Brutális felvétel került nyilvánosságra arról, hogy egy szadista kamasz megveri társát a kaposvári Zita Speciális Gyermekotthonban. Míg az áldozat irgalomért könyörgött, a videót készítő harmadik gyerek is csak röhögött, és további erőszakra buzdította társát – a súlyos testi sértésnek és a pszichopata jellemzőkkel tarkított, megalázó támadásnak az vetett véget, hogy valaki –feltételezhetően egy gondozó- belépett a szobába.
Az esetet követően információink szerint két feljelentés is született, az egyik Kaposváron, míg a másikat Ander Balázs jobbikos országgyűlési képviselő tette meg ismeretlen tettes ellen.
A felvételen egyébként egyértelműen azonosítható a Karcsinak nevezett támadó, akiről úgy tudjuk, 16 éves és a botrány kirobbanása után elszökött, de a rendőrség gyorsan, már péntek délután elfogta:
A rendőrség közleményében azt írták, az ügyben a Kaposvári Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya súlyos testi sértés kísérlete miatt nyomoz, és a felvétel alapján hivatalból intézkedve soron kívül büntetőeljárást rendelt el a két feltételezett fiatalkorúval szemben, tehát a felvétel készítője sem ússza meg a dolgot.
A szökés, avagy az intézmény önkényes elhagyása egyébként nem új keletű, az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalának 2016-os vizsgálata alatt a 32 fő befogadásra alkalmas gyermekotthon 30 aktuális lakója közül kilencen voltak szökésben. A változó létszámra egyébként elegendő gondozó jut, az ombudsmani látogatás idején összesen 38-an dolgoztak a gyermekotthonban.
Az ügyre az Emberi Erőforrások Minisztériuma is reagált, sajtóközleményükben azt írták, Fülöp Attila, az EMMI szociális ügyekért felelős államtitkára nem sokkal csütörtök éjfél után szerzett tudomást a felvételről, és ezt követően a legrövidebb időn belül belső vizsgálatot rendelt el, valamint a gyermekvédelmi intézményt fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság főigazgatójától, Benedek István Zsolttól azonnal tájékoztatást kért a gyermek jelenlegi állapotáról, vizsgálat lefolytatására utasítva őt. A közlemény leszögezi, hogy
A Zita gyermekotthon olyan speciális intézmény, melynek lakóinak már bizonyos „előéletük” van, a családjukból való kiemelés az otthoni –gyakran erőszakkal, kábítószerekkel, prostitúcióval övezett- szocializációs mintáik további súlyosbodását előzné meg. Az AJBH által itt végzett OPCAT-ellenőrzés jelentésében azt írták, a gyermekek közötti erőszak és verbális agresszió mindennapos, a fiúk és lányok között egyaránt. Az egyik gyermek elmondása alapján itt
„ütni kell, hogy elfogadjanak”,
mert mindenkit piszkálnak, aki új vagy nem áll ki magáért.
Ezen túl több dolgozó is jelezte, hogy súlyos probléma, amikor egy-egy olyan gyermek kerül vissza a gyermekotthonba, aki időközben büntetés-végrehajtási intézményben is volt. Ezek a gyermekek ugyanis gyakran hoznak olyan agresszív viselkedésre vonatkozó tapasztalatokat és módszereket magukkal, amelyeket aztán a többiekkel szemben alkalmaznak.
„Ők terrorban tartják a többieket.”
– hangzott el egy gyermekfelügyelő részéről, de megjegyezték azt is, hogy sok növendék kifejezetten felnéz a büntetés-végrehajtásból kikerült fiúkra, és ezzel a kihívással a gyermekfelügyelők nehezen birkóznak meg.
Mi több: az ombudsmani vizsgálat előtt nem sokkal az intézményben szexuális abúzust felvető ügy is volt, amelynek során az egyik fiú arra kényszerített egy másikat, hogy
Az ügyben rendőrségi feljelentés történt, igaz, csak három héttel a cselekmény után. Ezzel egyidőben vették fel az orvosi látleletet is, de az érthető módon akkor már nem szolgált érdemi információval. A legszomorúbb az esetben, hogy a sértett gyermek később -feltételezhetően külső nyomásra- visszavonta az abúzusra vonatkozó állítását, így az intézményben csak annyit tudtak tenni, hogy a csoportvezető és a többi gondozó egy ideig jobban ellenőrizte, mi zajlik a két fiú között.
Az ombudsmani jelentés egyébként számos ponton bírálta az otthon fizikai állapotát, ugyanakkor a mellékelt fotók alapján erősen gyanítható, hogy a fiatalok így is komfortosabb környezetben élhetnek, mint halmozottan hátrányos helyzetű és kétes magatartási mintákat követő családjuk körében tehették.
Az Alfahírnek az egyik feljelentéstevő személy, Ander Balázs parlamenti képviselő azt mondta, a rendszer alapvető hátránya, hogy ezeket a fiatalokat a lehető legkorábban ki kellett volna emelni a rájuk nézve káros hatásokat gyakorló közegükből,
A jobbikos politikus szerint minél korábban segítő kezet kell nyújtani a veszélyeztetett gyermekeknek, meglátása szerint a gyermekgondozásban megjelenő „első ezer nap” is egy „vakfolt a hazai szociális ágazat számára”, pedig ezalatt nem csak egészségügyileg, de mentálisan is olyan sorsdöntő és negatív impulzusok érhetik ezeket a gyermekeket családjaikban, melyek képesek lehetnek előre megpecsételni a sorsukat.
Ander Balázs már a 2016-os ombudsmani jelentés után is foglalkozott a Zita Speciális Gyermekotthonnal, többek között személyesen is bejárta az intézményt, és parlamenti felszólalást is tett az ügyben:
Az ellenzéki politikus felhívta rá a figyelmet, hogy a költségvetési viták során rendszeresen javaslatokat nyújtottak be a pedagógusok tehermentesítésének érdekében azzal a felvetéssel, hogy több szociális munkásra és szociálpedagógusra lenne szükség, enyhítve a szakmában tapasztalható általános túlterheltséget és növelve az érintettek megbecsültségét.
„A sárba döngölt szociális szféra dolgozói hétköznapi hősökként vért izzadnak azért, hogy ezekből a fiatalokból a társadalom számára hasznos embereket faragjanak. A munka amit ők végeznek, messze nincs megbecsülve”
- jelentette ki Ander Balázs.
„Ennek hosszú távon a társadalom fogja megfizetni az árát” - jegyezte meg, kitérve arra is, hogy a rendszer fenntartása jelentős forrásokat igényel, és ez csak fokozódni fog akkor, ha a sikertelen beavatkozásokat követően normakövetésre alkalmatlan emberek tömegei kerülnek felnőttként büntetés-végrehajtási intézményekbe, ahol naponta akár kilencezer forintot is felemészthet egy rab felvigyázása - nem beszélve arról, hogy az elkövetett bűncselekmények áldozatai milyen veszteségeket szenvedhetnek el.
Korábbi, Ander Balázzsal készített interjúnk itt olvasható:
A tisztességes romáknak segítő kezet nyújtanak, de a kívülállás kultúrája nem opció
Az elmúlt években úgy tűnt, mint ha a hazai cigányságot minden kérdésével és problémájával együtt a szőnyeg alá seperték volna a közéletben, mert a kormány minden fronton egy védekezni és reagálni képtelen, külső ellenségkép felépítésével tematizál. Ezzel nehezebb helyzetbe került az érdemi munka is, de a Jobbik újra napirendre vette az integrációs kérdést.