„A népi kultúrának még mindig rossz a marketingje, a sablonokon kívül ritkán jut el az igazi érték a közönséghez”

Mitől különleges a Túri Fazekas Múzeum? Miből áll a múzeumi munka, és mi a fazekasság szépsége? Pusztai Zsolt mezőtúri múzeumvezető fogja majd kezünket a következőkben azon az úton, ami közelebb visz minket ezen ősi mesterséghez. Utazzunk hát el most egy kicsit Mezőtúrra!

A Túri Fazekas Múzeum igazi unikum, hiszen népi cserépedény gyűjteményük az egyik legnagyobb egész Közép-Európában, a kiállítások mellett pedig műhelyben tudják megmutatni a hagyományos kerámiakészítést.

S hogy a művészet egy-egy színét felfedhesse a látogatók előtt, különböző munkák összessége adja. A gyűjtés, feldolgozás és bemutatás klasszikus értelemben vett feladatok, ezekhez kapcsolódik – az utóbbi időben egyre nagyobb hangsúllyal – a múzeumpedagógia és kulturális örökség védelme, illetve – mivel a Túri Fazekas Múzeum egy közművelődési intézmény keretein belül működik – a közművelődés egy része is. Mindezeken túl érdemes azt is megjegyezni, hogy az elmúlt esztendőkben a gyűjtemény jelentősen megnőtt: 3 ezerről 8 ezerre, és az itteni mestereké az egyik legnagyobb szakmai adatbázis is az összes mesterséget tekintve – fotókból, leírásokból, visszaemlékezésekből, tervrajzokból, mintafüzetekből áll ez a gyűjteményrész.

Egyre több területen kell helytállnunk, a klasszikus múzeumi feladatok jelentősen kibővültek. A digitalizálás – gyűjtemény feldolgozása, hozzáférhetőség biztosítása interneten keresztül – mellett bekapcsolódunk a kulturális örökség védelmébe is. A múzeum pedig ma már leginkább közösségi tér, nem csak gyűjtemény és kiállítótér

 

– fejtette ki Pusztai.

A múlt és a jelen tengelyén

De mégis, mi lehet ennek a kultúrának a varázsa? A múzeumvezető úgy véli, az, mint minden iparos vagy kismesterségnek, illetve kézműves tevékenységnek: a kézimunka nem pótolható. Patinát, értéket ad a tárgynak, a felhasznált alapanyag, az agyag pedig végigkísérte az emberiség történetét.

Az agyag és az abból égetett kerámia sok területen ma is tökéletesen alkalmazható: ipari felhasználástól a konyhai edényeken át a szobrászatig. Olyan igényeket szolgált ki, amelyek ma is megvannak, mint például a konyha, a kert, a burkolás vagy a díszek terén.

A túri fazekasság aranykorát a 19. század utolsó harmadára és az 1970-es évekre datálhatjuk: a 19. században a Kárpát-medence egyik legnagyobb központja volt hetvennél több műhellyel, az 1970-es években egy jól működő, mindenben támogatott népművészeti háziipari szövetkezet biztosította a fejlődést és a megmaradást.

Azonban megérkezve a jelenbe az is látható, hogy mint a legtöbb kézműipari szakma képviselői, a fazekasok is nagyon nehéz helyzetben vannak. Pusztai kifejtette, a népi kismesterségek oktatása középszintig megoldott, de sokan szeretnének ezen a területen akár diplomát is szerezni, néprajzi és vizuális tudásukat tovább fejleszteni. Ilyen jellegű felsőoktatási intézmény jelenleg nincs. Ugyan kerámiatervezés tanulható egyetemen, főiskolán, a hagyományos kerámiakészítés nem, az efféle ismeretszerzés esetleg egy-egy félév néprajzi ismeretben, múzeumlátogatásban merül ki.

Nincsenek szem előtt ezek a szakmák, holott piacképesek, innovációval akár húzóágazat is lehetne

 

– mondta a szakember.

Hozzátette továbbá, hogy erős a hobbizmus hatása is, azaz összemossák a hobbiból űzött tevékenységeket a szakmákkal, ami erodálja a mesterségek tudásanyagát.

S mennyire népszerű a fiatalok körében e régi világ? Alig jelenik meg kultúrájukban, holott sokan keresik az efféle tevékenységeket, kreativitásuk kiélését. Az ifjabbak továbbá azt sem igen tudják, hogy ha valaki jól megtanulja a szakmát, azzal megélhetését is biztosíthatja.

Mintha azt sulykolnák, nem errefelé megy a világ, holott éppen most kezdődik el a folyamat, ami váltásra kell, hogy ösztönözze: hiszen több szemetet, szennyezést nem bír el a Föld, így újra a maradandó termékeket kellene előnyben részesítenie mindenkinek

– vélekedik a muzeológus.

A párhuzamos folyamatok hátránya

A Túri Fazekas Múzeum államilag támogatott múzeum – hiszen a múzeumi anyag állami tulajdon –, ez az összeg a béreket fedezi, a működéshez szükséges további részt az önkormányzat teszi hozzá. A programokat, a fejlesztéseket pályázatokból tudják megoldani.

Hagyományaink ápolása, őrzése azonban rendkívül fontos, Mezőtúr pedig ebből a szempontból különleges terepet nyújt. Mit jelent a hagyományápolás és hogyan történik napjainkban?

A kézműipar területén leginkább azt jelenti az én szememben, hogy a magas szintű, hagyományos tudásnak lehetőséget biztosítunk az innovációra, modernizálásra. A problémát abban látom, hogy sokféle szervezet létezik – akár állami, akár civil –, de mintha egymással párhuzamosan dolgoznának. Nem találkoznak a munka folyamán, holott ugyanaz a céljuk. A népi kultúrának még mindig rossz a marketingje, a sablonokon kívül ritkán jut el az igazi érték a közönséghez. Ez az egész világon jelentkező probléma, nem csak magyar sajátosság. Nehézség továbbá, hogy a hagyományőrzés az iskolán kívül 60 pluszos lett, és alig van fiatal, aki az oktatási intézmény falain túl találkozna mindezzel, holott ez fontos lenne. A népzene, a néptánc, a mese könnyebben eljut a közönséghez, a tárgyalkotó népművészetnek jellegéből adódóan nehezebb a helyzete

– látja a szakember.

Magával ragadták az igazi mesterségek

Pusztai Zsolt műszaki iskolába járt, azonban ez idő alatt tudatosult benne: a képzőművészet, a vizuális kultúra, illetve ezek története jobban érdekli, így érettségi után fazekas tanulónak jelentkezett Mezőtúron. S mivel nem csak azt akarta tudni, hogyan kell elkészíteni mondjuk egy korsót, hanem azt is, miért pont úgy, a továbbtanulás mellett döntött. Előbb történelem szakos hallgató lett az egyetemen, majd néprajzra is jelentkezett. Vidéki emberként folyamatos, napi kapcsolata volt a hagyományos közösségek tárgyi kultúrájával, így néprajz szakon a gyakorlati tudását összeköthette az ott elméletben oktatottakkal.

Minden kézműves mesterség beszippant, nemcsak a fő kutatási területeimen. Egy-egy fogás mögött több száz év tapasztalat áll, ez mindig lenyűgöz. Nem csak a népi tárgyak, általában az igazi mesterségek szerszámaikkal, teljes kultúrájukkal

– vallotta végezetül e különleges világról.