"A verseny van értünk, és nem mi vagyunk a versenyért" – szélcsendben harcolnak a Kékszalag versenyzői

Kékszalag Nagydíj
52. Kékszalag Nagydíj
MTI/Varga György

Csütörtök reggel 9 órakor rajtolt az 52. Kékszalag Raiffeisen Nagydíj Balatonfüreden: 535 hajóval indultak el a versenyzők, akiknek 48 óra áll rendelkezésükre ahhoz, hogy a 155 kilométeres kört maguk mögött hagyják.

Az Alfahírnek sikerült beszélnie az egyik vízen lévő versenyzővel, Molnár Ferenccel, aki az Álom nevű hajóval harcol a szélcsenddel: az idei Kékszalag ugyanis az elmúlt tíz év legcsendesebb versenye, van olyan időszak, amikor a hajókat gyalogtempóban is meg lehetne előzni. Molnárék hajója éppen Keszthely felé tartott, körülöttük közel száz hajóval; fele oda, fele már visszafele igyekezett.

A háromfős legénység (név szerint Molnár Ferenc, Molnár Domonkos és Rolfesz Tamás) vezetője rámutatott, mi a különbség a balatoni versenyzők két nagy kategóriája között:

„Míg vannak olyan versenyzők, akik a szivacsmatracot is leveszik az ágyakról, hogy még könnyebb legyen a hajójuk, mi pont az ellenkezőjét csináljuk: ugyanis a verseny van értünk, és nem mi vagyunk a versenyért. Az elsődleges célunk az, hogy jól érezzük magunkat: van nálunk sült oldalas és üdítő, itt a napfény, a Balaton csodálatos érzése ölel körbe. 40 éve vitorlázok, de a napfelkelte itteni látványával máig nem tudok betelni.”

- fogalmazott Molnár, aki szerint a Kékszalagnak pont az a varázsa, hogy 5-600 hajó lepi el a Balatont. Saját idejükről azt mondta, ha minden jól halad akkor péntek éjfélre beérnek a célba, de ezt nem lehet biztosan tudni.

52. Kékszalag Nagydíj
MTI/Varga György

Úgy véli, a verseny valódi körítését a nagy mezőny kis hajói adják, így ha csak a 10-15 legesélyesebb hajóra figyelnek a közvetítésekben, azzal elveszik a lényeget. Egyébként az eredmények tekintetében is érdemes a kicsikre figyelni, a tucatnyi külön kategóriában ugyanis bárkinek reális esélye lehet valamilyen díjat megszerezni: Molnárék is nyertek már ezüst, valamint bronzérmet is, amikor a körülmények nekik kedveztek.

Ugyanakkor Molnár szerint reális a gyanú, hogy vannak olyanok akik este beindítják a hajó motorját – ez természetesen tilos. A versenyző szerint a mai, modern motorok –legyenek elektromosak vagy dízelesek- már nem annyira észrevehetőek, márpedig ha valaki nem 3, hanem 8 kilométeres óránkénti sebességet tudhat magáénak az éjszaka leple alatt, azzal komoly előnyhöz juthat - magyarázta.

A versenyellenőrzés persze próbál figyelni, de éjszaka a kivilágított motorcsónakok annyira látványosak, mint a szirénázó rendőrautók – élt a hasonlattal, hozzátéve: volt már olyan versenyen, ahol a tökéletes szélcsendben az ő hajójuk egy métert sem haladt, de reggelre tucatnyi hajó tűnt el a környékükről.

Utóbbit pozitívabban látja Szépvölgyi István, a verseny egyik szervezője, a vitorlazzitthon.hu főszerkesztője, a Magyar Vitorlás Szövetség munkatársa. Az Alfahír kérdésére a motorozással kapcsolatban azt mondta, szerinte ez nem jellemző, mert egyrészt aki komolyan veszi a versenyt az erre nem tart igényt, másrészt a környéken lévő versenyzők is jelentenék, ha valakit csalni látnának. Ezen túl folyamatosan ellenőrzik a mezőnyt, és akinél felmerül a csalás gyanúja, azzal szemben óvást nyújtanak be.

Szépvölgyi szerint az elmúlt tíz év leglassabb Kékszalag versenye most is hozta az elmúlt étvized színvonalát, mint fogalmazott,

vitorlázni szélben sokan tudnak, szélcsendben viszont kevésbé.

A mezőnyből sokan még mindig Keszthely felé tartanak, a versenyzőknek valódi kihívást jelent ilyen gyenge szélben haladni. Kiemelte, hogy valóban az első 10-20 hajót várják nagyobb ovációval, viszont a verseny igazi hősei szerinte is azok, akik akár 48 órát is hajóznak, míg elérik a célt.

Szépvölgyi azt mondta, helyezéstől függetlenül nagy tisztelet jár minden versenyzőnek, hiszen olyan körülmények között kell menniük, ami igazán embert próbáló: elég csak az időjárásra gondolni, a napon 40 fok feletti hőmérséklet van.

Idén a koronavírus-járvány kérdésessé tette a verseny megszervezését is, ennek ellenére végül több mint 500 hajó indult el. A szervező szerint a legénységek türelmesen vártak, majd úgy rontottak a vízre, mintha méhkasból szabadultak volna ki.

A több mint félezer hajó valójában több mint 3000 embert jelent a vízen.

Nehéz két napról beszélünk, még az utolsó helyezett is büszke lehet magára – mondta, hozzátéve, hogy a verseny jól láthatóan két részre bomlik: az élmezőnyben lévő versenyzők komoly „száguldógépekkel” mennek, ezek rendkívül nagy értékű katamaránok. Indulásukat szponzorok is segítik, mert ezen a szinten már anyagi és presztízskérdésről is szól a futam, a csapatok vérre menő csatát vívnak az idővel.

A maradék 530 hajó legénysége viszont jellemzően olyan baráti társaságokból és családokból áll, akik tudják, hogy győzelemre esélyük sincs, de nem is ez a céljuk:

ők a kihívás, a sport szeretete miatt mennek vízre.

Idén a külföldi szereplést a vírus miatti határszabályok és az ezzel kapcsolatos kockázatok is nehezítették, de ennek ellenére voltak más országból érkezett indulók, közülük az Orange-Utan legénysége az abszolút verseny 4. helyezettje lett.

A Magyar Vitorlás Szövetség úgy látja, a Kékszalag már méltó helyet foglal el a nemzetközileg számon tartott versenyek között, és támogatják azt is, hogy a mezőny nemzetközileg, valamint a női versenyzők szerepét erősítve színesedjen.

Az 52. Kékszalag Raiffeisen Nagydíj balatonfüredi célvonalán elsőként az RSM2 nevű katamarán futott be pénteken 2 óra 52 perc 57 másodperckor, a legénység a 48 órából 17 óra 52 perc 57 másodperc alatt teljesítette a távot.