Lázár ante portas

Lázár ante portas

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

Lázár úrról sokan elhitték, hogy szegény pára kegyvesztett lett, ezért száműzték a Gulágra, ami ma egy Hódmezővásárhely melletti kastélyban található, rögtön az az előtt parkoló Lada Niva mellett. Azért a politikai folyamatokat folyamatosan követők észlelhették, hogy időnként ad magáról életjeleket is.

Mindig jött/jön egy kis hír. Hol „Első Nemzeti Parasztgazda” lesz, hol teniszszövetségi elnök, hol csak megbízzák valamivel – villamosvasút, kastélyfelújítás – nehogy elszokjon az értékteremtéstől.

Látszik rajta, hogy rutinos, okos, módos, ravasz. Úgy vagyok vele, mint Fülig Jimmy. Most ez a Piszkos Fred „kavarja ez, vagy nem kavarja?”

Aztán jött a múlt heti interjú. Nagy kérdés, hogy ő kereste meg a lapot, vagy az újságíró őt?

Lázár János: „Fideszes politikusok is elhitték, hogy a párt átvételére készülök"

Az utóbbi években partvonalra szorult Lázár János meglepetésre egy hosszú interjút adott a Válasz Online-nak. A volt kancelláriaminiszter 2018-ig Orbán Viktor után a legbefolyásosabb kormányzati politikusa volt a Fidesznek. A választás óta azonban csak ritkán nyilvánul meg. Mostanában a mezőhegyesi ménesbirtokot igazgatja és Csepreghy Nándor volt államtitkár mellett, fordítója és szerkesztője a "Nincs több pezsgő" című könyvnek, ami Winston Churchillről szól.

Kitűnő kérdéseket kapott, és ő egyik elől sem ugrott el, de azért lázárosan válaszolt rájuk. Az egyik mintaválasza Szijjártóról szólt. Nem érdekes a gazdagodás és a jachtozás, ő a legjobb külügyér. Irigy magyarok, fogjátok fel, nem baj, ha lop a közértben, veri a felségét, cserébe viszont „jó orvos”.

Ha összegezni kellene az olvasás utáni első benyomást, ez a mondat lenne a rezümé: Széchenyit játszott, de Mészáros jelmezében. Mezt azért nem írok, mert ahogy elnézem az öltözködését, 2rule-t nem hord.

A miliő, ahol fogadta a riportereket, azt sugallja, hogy nem izgul a független politikusi pályát illetően. Igaz, hogy erről 2011-ben polgármesterként még ezt gondolta:

akinek nincs semmije, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér,

de mára megtudtuk, hogy

egy politikusnak nem szabad, hogy a pénzszerzés legyen a tevékenysége fókuszában. Egy politikus ne gazdag legyen, hanem független!

Vajon melyik politikustársára gondolt a Fideszben? (Itt a gazdagra gondolok, nem a függetlenre.) Amikor frakcióvezető volt (no, meg kormánytag) észlelt-e szignifikáns változást gazdagodás területén a szűkebb béta sugarú környezetében? Bétába beleértve a mindenkori 133 legbátrabb magyart, valamint a miniszteri és államtitkári kart, a háttérintézmények potentátjait, plusz a NER-lovagokat is.

Könnyen átsiklott azon a kérdésen, hogyan nyerhetett kétszer is Márki-Zay Péter az ő fellegvárában. Mint megtudtuk, a második kampány már nem volt az asztala. Mondja egy olyan párt potentátjaként, ahol a vécépapírt sem lehet engedély nélkül beszerezni.

Megdöbbenve olvastam, hogy szegény pára az ország legjobb ügyvédje helyett kényszerből lett 27 évesen politikussá. Szerintem ezt nem vettük észre az elmúlt 18 évben. Azt viszont igen, hogy a szamárlétra alsó fokáról a tetejére ugrott – Rapcsák-táskahordozó vs. polgármester – átmenet nélkül. Ez olyan, mintha a deckboy (hajósinas) rögtön parancsnokká avanzsálna a tengerész szamárlétrán. Ott – nagyon helyesen – előbb végig kell járni minden lépcsőfokot.

Egészségtelen a jellemfejlődésben, ha valaki a fa tetejére úgy jut, hogy egy helikopter viszi oda. Jobb, ha alulról mászik, közben sokat tapasztal.

Nem véletlenül állítom, hogy aki nem dolgozott rendes munkahelyen 10-15 évet, nem kerülhet a politika közelébe, csak ha plakátot ragaszt vagy tapsol. Ő is most tanulja Mezőhegyesen a vállalatmenedzsmentet. Pont, mint a kádári érában – lásd A tanú. Először kinevezik igazgatónak, utána megtanulja, minek az igazgatója. Ez jó, gondolom a jogi egyetemen is sok órája volt vállalat-gazdaságtanból. Ezek szerint érdemei elismerése mellett más beosztásba helyezték.

Együtt örülhetünk vele, hogy sosem volt Borkai híve – szegény csak tűrte szótlanul – viszont Mészárosra, Tiborczra és társaira úgy tekint, mint a jövő Eszterházy, Weiss Manfréd, Konkoly-Thege családjaira.

Biztató, hogy nemcsak Orbán úr, de ő sem foglalkozott üzleti ügyekkel. Ez megnyugtató, bár nem ártana, ha foglalkoznának. Mégiscsak ők vannak kormányon. Illetve meg kell, hogy kövessem őt, Buda Gardens-ügyekben igenis foglalkozott. Kíváncsian várom, mire jut az ügyészség.

Nagy bajban vagyok annak olvasásakor, amikor azt jelzi a nagyérdeműnek,

a magánérdek és a közérdek szembekerül egymással, egy jól működő országban utóbbinak kell érvényesülnie.

Most vagy mi nem vagyunk egy jól működő ország, vagy 2018-ig nem ez volt a véleménye.

Szerintem az Orbán utáni érára készül: „Ezért is leszek más, ha egyszer újra az országos politikában dolgozom.” Pénz, ész, ambíció, kapcsolatrendszer és helyismeret adott, a kedvező körülményekre kell csak várni. Úgy van vele, mint az okos anyuka: időnk van, tejünk van, miért ne tápláljuk a gyermeket?

Bár kissé meglepett, amikor azt mondta, hogy a kommunikáció mögött szakpolitika is kell, valamint hétköznapi aprómunka és mérhető teljesítmény, mivel ezekből a mai Fideszben csak nyomelemek fedezhetőek fel. Talán, majd, ha ő lesz a numero uno.

Végezetül értésünkre adta, hogy másod- és harmadvonal egyszerűen nem létezik a pártjában. A negyedik vonalban van többek között ő is. Ekkor világosodtam meg: Lázár úr lenne szerény, de nincs mire.