Török Gábor szerint kulcskérdés lesz, hogy mennyire hibáztatják majd az emberek a sorsuk rosszabbra fordulásáért a kormányt

Orbán
MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

Török Gábor politológust a nyugat.hu kérdezte a járvány és a válságkezelés politikai következményeiről.

Nem nagyon érti a felhatalmazási törvénnyel kapcsolatos félelmeket:

„Már a törvény elfogadásakor is elmondtam, hogy nem nagyon értem a vele kapcsolatos félelmeket. A Fidesznek kisebb megszakítással 2010 óta alkotmányozó, kétharmados többsége van a magyar parlamentben. Egy fegyelmezetten működő kétharmados többséggel pedig azt tehet meg, amit csak akar - és amit politikailag nem gondol önveszélyesnek.

Akik úgy gondolják, hogy Orbán Viktornak azért van szüksége a felhatalmazási törvényre, mert így a parlamentet megkerülve fogadhatja el a számára fontos döntéseket, azok komolyan azt hiszik, hogy ezek amúgy nem mennének át a fideszes többségen a parlamentben? Nem látom, hogy ennek a logikának milyen alapjai lennének az elmúlt tíz év tapasztalatai alapján.”

A fontos kérdésekről:

„Kulcskérdésnek én ma azt látom, hogy milyen mély lesz a járvány nyomában járó gazdasági és szociális válság, hogyan tudja enyhíteni a nehézségeket a kormány, és mennyire hibáztatják majd az emberek a sorsuk rosszabbra fordulásáért a kormányt. Márpedig ezekben a kérdésekben az óriásplakátok csak mérsékelten tudnak segíteni.”

Ki profitálhat többet politikailag?

„A válság első szakaszában egyértelműen a kormány erősödött, ebben mondjuk nincs sok meglepő, tíz országból kilencben ez történt. A válságok vastörvényénél (az elején mindig a válságkezelő profitál a helyzetből) is több történt azonban: a Fidesz hatalompolitikai értelemben sokkal jobban reagált az új helyzetre, míg az ellenzék nehezen alkalmazkodott hozzá.

De, ismétlem, ez csak a bevezetés volt, válságkezelés egy olyan időszakban, amikor a többség számára a válság csak a hírekben jelent meg és a kijárási korlátozásokban realizálódott. A válság kapcsán eredményt hirdetni majd akkor kell, ha meglátjuk, hogyan cselekszik a kormány és hogyan gondolkodnak a szavazók olyan időszakban, amire 2010 óta nem volt példa: recesszióban, növekvő munkanélküliség mellett, erősödő eladósodottságban, pénzügyi értelemben egyértelműen kiszolgáltatottabb pozícióban a nemzetközi környezetben.”