A Szülői Hang Közösség 2016-ban alakult: a szülők ugyanis megannyi problémát tapasztalnak, elsősorban az oktatásban, a Közösség célja pedig, hogy ezeket valamilyen módon kihangosítsa és segítse az információátadást. A problémákat szervezett módon szeretnék a nyilvánosság elé tárni, megoldásra törekedni. Megalakulásuk óta több projektet is végigvittek már, különböző témákkal a fókuszban.
Az iskolaérettség közvetlenül érinti a szülőket, s amikor 2019 nyarán kijött az erre vonatkozó törvény, a Szülői Hang Közösség egyből látta ennek hiányosságait, ellene a kezdetektől fogva tiltakoztak.
Az iskolaérettségi kérvényezésben érintett szülők körében részletes felmérést is végeztek az idei év tapasztalatairól, az eredményekről honlapjukon számoltak be több száz szöveges idézettel, amelyek a családok kiszolgáltatottságára, a szülők megaláztatására is felhívják a figyelmet.
A felmérés eredményei
Az iskolaérettségi kérvényezésben például az Oktatási Hivatal (OH) döntései megyénként különbözőek, holott az eljárást épp az egységesítésre hivatkozva vezették be. Az érdemi, szervezett pedagógiai tájékoztatás hiánya, az óvodák jogfosztása és a kormányzat által bevezetett, a családokat kiszolgáltatott helyzetbe hozó hatósági eljárás oda vezetett, hogy a további egy évig óvodában maradó gyermekek száma a korábbi rendszerhez képes jelentősen csökkent,
Az elemzés tíz pontban a gyermekeket érintő jogsérelmekre is rámutat, melyek miatt a Szülői Hang Közösség az ombudsmanhoz fordult.
Eredményeiket két ütemben publikálták: első körben a tájékoztatással és támogatással kapcsolatos problémákat, majd a legújabbat, mely az egész folyamatot összegzi.
Miklós György, a Közösség alapítója portálunknak elmondta, felmérésük eredményeit továbbították az OH felé, mint ahogyan évek óta minden anyagukat elküldik a kormányzatnak. Ezekre érkezik egyébként válasz, viszont szinte mindig ugyanaz: nincs semmi probléma. Idén sem volt ez másképp, jogi okok miatt azonban a teljes levelet nem tudják közzétenni.
Olybá tűnik, nem kíváncsiak hát a hiányosságokra – véli Miklós –, hiszen részletesen nem is reagálnak ezekre, pedig tavaly nyáron személyesen is egyeztettek Maruzsa Zoltán államtitkárral. Egymás álláspontját tehát ismerik, érdemi változtatás azonban nem történt, még a legapróbb részletekben sem.
Az egész törvény úgy, ahogy van, rossz. Menthetetlen, kisebb toldozgatásokkal sem lehet megoldani a problémákat
– vélekedik Miklós György.
Sajnos még a részletkérdésekben sem sikerült előrelépést elérni: mint például azon koraszülött gyermekek esetében, akik ősszel születtek volna, de hamarabb jöttek világra. Nekik egy évvel hamarabb kell iskolába is menniük. Esetükben különösen fontos lenne azonban, hogy kapjanak még egy esztendőt. A kérés az volt, hogy náluk az orvosilag is igazolható tervezett születési dátumhoz viszonyítsák az iskolaérettséget, azonban még ezt sem fogadták el. Azt is többször kérték – mondta a Közösség alapítója –, hogy ne legyen ennyire korai a kérvényezési határidő (január közepe), hiszen a kisgyerekeknél minden hónap, hét számít.
A folyamat hiányosságai
A jelenlegi rendszer szerint a szülő a kérelmét az OH-nak nyújtja be, melynek egyedüli érdemi feladata ebben, hogy kinek adja meg egyből az engedélyt, s ki az, akit elküld a szakszolgálatra: perpillanat a gyerekek egyharmadát. De van-e minderre kapacitás?
A szakszolgálatok ezt valahogy túlélik – mondta Miklós György –, azonban óriási leterheltséget jelent számukra mindez, hiszen a szakemberek éjt nappallá téve vizsgálják a gyerekeket.
Megbirkóznak vele, de ez egy hatósági kirendelés: nem nagyon van más választásuk
– mondta Miklós hozzátéve, mindezek mellett igen szigorú határidőkkel dolgoznak.
A szakszolgálati munkatársak szempontjából mindez nagyon méltatlan – véli a Közösség alapítója –, s a vizsgálatok jelentős részénél az elejétől kezdve pontosan lehet tudni, mi lesz az eredmény.
Gyakorlatilag papírgyártó hivatalt csinálnak a szakemberekből. Félek, ha ez így marad, inkább más munkát keresnek majd.
Miklós továbbá úgy véli, mindennek eredménye, hogy a szakszolgálat pont azokkal a gyerekekkel nem tud rendesen foglalkozni, akiknek tényleg szükségük lenne rá. A rendszer pedig már eleve túl volt terhelve, erre eresztettek rá még több ezer plusz vizsgálatot.
Nem arra használjuk a szakembereket, amire igazából valók, ugyanakkor pont, amire szükség lenne, azt tiltották be.
Régen volt lehetőség, hogy a bizonytalan szülők külön elvigyék gyermeküket a szakszolgálathoz tanácsért, most azonban önmaguknak kell eldönteniük, érett-e az iskolához vagy sem.
Egy olyan furcsa, s semmiképp nem a gyermekek érdekét szolgáló helyzet áll tehát fenn – mondta az Közösség alapítója –, hogy
Az a szülő, aki megengedheti magának, pénzért elviheti a gyermekét vizsgálatra, miközben ott az állami rendszer, ahova nem lehet előre elmenni.
További probléma az is, hogy az elbíráláshoz nincsenek nyilvános kritériumok. A szülő úgy adja be a kérelmét, hogy beír valamit, szerez hozzá valamilyen dokumentumot és reméli, egyből megkapja az engedélyt. Azt azonban, hogy mi alapján döntenek, nem lehet tudni: egyik megyében például szigorúbban, a másikban kevésbé. Így persze elszámoltatásra sincs lehetőség, az OH pedig gyakorlatilag senkinek sem tartozik magyarázattal.
Csak annyit mondanak, hogy a gyermekek érdekében döntenek az állítólagos szakemberek, akikről senki sem tudja pontosan, hogy kicsodák. Jogorvoslat pedig a gyakorlatban nincs, az egyedüli lehetőség a bírósági út, egy átlagos családnak azonban nem reális egy több hónapos hercehurca, ami ráadásul még drága is
– fejtette ki Miklós György.
Hozzátette, a bíróságon továbbá mindezt megtámadni nem könnyű: tapasztalatok szerint ott csak azt nézik, az eljárásrend úgy ment-e, ahogyan kellett volna, de hogy érdemileg milyen döntést hoztak, azt legtöbbször nem is veszik figyelembe. A sikeresség körülbelül 10 százalékos.
A kérvényezéssel kapcsolatban gondoljunk csak bele, mennyire lehet egyébként rendben az, hogy egy szülőnek bizonygatnia kell, a gyermeke alkalmatlan valamire! És most képzeljük el azt, hogy megy ez az egész!
A kérelem bekerül egy számítógépes rendszerbe, majd az ország valamely pontján – hiszen nem lehet pontosan tudni, hol – valakinek a számítógépén megjelennek a dokumentumok, és ott megnyomnak egy gombot.
A rendszer teljesen személytelen és méltatlan
– összegezte Miklós.
Úgy véli, ennek az egésznek van egy elrettentő ereje: rideg, bürokratikus eljárás, amibe sokan bele sem kezdnek inkább. A régi rendszerben 30-35 ezer gyermek maradt még egy évig óvodában, az újjal ez a szám tavaly körülbelül 22 ezerre csökkent, idén pedig közel 17 ezerre számítanak.
A kormányzati tájékoztatás egyébként csak a jogszabályokra vonatkozik, a pedagógiai háttér nem volt megszervezve: egy óvodában vagy segítenek a szülőknek, és adnak elég információt, vagy nem.
A problémákat a Szülői Hang Közösség benyújtotta az ombudsmanhoz és azt remélik, lesz valamiféle előrelépés, hogy hivatalból kimondják, a törvény jogsértő. Hogy összességében ez az eljárás nem biztosítja sem az esélyegyenlőséget, sem a gyermekek érdekét.
S mi lehet az egész hátterében? Miklós György szerint az alapvető probléma, hogy óriási az óvodapedagógusi hiány, s gyakorlatilag „spórolnak a gyerekeken”. A fizetések, a szakmai megbecsülés nagyon alacsony, törvényeket pedig úgy hoznak, hogy azokról meg sem kérdezik a szakmát.