„Végre Miskolc győzött!" - Egy asztalnál Veres Pál, Jakab Péter és Varga László

Miskolc
Egy asztalnál a miskolci ellenzéki ellenzék vezető alakjai: Jakab Péter (b.), Veres Pál és Varga László

Miskolcon nyolc ellenzéki párt és két civilszervezet sorakozott fel Veres Pál, a Függetlenek a Szinva Városért Egyesület (SZIVE) polgármesterjelöltje mögött. Papíron ez egy nyerő konstelláció. Az esélyekről, a politikai háttérről, az ellenzéki megállapodásról elsősorban a két országgyűlési képviselőt, Jakab Pétert és Varga Lászlót kérdeztük, Veres Pál Miskolc jövőjéről beszélt, nemcsak megvalósítandó fejlesztéseket, hanem egy újfajta közgondolkodást, közösségépítést tart szükségesnek. Interjú.

Miskolc
Miskolc, az Avasról

Kriza Ákos 2014-ben 25.231 szavazattal győzött, akkor a baloldal által támogatott Pásztor Albert 19.808 vokssal lett a második, míg a jobbikos Jakab Péter 12.225-tel a harmadik. Tavaly áprilisban Jakab Péter 127 szavazattal maradt alul Csöbör Katalinnal (Fidesz) szemben, míg Varga László (MSZP) 4.160 szavazatkülönbséggel végzett a szintén kormánypárti Hubay György mögött úgy, hogy mindkét választókerületben több ellenzéki kihívó is indult. A 2019-es EP-választáson pedig 27.961:25.581 arányban nyert az ellenzék a Fidesszel szemben. Most akkor Miskolc nyerhető, vagy hiába a több ellenzéki szavazó, marad a NER?

Jakab Péter: Mondhatnám, az elmúlt években azért veszítettünk, hogy most megtanuljunk végre nyerni, de valójában ez egy politikai evolúció. Októberben egy történelmi jelentőségű választás lesz, mi is úgy futunk neki, ahogy eddig még soha. Bőven vannak itt ugyanis olyan ügyek, amelyek nem a párthovatartozásról szólnak, hanem a miskolci emberekről, akiknek az életét szeretnénk jobbá tenni. Elmondható, a rabszolgatörvény-ellenes tüntetéshullámon sikerült lebontani sok olyan addig létező falat, amelyek korábban választási vereségeket eredményeztek a NER-rel szemben.

Varga László: A ellenzék ellehetetlenítésére tett fideszes kísérletek egy szélesebb körű együttműködést tettek szükségessé, amit Miskolcon komoly tartalommal sikerült megtölteni. Ahogy arra Péter is utalt, tavaly decemberben több olyan jogszabályt is elfogadtak a kormánypártok a Parlamentben, amelyek az állampolgárok többsége számára elfogadhatatlanok voltak. Akkor valóban nagyon sok árok betemetésre került a pártok között, és egyértelművé vált az emberek elvárása is: az ellenzéki pártoknak mindenhol egyetlen világos alternatívát kell állítaniuk a Fidesz rendszerével szemben. Mi ezt megértettük, és a miskolciak érdekében tettük is a dolgunkat.

Ha már szóba került, szintre napra pontosan 9 hónappal ezelőtt állt közös színpadra Miskolcon Jakab Péter, Varga László, és a PDSZ elnöke, Szűcs Tamás. Hogyan változott a miskolci közélet az elmúlt háromnegyed évben? Milyen volt az út a Velünk a Város Egyesületig?

V.L.: Nem titok, sok egyeztetés zajlott a háttérben az ellenzéki pártok között, sokat beszéltünk a városról, és a gondjairól. Már tavaly decemberben, a színpadról érzékeltük a városban uralkodó hangulatot és tudtuk,

ha korábban megvalósul a széleskörű ellenzéki együttműködés, 2018 áprilisában is egészen más eredmény születik Miskolcon.

A szövetséget ezután szakmai alapokra helyeztük: az Egyesület keretén belül szakértőink közösen tettek le az asztalra a város jövőjével kapcsolatos javaslatokat. Megtanultunk együtt dolgozni, elmélyültek közöttünk az emberi viszonyok, ami egy közös kampány előtt nagyon fontos. A személyi és egyéb kérdésekről így könnyebb volt megállapodni. Mindenki érzi a felelősségét, ezért mindenki kompromisszumkész. Viták voltak, de az ellenzék összeállt, és egy olyan független jelöltet támogat, aki újra egyesítheti ezt a várost.

Miskolc nem jól jött ki az elmúlt 10 évből. Még a Modern Városok Programban is az egyik legelőnytelenebb megállapodást sikerült megkötnie a jelenlegi városvezetésnek. Ha a környező megyeszékhelyeket nézzük,

jogosan érezhetik azt a miskolciak, hogy lemaradtunk, hogy nehezebben élnek, mint a környéken élők,

és ha jöttek is létre itt munkahelyek, azok nem képesek megállítani az elvándorlást. Beszédes, hogy 2019-re eggyel csökkent az önkormányzati körzeteknek a száma.  

J.P.: Mindenkinek kellett áldozatokat hozni a megállapodás érdekében. Ha politikai közösségek leülnek egymással a tárgyalóasztalhoz, akkor ott megjelennek különböző ambíciók is, és bizony az is előfordult, hogy

azt kellett mondani jobbikos képviselő-aspiránsnak, hogy most hátrébb kell lépnie egyet azért, hogy a város kettőt léphessen előre.

De ezt zokszó nélkül megtette mindenki a Jobbikban, és a szövetségeseinknél is. Ez a legbiztosabb alap ahhoz, hogy végre lezárjuk a mögöttünk lévő korszakot és fejlődő pályára állítsuk Miskolcot.

Miskolc
Jakab Péter (b.), Veres Pál és Varga László egy asztalnál

A propaganda azt sulykolja, akkor jó egy településnek, ha kormánypárti vezeti, ez alapján Miskolcon paradicsomi állapotnak kellene lennie, mert nemcsak a polgármestere, hanem a két országgyűlési képviselője is a Fidesz tagja. Milyen volt Miskolc és térségének képviselete a parlamentben és a kormányban?

J.P.: Nincsenek Miskolcnak fideszes országgyűlési képviselői, csak fideszes helytartói vannak. Nem a várost, hanem a kormányt képviselik, akár a miskolciakkal szemben is. Számtalan olyan javaslatot tettünk le az asztalra az elmúlt években, jómagam is, amelyekről azt gondolná az ember, hogy azok pártállástól függetlenül támogathatók, hiszen minden miskolci érdekét szolgálnák. De

leszavazták a bérfelzárkóztatást, leszavazták a devizahitelesek problémáinak megoldását, és a miskolci szülészet megmentését is,

ellenben arra igent mondott Csöbör Katalin és Hubay György egyaránt, hogy a miskolciaktól is vonják meg a cafetériát, az iskolakezdési támogatást, valamint támogatták a rabszolgatörvényt és a lakás-takarékpénztárak szétverését is.

V.L.: Volt 9 évük arra, hogy bebizonyítsák, az a jó, ha minden narancsszínű, de ez elmaradt. Pedig, aki ismer, az tudja, őszintén örültem volna, ha megfelelően fejlődik Miskolc.

A város vezetői viszont nem éltek az elmúlt időszak történelmi lehetőségével, a soha nem látott mennyiségű EU-s forrásból nem igazán profitált a város, Miskolc nem lett versenyképesebb.

Nem túlzás, a parlamentben százasával tettem le javaslatokat, indítványokat, például környezetvédelmi ügyekben, a miskolci szmog-helyzet kezelésének érdekében, hiszen ez az egyik legszennyezettebb levegőjű városa hazánknak. Meg persze számos más témában, amiben változásra van szükség. Úgy gondolom, eljött az ideje, hogy a miskolciak kezükbe vegyék végre a sorsukat, és alkalmas polgármestert válasszanak. Egyébként pedig nézzük meg Szegedet, vagy Salgótarjánt, a két ellenzéki vezetésű város sokkal jobb megállapodásokat kötött a kormánnyal, mint a fideszes Miskolc.

„Nem szabad megengedni, hogy egyetlen ággyal is kevesebb legyen, hogy akár egyetlen orvost és ápolót is elbocsájtsunk." Ezt még Kriza Ákos mondta a 2006-os kampányában, meg azt is, hogy az elvándorlás az egyik legnagyobb kihívás Miskolcon. Mivel Önök is szinte ugyanezt mondják most, sok minden nem történhetett az elmúlt 13 évben.

Veres Pál: Úgy vettem észre, hogy az elmúlt időszakban a városháza és a város mintha párhuzamos valóságokban léteznének.

Megválasztásom után az első dolgom az lesz, hogy három lábra állítom a város vezetését.

Az egyik a közgyűlés lesz, amelynek egy működő politikai döntéshozó testület szerepét kell betöltenie. A második a végrehajtó hatalom, az önkormányzat. Szorosabban kell bevonni a munkába az ott dolgozó szakembereket, és támaszkodni kell a tudásukra, tapasztalatukra. A harmadik pedig egy olyan háttércsapat megszervezése, amelynek keretében 4-5 lokálpatriótából álló szakmai stábok készítenek elő, és véleményeznek különböző problémakörök megoldására irányuló polgármesteri javaslatokat. A legfontosabb szempont, hogy a város szakembereire támaszkodva a város érdekében hozzunk döntéseket. Viszont ezt a három lábat csak egy komplex egységben lehet elképzelni. Az eddigi fejlesztésekkel is az volt a baj, hogy csak egy-egy részletre összpontosítottak, és nem törődtek azzal, hogy azok a teljes infrastruktúrára milyen hatással lesznek. Így nem a fejlődést szolgálták, hanem csak a harmóniát bontották fel, és Miskolc képességeihez, adottságaihoz, lehetőségeihez képest elnagyoltak voltak.

Ha egy szóban kellene megfogalmazni Miskolc legnagyobb problémáját, akkor az valóban az elvándorlás. A rendszerváltás óta nagyjából 60-70.000 ember hagyta el a várost, zömük 18-35 közötti és legalább érettségizett.

Iskolaigazgatóként látom, egy 20-25 éves érettségi találkozón már nagy számnak számít, ha egy osztályból 5-6 öreg diák még a város környékén él. Pedig pont az ő generációjuk az, amelynek meghatározó szerepet kellene betöltenie a város életében. Az igazi nagy eredmény az lenne, ha vissza tudnánk csábítani, és városvezetői kulcspozíciókba ültethetnénk azt a korosztályt, amelynek van még a városban 20 aktív éve, és tenni is akar a közösségért, mert így Miskolcnak is lesz 20 évnyi lehetősége. A város sok gonddal küzd, a média is sok sztereotípiát aggatott rá, holott Miskolc példátlanul értékes és hihetetlen lokálpatriotizmus járja át.

Ha valaki azt mondja magáról, hogy miskolci, vagy borsodi, az az itt élő emberek számára büszkeséget jelent.

Ön többször is hangsúlyozta, partnerként tekint minden miskolcira, nyilvánvalóan idetartoznak a kormánypárti politikusok is. Viszont Alakszai Zoltán bemutatkozó sajtótájékoztatóján harcias tónust használva kiállt az eddigi eredmények "megvédése" mellett, ugyanakkor nem mutatott semmilyen szándékot egy esetleges későbbi együttműködésre a város érdekében. Jegyzői munkásságából viszont az mindenképpen emlékezetes marad, hogy nem olyan rég egy MSZP-s szavazókörzetet akart megszüntetni. Így azért nehéz lesz.

V.P.: Pedig a partneri viszony elengedhetetlen, hiszen a város jövője szempontjából fontos szerep jut a fideszes szavazóknak is.

Újfajta közgondolkodásra van szükség, leválasztva a pártpolitikát a városi közéletről. A megosztottság ugyanis nem a többség, hanem csak egy politikai kisebbség javát szolgálja.

Ezért is döntöttünk úgy korábban, hogy a SZIVE színeiben mi pártpolitikától függetlenül akarunk várospolitikát folytatni. Amikor megkerestek a miskolci ellenzéki politikusok, már az elején nyomatékosítottam, ha elvállalom a jelöltséget, csak függetlenként indulok el,

sem most, sem pedig 2019 októbere után nem vagyok hajlandó egyetlen pártnak sem az embere, bábja lenni.

Úgy éreztem akkor, hogy ezt a feltételt nehezen, de a város érdekében mégis elfogadták. Nekem integráló szerepet kell betöltenem, és ha a választók is úgy gondolják, a pártok és az emberek együttműködésre támaszkodva irányítom majd a várost.

Visszatérve, én életemben egyetlen egyszer találkoztam Gyurcsány Ferenccel, amikor még ifjúsági és sportminiszterként átadta az új iskolaépületünket másfél évtizede. Ennyi az összes kapcsolatunk. Az a terminológia számomra pedig érthetetlen, hogy nekik állandóan valamit meg kell védeniük. Elfogadhatatlannak tartom a kirekesztést, a megosztáson alapuló szemléletet. Én Miskolcon egy közösséget akarok építeni, nem pedig lövészárkokat.

Politikai ellenfeleimnek azt üzenem, meccs legyen, ne háború, szövetségeseimtől pedig azt kérem, még ha a másik oldalon inkább a háború mellé teszik is le a voksukat, ne vegyük fel az elénk dobott kesztyűt, hanem intelligens módon, pozitív üzenetekkel, szakmai alapokra helyezve közöljük a terveinket.

A bemutatkozásom utáni reakciók is megerősítették, a város közössége békét és nyugalmat akar.

Veres Pálnak lehet, hogy új, de az itt ülő ellenzéki honatyák évek óta dolgoznak abban a tudatban, hogy bármit is csinálnak, mondanak, az vagy migránssimogató, vagy Gyurcsány-párti, vagy sorosista.

J.P.: Jegyezzük meg, ahogy Alakszai nyitott, és mindent megpróbált összegyurcsányozni, bizonyította, nem polgármesternek készül, hanem egy újabb helytartónak. A fideszes kommunikációs paneleket tökéletesen elsajátította, de abból viszont semmit nem értett meg, hogy Veres Pál mit üzen. Azt is le kell szögezni,

Alakszai Zoltánt, és az általa képviselt politikai kulturálatlanságot nem azonosítanám a fideszes szavazó politikai attitűdjével. Miskolcon a Fidesz szellemi holdudvara elfogyott.

A Zárug Péter Farkasok által gyakorolt kampánytechnikák elmarták az értelmes, gondolkodó embereket, akik számára se az Alakszai-féle gyalázkodás, sem a Hubay-féle sorosozás nem kielégítő, és nem alternatíva. Azzal hívnak fel engem fideszes értelmiségiek, akik egykor odaszavaztak, örülnek annak, hogy Veres Pál elindul polgármesterjelöltnek, mert nyugodt szívvel tudják támogatni azt a politikai kultúrát, amit ő képvisel. Én is úgy látom, az ő személye nemcsak az ellenzéket, hanem minden miskolcit képes integrálni.

V.L.: Hiába a kamujelöltek, az ellenzéki érzelmű választók egyértelműen Veres Pált támogatják, viszont ő ezen a bázison felül valóban képes megszólítani kormánypárti szavazókat is. Olyanokat, akik '18 tavaszán ugyan úgy gondolták, hogy maradjon a kormány, de a városban változást szeretnének, mert elégedetlenek Miskolc irányításával. Büszke vagyok azokra a miskolciakra, akik fontosabbnak tartják a város fejlődését annál, hogy amúgy ők a nagypolitikában Fidesz-szimpatizánsok, és bízom abban, hogy több ezren lesznek köztük, akik erre a szövetségre, illetve a polgármesterjelöltjére adják le a szavazatukat.

Amivel előálltunk, az jóval több, mint egy ellenzéki együttműködés, ez egy lokálpatrióta összefogás.

Kriza Ákos működése kapcsán többször felmerült, hogy még a fideszes belsőversenyben is lemaradt, amire egyik példaként a BMW-gyár Debrecenbe költözését szokták felhozni. De valóban az a jó irány, hogy multinacionális cégek összeszerelő-üzemeinek számában mérjük egy-egy magyar település sikerét?

J.P.: Miskolc sikerességének fokmérője egyetlen számmal lemérhető: 13.000. Nagyságrendileg ennyivel csökkent a város lakossága 2010 óta. Egy sikeres városba beköltöznek emberek, egy sikertelenebből pedig elvándorolnak. A kérdés az, hogyan lehet itt tartani a fiatalokat. A multival, vagy mással? Szerintem a multival nem.

Miskolcon is munkaerőhiány van, de alternatíva nincs; ha dolgozni akarsz, akkor mehetsz a gyártósor mellé, és ha ott nem válik be az elképzelésed, mehetsz egy másik gyártósor mellé. Ez nem valós választási lehetőség,

ezért döntenek úgy sokan, hogy inkább elhagyják a várost. Persze végül a központilag, titkos szerződések alapján érkező multi is lelép, a hírek szerint a Bosch is elbocsájtásokra készül Magyarországon. Évek óta mondjuk, a helyi kkv-kat kell megerősíteni, mert ők egy gazdasági válság során is megőriznék a miskolci a munkahelyeket, azonban Miskolc jelenlegi vezetése nem támogatja a helyi vállalkozásokat.

V.L.: Pont ez a BMW-ügy volt, ahol be lehetett volna bizonyítani: az a jó Miskolcnak, ha egyszínű a vezetése és a kormány. Hát ez bizony nem sikerült. Pedig Miskolcon a gépiparnak komoly hagyományai vannak, és megvan az egyetemi háttér is ahhoz, hogy egy nagy befektetést hozzunk a városba. Az, hogy fideszes a városvezetés és fideszesek az országgyűlési képviselők csak annyit jelentett, hogy a kormány elvárta tőlük, hogy a kormány döntését támogassák még akkor is, ha az Miskolcnak rossz. Városunknak szüksége van végre egy önálló, erős, lokálpatrióta vezetésre, hogy érvényt szerezzünk a miskolciak érdekeinek.

A tervek között szerepel a Miskolci Gazdaságfejlesztési Tanács létrehozása, amely azt feltételezi, hogy van potenciál a helyi kkv-szektorban.

V.P.: Abszolút. Látni kell, hogy valóban számos munkalehetőség van Miskolcon, akár a multiknál is, de ezek nem minőségi munkahelyek: gondoljunk csak a munkakörülményekre, és a bérezése. Innen 300 kilométerre nyugatra, a gyártósor mellett ugyanazért a munkáért több pénz és több szociális juttatás jár.

Mindenképpen le kell ülnünk a térség munkaadóival, és végig kell gondolnunk, hogy a környék munkaerő-struktúrája mit kíván, mit követel, és hogyan lehetne a lehetőségeket tovább fejleszteni.

Fontos, hogy a fiataloknak fel tudjunk ajánlani miskolci egy életpályamodellt! Első lépésként az kell, hogy biztosítsunk egy támogatási rendszert, és ne feltétlenül kelljen 20-25 évre eladósítaniuk magukat. A fiatal generáció szeresse meg a várost, akarjon Miskolcon élni, itt tegye le a kisszéket. Ma a hosszútávú siker és lehetőségek reményében mennek el nagyon sokan innen, és nemcsak a magasan a kvalifikált humánerő, hanem a szakmunkások is. Ez pedig gátolja a gazdasági fellendülést.

Ezzel elérkeztünk a Nagy-Miskolc programhoz, amelyben olyan hívószavak szerepelnek, mint régióközpont, zöldváros-koncepció, család- és gyermekbarát fejlesztések, a városi közlekedés újjászervezése, fiataloknak életpályamodell, Salkaházi+. Ilyen sok minden kell, hogy visszaadják Miskolc önbizalmát?

V.P.: A felsorolásból is látszik, hogy ez a program szerteágazó, és ténylegesen a miskolciak életminőségének javítását célozza meg. Valóban a régióközpontúság a célunk. Miskolcnak gazdasági és kulturális-szemléletformáló, -koordináló szerepet kell betöltenie a régiónkban, és a környező településekkel komplex egységben kell fejleszteni a várost. A szmoghelyzet kapcsán például szóba került már a környezetvédelem. A város egyedi geológiai, meteorológia helyzetben van, gyakorlatilag két kémény találkozásánál terül el. Ezen nem segít az sem, hogy nagyon sokan fűtenek itt hagyományos eszközökkel, emiatt nagyon magas a szállópor-koncentrátum, miközben az egyetemünknek van olyan szabadalma, amely a kéményeknél csökkenthetné a károsanyag-kibocsátást. A másik speciális adottság, hogy Miskolc kereszt alakú, ezért az egyik végéből a másikba csak a központon keresztül lehet átjutni. Ami viszont leginkább hiányzik, az a koncepció. Miskolc közlekedését úgy kell átalakítani, hogy az ne a városközponton keresztül bonyolódjon, de ezen addig nem tudunk érdemben változtatni, amíg nem gondoltuk át, hogy milyen funkciókat akarunk az egyes városrész-központokba szervezni. Diósgyőrben például nincs bevásárlóközpont, egy nagybevásárláshoz 12 kilométert kell autózni. Mi azt szeretnénk, hogy az egyes városrészek organikus központonként működjenek. Nem beszélhetünk addig zöld programról sem, amíg nem gondolkodunk fűtéskorszerűsítésben, nem kezeljük a szociális kihívásokat, de jelenleg még egy főkertésze sincs a városnak.

Ismét hangsúlyozom, egységben kell kezelni Miskolc problémáit, ezért van szükség a helyi viszonyokat ismerő lokálpatrióta szakemberekre, hogy ezeket az összefüggéseket feltárják, átlássák.

Kiemelném még a Salkaházi-programot, amit nemcsak megőrzünk, de további új tartalmakkal is kiegészítünk. Az időseket jobban bevonnánk a város életébe, közösségi tereket alakítanánk ki a számukra, parkjaink, művelődési házaink rendbetételével. Sajnos, már az én korosztályomban is nagyon sokan vannak skype-nagyszülők, akik unokázni csak a képernyő előtt tudnak. Náluk a magány még szorongatóbb.

Közös érdekünk, hogy érdemben törődjünk azzal a generációval, aki naggyá tette Miskolcot. Az évi 10.000 Ft-os juttatást évi 10 százalékkal emeljük és megadjuk a jelenlegi városvezetés által ígért 5.000 Ft-ot is, bármilyen célból is ígérték azt most meg.

Az átalakításokhoz pénz kell. Lesz ezekre keret?

V.P.: Az a nagyipari gondolkodás, ami volt 30-35 évvel ezelőtt, nem hozható vissza, viszont a város közepén, a város legértékesebb területein –

jobb szó híján – rohad a Vasgyár, amelynek a hasznosításával nem foglalkozott eddig a városvezetés.

Miskolc
Vasgyár a neve a helynek...

Miskolc belvárosa mellett hatalmas érték az Avas, ígéretek 2010-óta vannak a történelmi Avas-koncepcióra, de nem valósult meg belőle semmi. Az idegenforgalom, a turizmus szintén egy fontos ágazat, de kiaknázatlan terület, még ha tapasztaltunk is itt erőfeszítéseket a vezetés részéről. Mi azt szeretnénk, hogy a turizmus ne álljon meg Egerben, és ne egyéjszakás város legyen Miskolc, erre megvannak a lehetőségeink, a megvalósításhoz csak politikai szándék szükséges. Fejleszteni kell a kerékpár-közlekedést is, nem elég, ha kijelöljük a bicikli utat sárga festékkel. Össze kell kötni bicikliúton Miskolcot Egerrel, de jelenleg még Nyékládházára sem lehet eljutni bringán.

A miskolci emberek tettre készek, és ha úgy érzik, hogy Miskolc újra az övék, a város a közösség tulajdona, jobban oda tudnak rá figyelni, így javulhat a közbiztonság helyzete is.

Ez az a közösségépítés, amiben hiszek.

Polgármesterként mindenképpen egyeztetnie, tárgyalnia kell az Orbán-kormánnyal. Milyen viszonyra számít?

V.P.: Egy városvezetésnek kötelessége, hogy a mindenkori kormánnyal és kormánypárttal a lehető legharmonikusabb kapcsolatot építse ki, ezért sem értem azt a kampányfogást, hogy én a kormány szemében nem vagyok szalonképes. Ez megint nem a város, hanem csak az önös politikai érdeküket szolgálja. A lehetőségeim, forrásaim, kapcsolataimon keresztül mindent el fogok követni, hogy teljesen elfogadott tárgyalópartnere legyek a mindenkori kormányzatnak. 

Ezért sem akarok pártszínekben politizálni, mert itt a várospolitika a lényeges kulcsszó, és ehhez hozzátartozik, hogy az összes lehetséges forrást Miskolcra hozzuk, és minden olyan erőt, körülményt, amely a fejlődést segítheti, Miskolc szolgálatába állítsuk.

Miskolc
A Városháza előtt

Ettől függetlenül, arra számíthat, minél erősebbnek ítélik Önt, annál többször fog szerepelni az Origo címlapján. Bár, ha azt vesszük, hogy Önnek volt már egy konfrontációja a Kriza-adminisztrációval a Földes Ferenc gimnázium igazgatójaként, amiből végül a miskolci civilek támogatásával jött ki, mondhatjuk, van milyen talapzatra építkeznie. Ugyanakkor felkészült a lejáratókampányokra?

V.P.: Mikor belefogtam ebbe, azt gondoltam, elég erős vagyok, és bár nem vagyok olyan alkat, aki nagyon könnyen lesöpöri magáról ezeket az alaptalan rágalmakat, de most már reggelente keményítőt eszem. A viccet félretéve, a közvetlen környezetem, a családom félt engem ettől, és valószínűleg nem alaptalanul, de elszánt vagyok, és úgy érzem, jogosan indultam el polgármesterjelöltnek. Az a módszer, amivel felléptek ellenem, csak további erőt ad,

mert ha ők ilyenek, akkor tényleg nincs helyük a hatalomban.

Önök előtt a feladat, hogy egy fontos politikai tételnek igazolást nyerjenek. Adott egy település, ahol van több erős ellenzéki tömb, amelyek képesek voltak kooperálni, és beálltak egy helyben ismert, hiteles civil jelölt mögé. A tétel szerint, ha ez megvalósul, akkor nyernie kell az adott szövetségnek. Érzik ennek a felelősségét az ellenzéki pártok?

J.P.: Akárhogy is lesz a vége, elmondhatjuk, hogy rajtunk nem múlik semmi, mindent megtettünk azért, hogy helyi szinten megtörténjen a kormányváltás, és ennek érdekében meghoztuk az áldozatainkat.

A legnagyobb ellenfelünk nem a Fidesz, hanem a közöny és az apátia, de nem hagyjuk, hogy elbizonytalanodjanak a változást akaró emberek,

Miskolcon egy az egyben állunk ki a NER helytartóival szemben. S bár zavarórepülésekkel, a miskolciak megtévesztésével sajnos mindig számolni kell a hatalom részéről, ezekkel a felbukkanó jelöltekkel meg kell birkóznunk. Bízunk a miskolciakban, hogy tudják, kik azok a hiteles, lokálpatrióta szereplők, akik már letettek valamit az asztalra, és akár civilként is képesek voltak jó irányba terelni a város dolgait.

V.L.: Miskolcon, pártszimpátiától függetlenül, túlnyomó többségben vannak a változást akarók. Nekünk az a feladatunk, hogy aktivizáljuk az ellenzéki szavazókat. Úgy látom, reményt ad nekik Veres Pál személye, és ez a konstrukció. Amit lehetett, előkészítettünk, tartalmas a programunk, bízunk a sikerben, és ígérhetem, továbbra is elképesztő erővel dolgozunk.

V.P.: Én akkor lennék elégedett, ha a választás végén a változást akarók lennének többségben, de ez a város nem fideszes és ellenzéki szavazókból áll, hanem miskolciakból. Ez az én filozófiám. Ha a választók akaratából megnyerem a polgármesterválasztást, a sajtótájékoztatómon tőlem nem azt fogják hallani, hogy a Fidesz elvesztette a várost, vagy megnyerte azt az ellenzék, hanem csak annyit, hogy „végre Miskolc győzött!"

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!

Friss

Salvini háttérbe szorulásával sem marad hangoskodó olaszok nélkül Európa, de egyáltalán nem biztos - Orbán baráti kézfogása ide vagy oda -, hogy ő a fülsértőbb. Véleménycikk.
Most vajon kik fogják jelképesen visszaadni?