozat típusnak az önbecsülését, az uralkodónak az önkontrollját erősíteni.

Mind itt, mind a német ügy kapcsán a gyermekek büntetéséről folyik a diskurzus, de hol vannak a történetben a szülők?

Még ’99-ben lettem Dávid Ibolya tanácsadója és már akkor készítettem neki egy anyagot arról, hogy vissza kellene vezetni a szülői felelősséget a kiskorúak büntetőeljárásába. Merthogy a szocialista rendszer alatt, ha a szülők elvárták, hogy a gyerek jól viselkedjen, akkor azt mondták, hogy

„kisfiam/kislányom tudnod kell, hogyha te valamit csinálsz, ami büntetendő, akkor a szüleid is börtönbe kerülnek.”

Akkoriban a gyerekek büntetőügye mellet azonnal megvádolták a szülőket is kiskorú veszélyeztetésével, illetőleg bizonyos típusú cselekményeknél, ahol a szülőnek a gondatlansága vagy akár szándékos magatartása közrejátszhatott a bűncselekmény elkövetésében, akkor bűnsegédként is berántották őket. Ezt helyesnek tartom, mert a szülőkön volt nyomás, ezáltal a gyerekekbe belenevelték, hogy nemcsak saját magukért, hanem a szüleikért is felelősek.

 

Miért került ez kivezetésre?

A rendszerváltás körül ez egyszer csak kikavarodott a büntető törvénykönyvből. Ma sem érti senki, hogy miért, mert bár tudtuk, hogy jön a demokrácia, ettől még a társadalom nem lett fegyelmezettebb. Pedig ez még csak nem is a diktatórikus rendszer gyümölcse volt, hanem egy természetes társadalmi igény.

Ha a gyerek önállóan nem szerezhet meg semmilyen értéktárgyat, önállóan nem köthet egy munkaszerződést, akkor miért kéne a bűncselekményei következményeit egyedül viselnie?

Dávid Ibolya ezt akkor támogatta és bevitte a kormány elé, míg én ügyészeket kerestem fel, hogy megtudjam, miért került ki a büntető törvénykönyvből. Végtelen érdektelenség mutatkozott a téma iránt. Ez azóta sem változott, csak közben levitték az emberölésben 12 évre a büntethetőség korhatárát, pont azért, mert sűrűsödtek a fiatalkorúak által elkövetett erőszakos cselekmények.

Álságos a kormányzat viselkedése, mert úgy koncentrál a gyerek büntethetőségére jobban, hogy a szülőt kihagyja a sztoriból.

 

Várható, hogy újra a parlament előtt kössön ki a javaslat?

Mindenképpen. Jövőre két fontos törvényjavaslatom biztos lesz, ebből az egyik a szülői felelősség visszahozása. A társadalom egy részének minden bizonnyal nem fog tetszeni, de a többség szerintem úgy gondolja, hogy ha mondjuk, a gyerekének ellopják a táskáját, akkor a tolvaj gondviselőjét is vonják felelősségre.

És mi lenne a másik?

A másik egy olyan biztosítási alap létrehozása, ami bűncselekmények esetén kártérítést fizetne a sértettnek. Eszerint az állam minden 12. életévét betöltő polgár után felelősségbiztosítást fizetne, amivel egy biztosítási alapot hoznának létre. Ez azért lenne előnyös, mert a sértettnek nem kellene beperelnie a bűnelkövetőt az okozott sérelemért, hanem amennyiben nincsen egyéb biztosítási viszonya, ami megtérítené a kárát, akkor a tényállás megállapítása után ez az alap fizetne. Persze utána az alap megpróbálná behajtani a pénzt az elkövetőn, de a sértettet megkímélnénk attól, hogy egy iszonyú tortúrát járjon végig. Sőt bizonyos fajta cselekményekre még szabályzatban ki is kéne mondani, hogy az legalább mennyi kártérítéssel jár. Ne az legyen, hogy azt kell bizonyítani, hogy ha nem hal meg az illető, akkor még meddig és hogyan tudta volna eltartani a gyermekét.

 

Visszatérve a szülői felelősségre, a jogi részét lehet törvényekkel rendezni, de van ennek egy társadalomszociológiai vetülete is.

Igen, és ezzel kapcsolatban rögtön leszögezném, hogy ki nem álhatom ezt a „szüljél gyereket ilyen-olyan pénzért” mentalitást. Igaz ez sem tegnap kezdődött, mert korábban meg ott voltak a szocpolok. Azt még elfogadtam, hogy a gyermek születése után lehetett bizonyos kedvezményeket kapni, de az, hogy még gyermeked sincs, de már kapsz egy csomó pénzt azért, ha előre bevállalsz ikszet, ez valami döbbenetes.

Meggyőződésem, hogy egy csomó embernek nem lenne ennyi gyereke, ha nem kapna érte pénzt.

 

A kormánynak pont ez a célja, azért ad pénzt, hogy minél több gyerek szülessen. Ezek szerint sikeres a program.

Sajnos ez az út szerintem téves, elutasítom azt, hogy bárki azért vállaljon gyereket, hogy a hazának legyen polgára. Ez egy marhaság.

Azért akarunk gyereket vagy gyerekeket, mert az életünket és az ő életüket boldoggá akarjuk tenni. Mindegy, hogy Kuala Lumpurban lakunk vagy Budapesten.

Lassan ott tartunk, hogy bevezetik azt, ami a nemesi családokban régen egy természetes dolog volt: három fiúból az egyik pap, a másik katona lett, a harmadik meg vitte a családi gazdaságot. Ez a szűk társadalmi réteg akkor még úgy gondolta, hogy felelősséggel tartozik a társadalomért, mert nekik van vagyonuk -a jobbágyok meg a zsellérek kizsákmányolásából-, a vagyon pedig több kötelezettség jár. Így az egy belső késztetés volt, hogy ha több gyerek született, akkor abból a hazának is adtak. De ma, amikor egy halomban élünk és emberek tömege úgy hal meg, mintha meg sem született volna, mert nem történt az életében semmi érdekes… tőlük nem várhatjuk el, hogy a hazának szüljenek. Hát mit kaptak ők a hazától azon kívül, hogy ide születtek?

Egy olyan társadalom gondolkodásmódját akarják a mai modern világba visszahozni, amely egyáltalán nem hasonlít a jelen társadalmára.

 

És a kvázi „pénzért szülés” mennyiben köszön vissza a nevelésben?

Szeretetlen és neveletlen gyermekek tömege van. Ahány pedagógussal beszélek, mindegyik azt mondja, hogy nem a gyerekekkel van probléma, hanem a szülőkkel, akik nem foglalkoznak kellően a gyermekeikkel. Meg merem kockáztatni, hogy ma a szülők 70 százaléka alkalmatlan a gyereknevelésre, pedig kötelességük lenne, hogy a lehető legjobb életet nyújtsák gyermeküknek, nem csak anyagiakban, de szellemiekben is. Hiszen az a gyerek nem kérte, hogy megszülethessen.

Mi okozhatta ezt a szülői magatartásváltozást? A globalizációs kényelem?

A mostani szülőket sem nevelték már a szüleik. Én a rendszerváltás szabadosságában látom a fordulópontot. A diktatúrából átmentünk hirtelen a mindent szabad állapotába. Elkezdődött egy irdatlan pénzkereseti hajsza, mert mindenkinek csak Zaporozsece meg Skodája volt, miközben mindenki Opelt meg Mercédest akart. Jött a munkanélküliség, a társadalom szétszakadt. Létrejött a ma is meglévő társadalmi szakadék a rendszerváltás nyertesei és vesztesei között. Eközben felnőtt egy olyan nemzedék, akiknek csak a pénz volt a fontos és nem az, hogy a demokráciába milyen értékeket viszünk át a régi világból. Felbomlottak a kisközösségek, és már a pénz határozta meg azt is, hogy valaki tiszteletet ébreszt vagy sem, elvesztek azok a fontos emberi értékek, amik miatt egy társadalom társadalom. A mai gyerekeknek a szüleit, akik a rendszerváltáskor nőttek fel, épp ezért már nem nevelte senki.

 

Akkor hogyan várhatnánk tőlük változást, ha előttük sem állt jó minta?

Tőlük már sehogy. Meg kell erősíteni az intézményrendszert és akkor azoknál, akik most születnek, már elérhető a változás. Az egyik ilyen ugyebár a már korábban említett törvényes képviselő büntethetőségének bevezetése, a másik pedig a gyerekvédelmi rendszer rendbetétele. Ha a gyerek éhes, már ott is van a gyermekvédelmis, hogy ez hogyan fordulhat elő. De nem elvesszük a gyermeket, ha anyukának nincs pénze, hanem megnézzük, hogy mivel tudjuk őt segíteni. Nem segélyekkel, hanem munkalehetőséggel. A mai gyerekvédelmi rendszerben részben az alulfizetettség miatt teljesen érdektelen emberek dolgoznak, pedig itt kellene lennie a legjobb, legiskolázottabb és leggyakorlottabb pedagógusoknak, szociális munkásoknak. Ha rajtam múlna, egy külön szakmai bizottságot hoznék létre, hogy kiválassza az ország legjobb szakembereit, akik utána 800 ezres fizetéssel kezdhetnének a gyerekvédelmi rendszerben. De ezért nem is statisztikát várnék el, hanem azt, hogy a pedagógustársadalom küldje a visszajelzést, hogy a gyerekvédelmi rendszer jól működik, mert kevesebb probléma van a gyerekekkel. Nem kell ellenőrző meg statisztika, a legjobb szűrő az iskolarendszer, ahol a pedagógus találkozik a gyerekkel.

 

Pénzügyileg ez mennyire lenne kivitelezhető?

Ebből a rengeteg bevételből? Ne vicceljünk. A magas adók miatt annyi költségvetési forrás van, hogy az valami elképesztő. Persze, hogy meg lehetne csinálni, csak akkor nem lehetne lopni, meg nem lehetne milliárdokat költeni a propagandára.

 

És mi a helyzet a más kulturális neveltetésből adódóan általában problémásabb roma gyerekekkel?

Ha a miniszterelnök helyében lennék, akkor behívnám az összes cigányvajdát, becsuknánk az ajtót, lenne koszt, kvártély, csajok és azt mondanám, hogy akkor megyünk ki, ha megegyeztünk mindenben. Mi mit kérünk, ti mit kértek. Nekem van egy küldetésem, amelynek az a címe:

"minden cigánygyermek legyen atomfizikus",

ezért mindegyiket heti iskolába, óvodába járatnánk, cserébe az összes gyerek legalább egyik szülője tisztességes állást kapna. A teljes gazdasági szférát bevonnám a programba, hogy ki mennyi romát alkalmazna úgy, hogy az első három évben nem kell utána járulékot fizetni. Azonnal felszippantanák őket, a gyerekeket vinné haza pénteken a kisbusz, vasárnap hozná vissza. Elképesztően sok pénz, de nem tudjuk megkerülni. Sajnos mára a romák többségének társadalomszemléletében benne van, hogy nem férfi, aki legalább egyszer nem volt börtönben. Ez már kvázi egy erény és népünnepélyt tartanak, mikor kijönnek. Ha ezen nem változtatunk, nem éreztetjük a cigánysággal, hogy ők fontosak a társadalmunknak, és azt szeretnénk, hogy alkotó emberekként vegyenek benne részt, akkor csak termeljük a bűnözőket. Pedig mint mondtam, meggyőződésem, hogy minden cigánygyerekből lehetne atomfizikus.

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Tari Tamás

Friss