Tényleg csak Kelet-Magyarországról menekülnek el az emberek tömegével egy jobb élet reményében? Milyen kihívásokkal küzd egy olyan régió, amelyről mintha megfeledkezett volna a regnáló hatalom? Lehet-e helyben változást elérni, és szükség van-e arra, hogy valaki jobboldali alternatívát mutasson a Fidesszel szemben? A Jobbik alelnökével, Ander Balázzsal többek közt ezekről a kérdésekről beszélgettünk szűkebb hazájában, a Somogy megyei Barcson.
Sajnos újabban az embernek – még akkor is, ha nem újságíró – általában az elvándorlás az első dolog, ami eszébe jut Somogy megyéről. Változtatott ezen bármit is, hogy 2018 óta ismét egy Orbán Viktor vezette kormány áll az ország élén?
Csak rontott. Ha a Dél-dunántúli régiót, Somogy, Tolna és Baranya megyéket nézzük, akkor azt látjuk, hogy a népesedési csúcs idején nagyjából 1 millió 100 ezer ember élt. Ebből a népességből mostanra kevesebb, mint 900 ezer fő maradt. Ez nagyjából 18 százalékos népességfogyást jelent, Somogy megye pedig ugyanezt az átlagot produkálja. A '60-as, '70-es évek táján a megye lakossága 370 ezer fő volt, mára ez a szám 300 ezerre csökkent. Az arányváltozást az is jól mutatja például, hogy a 2014-ben még 16 fős megyei közgyűlés létszámát 2019-re csökkenteni kellett egy fővel. Erre mondhatjuk, hogy egy képviselővel kevesebb, kit érdekel, de itt a jelenség az igazán fontos, ami e mögött meghúzódik:
"Vészesen apad a lakosság, egy olyan szintű demográfiai lejtőre kerültünk, ahonnan egyre nehezebb lesz visszakapaszkodni, hiszen a folyamat idővel csak gyorsulni fog és beszippantja az egész térséget."
Ha a megye Kaposvártól délre eső részét, a 2. számú választókerület 77 települését nézzük – köztük Nagyatáddal, Csurgóval és Barccsal –, akkor azt látjuk, hogy a régió területileg akkora, mint Komárom-Esztergom megye, eredeti 120 ezer fős lakosságából viszont már alig 70 ezer fő maradt. Mindezt úgy, hogy a régióban sok olyan járás van, mint mondjuk a csurgói, amelynek szoros kormánypárti kötődése van, hiszen a térség egyéni országgyűlési képviselője oda valósi.
És ez egyáltalán nem jelent előnyt?
Hiába a kormánypárti színezet, ha egy helyi vezető – legyen az országos politikus vagy polgármester – nem az ott élő emberek érdekeit képviseli, hanem csak a NER helytartója, akkor ez semmi pluszt nem jelent. Sőt, adott esetben akár növelheti is a válságot. Szűkebb pátriámban, a barcsi járásban például 10 százalékos a kivándorlók aránya. Magyarország második világháborús embervesztesége 6,5 százalékos volt. Tegyük egymás mellé a két számot, és egyből nyilvánvalóvá válik, mint jelent a Fidesz-KDNP uralma Somogyország és általában a magyar vidék számára.
Mi magyarázza, hogy ennyire sokan hagyják el a régiót?
A kőkemény gazdasági gondok. A vásárlóerő-paritáson számított, egy főre jutó GDP tekintetében a Dél-Dunántúl a 260-nál is több uniós régióból hátulról a tizedik helyen található a rangsorban. Ez alapján az uniós átlag alig 40 százalékát éri el. Szégyen, hogy az EU-s felmérések szerint ennél még a romániai Dél-havasalföldi régió is előrébb található.
"A történelemben utoljára ilyen talán csak a tatárjárás alatt volt."
De a Fidesz-kormány és elődjei ezt is el tudták érni, ahogy azt is, hogy az embereknek 10-12 órákat kelljen dolgozniuk a nettó 100-110 ezer forintos fizetésükért.
"Ennyiért mégis ki marad itt?"
Milyen következményei vannak helyben a tömeges kivándorlásnak?
Aki egy kicsit is mobilis, az menekül, ennek eredménye pedig leginkább a kisebb településeken látszik meg, ami a miénkhez hasonló aprófalvas régióban különösen szembetűnő.
"A tehetséges, dolgozni akaró és tudó emberek eltűnésével pedig ezek a települések roncsolt társadalmi szerkezetűvé válnak, és többnyire képtelenek lesznek önmagukon segíteni."
A kormánypropaganda agymosó gépezete pedig hiába sulykolja, hogy 2030-ra Európa ötödik legélhetőbb országává válunk majd, az itteni falvakban kinevetik vagy egyenesen leköpik, aki ilyen ordas hazugságot akar bemagyarázni az itt élőknek. Minden normális ember szeretné, hogy így alakuljon, de ez jelenleg csak egy ábránd, vagy aljas hazugság.
"A kistelepülések gettófalvakká, szociokulturális zárványokká süllyednek, ahonnan hiányzik a mintaadó réteg, és egyre inkább elveszik a kitörés lehetősége."
A puszta tények azt mutatják, hogy a régió folyamatosan öregszik el, etnikailag alakul át, és még a cigányság agilisebb része is menekül innen. A kormányzatot viszont most sem zavarják a tények, és nem látszik, hogy bármit is szeretnének kezdeni a helyzettel. Megfeledkeztek erről a vidékről. Pedig ha Orbán Viktor mániájára, a focira volt nagyjából 1500 milliárd forint, akkor nem létezik, hogy erre a térségre ne lehetett volna ennek legalább egy részét hasznosabban elkölteni. Hiába demagógia ez a NER-oligarchák szerint, de a válasz egyértelmű.
"Chicagónak indult, de Barcs lett belőle" - a város, amelyről már rég lemondott a kormány
Jól mutatja a dél-somogyi Barcs helyzete, hogy miért nem kellett volna leszavazni a Jobbik bérfelzárkóztatási javaslatát Jakab Péter szerint. A Jobbik frakcióvezetője párttársa, Ander Balázs meghívására érkezett a városba, amely népessége jelentős részét elvesztette a 9 évnyi Fidesz-kormányzás alatt. A fideszes polgármestert eltiltotta pártja az újraindulástól, amiért igényeket közvetített a térség kormánypárti országgyűlési képviselője felé.
Ha nem stadionokra, akkor mire kellett volna költeni ezt a pénzt?
Nézzük például a kormány által előszeretettel hivatkozott Magyar Falu Programot: erre a jövő évi költségvetés 90 milliárd forintot szán.
"Ez azt jelenti, hogy a falvakban élő 3 millió magyar ember szemét fejenként 30 ezer forinttal próbálják kiszúrni."
A Jobbik nemzeti pártként nem fogadja el, hogy ilyen nevetséges és átlátszó módon mellőzze a narancsos elit az országot 1000 évig megtartó magyar vidéket, mert ha azt akarjuk, hogy maradjon valami az országból, akkor egyszerűen nem mondhatunk le róla.
Térjünk vissza kicsit a szétroncsolt közösségekhez. Ezek elterjedése jellemzően a bűnözés terjedését is magával hozza. Dél-Somogyban ez mennyire jellemző?
Annak ellenére, hogy a cigányság jelenléte jól érzékelhető, a helyzet még mindig jobb, mint Északkelet-Magyarországon vagy Borsodban. A Dél-Dunántúl és Somogy megye cigánysága ugyanis döntő többségében a beások közül kerül ki, akik a rendszerváltás előtt is becsülettel dolgoztak, aminek azért a mai napig van hatása.
A pozitív példák mellett viszont a szociális lepusztulás őket is fokozottan érinti, ami magával hoz egy sor olyan jelenséget és problémát, amelyek nehezítik az együttélést. Elég például az olyan kirívó esetekre gondolni, mint amikor a barcsi járásbíróság egyik bíráját rabolták ki a nyílt utcán. Az ilyen középkori útonálló módszereket nem lehet eltűrni, de a cigányság elé is pozitív jövőképet kell tudni állítani, és megélhetést kell tudni nyújtani nekik.
Pár hete már zajlik az önkormányzati választási kampány. Mennyire tud gátat vetni helyben ezeknek a jelenségeknek az, ha a Jobbik jelöltjei minél nagyobb számban és minél jobb pozíciókban képviseltetik majd magukat október 13. után?
A kérdés azért is jó, mert a magyar emberekben van egy hatalmas fásultság, amit szerintem tudatosan is gerjeszt a hatalom: "nincs remény, úgysem lesz változás, akkor se menj szavazni, ha elégedetlen vagy", ezek mind népszerű vélemények manapság, pedig nincs bennük igazságtartalom.
"A helyi közösségek esetében a személyes példaadás mindig egy nagyon erős tényező: amilyen a polgármester, olyan a közösség."
Egy "vérnarancsos" városvezető csak a rendszer helytartója tud lenni, képtelen a helyiekért küzdeni, mert csak az motiválja, hogy Orbán Viktor és a Fidesz akaratát keresztültapossa, egy 100 fős falun épp úgy, mint egy megyeszékhelyen.
"Egy független vagy ellenzéki polgármester egész máshogy gondolkodik, ő nem pártkatona, hanem az ott élő embereket kell, hogy képviselje. Az ő esetükben nincs olyan félelem és megfelelési kényszer, ami miatt ne mernék a kormány felé közvetíteni a helyiek problémáit, míg a fideszeseknél ez létező jelenség."
A képviselőséget és a polgármesterséget mindenkinek jó értelemben vett szolgálatként kellene felfognia, ám erre a bólogató Jánosok és a hűbérurak alkalmatlanok. Ha pedig valaki attól fél, hogy majd a kormány az ellenzéki vagy független polgármester miatt bünteti az adott települést, akkor ezt meg is lehet fordítani:
"A saját választókerületemben is számtalan példa van arra, hogy hiába narancsszínű adott településen a vezetés, ebből a közösségnek semmiféle előnye nem származik."
Az önkormányzatiság már a meghatározása szerint is a helyiek érdekképviseletét jelenti. Ez természetesen nem egyenlő azzal sem, hogy agyatlan módon, céltalanul hadakozzunk a hatalommal, de amikor fel kell vállalni a küzdelmet, akkor határozottnak kell lenni. A Jobbiknak pedig már bőven van ebben tapasztalata.
A Jobbik itt a régióban, akár csak országszerte, egy választási összefogásra kényszerül az ellenzék többi pártjával. Mennyire tudja megőrizni önálló arculatát, karakterét ebben a párt? Mennyire szükséges ez, illetve mennyire van erre igény a választók körében?
Én azon dolgozom, hogy meg tudja őrizni. A választókban arra van igény, hogy az összefogás értelmes, nemes célok mellett történjen meg, ha csak azt látják, hogy az ellenzéki oldal folyamatosan egymással van elfoglalva és marakodik, akkor az úgy tűnhet számukra, hogy "ezek csak a koncon marakodnak" és csak pozícióharc folyik.
"Viszont, ha ez az összefogás egy rossz olvasatban azt jelentené, hogy az önálló karakterünket, azt a társadalom- és jövőképet, amivel mi a magyar nemzethez viszonyulunk, föl kellene adnunk, akkor én azzal nem tudnék azonosulni."
A Fidesz akár a médiája, akár a suttogópropaganda révén egyre inkább azt vetíti előre, hogy az összefogás ideológiai beolvadással jár majd a Jobbikra nézve, és a párt a választások után betagozódik a baloldalba. Tényleg ez a terv?
"Egész biztosan nem."
Ha valaki veszi a fáradságot és utána jár a pártok részletes programjának, akkor látni fogja, hogy sok mindenben nem értünk egyet, bár ez mást jelent, mint a Fidesz esetében. Orbánéknál a rákosista, "aki nincs velünk, az ellenünk van" tempó dívik, mi teljesen más filozófia mentén gondolkodunk:
Helyi ügyek mentén sokkal könnyebb az együttműködés lehetőségeit megtalálni, de csak akkor, ha ezt a baloldali ellenzék is komolyan gondolja, és nem csak egy hatalomcserében érdekeltek, hanem ugyanúgy az egész korrupt, politikailag elnyomó rendszer leváltását akarják, mint mi.
Az ön pártja eddig is elég sokszor kritizált a Fideszt, mondván a kormánypárt áljobboldali. A Jobbik hogyan tudja megkülönböztetni magát Orbán Viktoréktól és milyen témákat tud karakán jobboldali nézőpontból képviselni?
A család- és a nemzetpolitika például olyan terület, ahol híven kiviláglik, mennyire más az ideológiai hovatartozása az egyes pártoknak.
"Ha a Jobbik kapcsán ezt a két területet vizsgálva bárki is azt látná, hogy a párt nem a hagyományos nemzeti értékek talaján áll, annak ajánlom, hogy kutakodjon még egy kicsit, mert valamit igen rosszul lát."
A Fidesz ezzel szemben egy zsákmányszerző gépezet, amely rendkívül aljas módon használ föl nemes célokat, jelképeket és gondolatokat, és ezek díszletei mögé bújva a középkori rablóbárókat megszégyenítő módon harácsol, harácsol és harácsol. De gondolhatunk a migránspolitikára is:
"Hiába vádolnak minket ezzel, a Jobbiknak esze ágában nincs lebontani a kerítést, vagy migránsokat telepíteni az országba. A Fidesz viszont annak ellenére tette meg ezt, hogy százmilliárdos propagandájával harsogja az ellenkezőjét."
Akarva-akaratlanul, a kormány és a baloldali ellenzék egyaránt sokat tesz azért, hogy az emberek a Fidesszel azonosítsák a jobboldaliságot. Emiatt félő, hogyha egyszer bukik a NER, akkor Magyarországon ismét hosszú időre ciki lesz jobboldalinak lenni. Ennek a kockázatnak az ismeretében is szükséges, hogy a Fidesznek legyen egy jobboldali ellenzéki alternatívája?
Mindenekelőtt igen nagy baj, hogy a választók jelentős része a Fideszben látja ma a jobboldaliságot. Ami a kérdést illeti:
"Borzasztóan nagy baj lenne, ha megszűnne a Fidesz jobboldali alternatívája. Ezzel a nemzet olyan sebet kapna, amit nem vagyok biztos, hogy ki tudna heverni abban a XXI. században, melyben egyre komolyabb viharfelhők tornyosulnak a magyarság feje fölött. Mindenképp szükség van ránk."