Előny, hátrány, megkülönböztetés - Kik és mit nyerhetnek vagy veszíthetnek a vakcinaigazolvánnyal?

Vakcinaútlevél
Illusztráció
Kép: 123rf.com

A kormány február 10-én döntött a koronavírus elleni védettségi igazolvány bevezetéséről. A legfontosabb részleteket egy február 12-én megjelenő kormányrendelet rögzíti, amely alapján háromféle módon lehet igazolni a koronavírus elleni védettséget. Ilyen az, ha valaki megkapta a védőoltást, vagy igazoltan átesett a koronavírus-fertőzésen, illetve, ha valaki vélhetően átesett a fertőzésen, de nem tudott róla vagy nem készült róla teszt és utólag elvégzett ellenanyag-vizsgálat igazolja a fertőzésen való átesését is.

Ezen igazolvány megannyi kérdést hozott azonban magával, a legtöbbre pedig továbbra sincs egyértelmű válasz, holott az iratokat már elkezdték kipostázni egy ideje. Szicherle Patrikkal, a Political Capital elemzőjével megpróbáltunk ezen felvetések kapcsán pontokat tenni a kérdőjelek végére. Interjú.

 

Milyen hatással lehet a társadalomra az, hogy közel egy évnyi karantén után nyitáskor jelenleg úgy tűnik, csak a védettségi igazolvánnyal rendelkezőket fogják megilletni bizonyos jogok, míg a többieket továbbra sem?

Az már most látható, hogy a magyar emberek többsége – és ezzel egyáltalán nem vagyunk egyedül, hiszen az Európai Unió (EU) állampolgárainak többsége is – már elképesztően fáradt a folyamatos karanténok miatt. Magyarországon egy mobilinformációk segítségével elvégzett elemzés alapján a karantén hatására sem vettek vissza túlzottan a mozgásukból az emberek. Ez is arra utal, hogy már nagyon itt van rajtunk a „karanténfáradtság”.

A vakcinaútlevél mint megoldás, nehéz döntés. Egyrészt valamilyen szinten nyilvánvalóan diszkriminatív, hiszen külön jogokat biztosít azoknak, akik egyébként önkéntes cselekedetre vállalkoztak. Ez nyilván tovább erősítheti a társadalom egy részében felgyűlt feszültségeket, leginkább azok körében, akik egyébként adott esetben például regisztráltak már az oltásra, de még a vakcinaútlevél bevezetésének pillanatában nem kapták azt meg. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk azt is, hogy mindez elsősorban egy motivációs eszköz lenne.

Az egyik fő célja a vakcinaútlevélnek ugyanis az, hogy minél többen regisztráljanak az oltásra, majd vállalkozzanak rá. Minél nagyobb átoltottságra van ugyanis szükség arra, hogy teljesen le tudjuk küzdeni a járványt.

Fontos továbbá azt is megemlíteni, ez valamilyen szinten segíti az újranyitást, hiszen arra is gondolnunk kell, hogy vannak olyan vendéglátósok, szálloda- és üzlettulajdonosok, akik nem szomorkodnának, ha legalább az egyébként vakcinaútlevéllel rendelkező vendégkörüket visszakaphatnánk.

Érvek és ellenérvek is felhozhatók tehát ezzel kapcsolatban. A Political Capital a már januárban kiadott szakmai anyagában is azt írta: az igazolványra vélhetően szükség van. Hozzá kell azonban tenni, hogy mindez akkor működhet, ha tisztán meg van fogalmazva, milyen kritériumok alapján lehet ilyet kapni, s ha ez akkor kerül bevezetésre, amikor már a lakosság egy jelentős része át van oltva, illetve nagy számban rendelkezésre állnak az oltások is, hogy aki szeretné, megkaphassa.

Mely társadalmi csoportokat érintheti nehezebben a „megkülönböztetés”?

Főleg a fiataloknak okozhat ez problémát, hiszen egyelőre még nem áll nagy számban rendelkezésre Magyarországon vakcina. Legalábbis ahhoz elég nagy számban, hogy elérjük a kívánt nyájimmunitást, amiről az elmúlt napokban, hetekben többféle elmélet született, mindez hány embert is jelent. De azokat is hátrányosan érintheti, akik semmiképp sem szeretnék beoltatni magukat.

Ugyanakkor az, hogy létezik vakcinaútlevél, pont a fiatalok számára lehetne motivációs tényező, hiszen több közvéleménykutatásból is látszik, főleg az ő csoportjuk az, amely nem szeretnék beoltatni magát.

Ennek lehet egy olyan hátszele egyébként, hogy a járvány kezdetétől azt halljuk,a koronavírus a fiatalokra kevésbé veszélyes, könnyebben átvészelik azt is, ha megfertőződnek. Mindezt azonban a brit variáns, illetve a harmadik hullám azért egy kicsit átírta.

Magyarországon a védettségi igazolvánnyal járó előnyök/hátrányok elfogadása nehezebb lehet, mint mondjuk nyugatabbra?

Ezt azért nehéz megmondani, mert közvéleménykutatási adatunk erről nem igazán van, kivéve a kormány nemzeti konzultációját, ami viszont messze van a reprezentatívtól.

Ha már nemzeti konzultáció: a végeredmény szerint a válaszadók 65 százaléka támogatja, hogy felmentést kapjanak a védettségi igazolvánnyal rendelkezők bizonyos korlátozó intézkedések alól. 528 187 ember töltötte ki egyébként a konzultációt. Megteheti ilyen csekély számadatokkal a kormány, hogy különbséget tesz az emberek között?

Pusztán egy nem reprezentatív nemzeti konzultációra hivatkozva nehéz lenne kijelenteni, hogy ennek széles társadalmi támogatottsága van. Ugyanakkor abban az esetben, ha az ezzel kapcsolatos jogszabályok tiszták, érthetőek és egyértelműek, valamint egy megfelelő kommunikációs kampánnyal ténylegesen elérik azt a célt, hogy többen – főleg több fiatal – regisztráljon, és utána el is vállalják az oltakozást, akkor ebben az esetben nem látok kirívó problémát. Főleg akkor, ha az is egyértelműen ki van jelölve, hogy ezt a rendszert mikor lehet kivezetni és milyen feltételek teljesülése esetén.

Hogyan értékelhető, hogy ugyan nem teszik kötelezővé az oltást, mégis hátrány érheti azokat, akik nem olttatják be magukat?

A KSH felméréseiből most már az látszik, január óta folyamatosan erősödik az oltási kedv. Itt nagyjából működnek azok az ösztönzők, amik már megvannak a rendszerben: ezek gyakorlatilag a szakma megszólalásait, felhívásait jelentik. Viszont az is látszik, hogy a fiataloknál továbbra is alacsonyabb a hajlandósági arány, továbbá még mindig nem értük el azt a kívánatos 60-70-80 százalékot, ami a nyájimmunitáshoz kell.

A védettségi igazolvány egy olyan kérdés, amiben jelenleg közvéleménykutatások híján csak reménykedni tudunk, hogy működik. Viszont, ha működik, úgy gondolom, ezzel egész Magyarország nyerhet. Ha minél előbb elérjük a nyájimmunitást, minél többen beoltatják magukat, annál előbb kapjuk vissza mindannyian a normális életünket, beleértve azokat is, akik végül nem regisztrálnak és nem oltatnak.

Mi van, ha ez nem működik? Milyen jóslatokba lehet bocsátkozni?

Ha nem működik és nem érjük el azt a szintet, ami ahhoz kell, hogy ezt a járványt ténylegesen visszafogjuk Magyarországon, akkor viszont véleményem szerint a korlátozásokkal kell tovább élnünk, méghosszabb ideig. És éppen ezek azok a korlátozások, amikből, azt hiszem, már nyugodtan mondhatom, hogy majdnem mindannyian itthon, az EU-ban vagy szerte a világon belefáradtunk így, most már több mint egy év után.

Az hogyan értékelhető, hogy a miniszterelnök nem mond túl sok konkrétumot, a miniszterelnökséget vezető miniszter szerint áprilisban már étteremben ehetünk, a SOTE rektora pedig úgy tudja, előnyökkel jár majd a védettségi igazolvány? Ez a fajta, nem egységes kommunikáció az ország vezetésének részéről mit mutat az egyszeri embernek? Mennyire mélyíti el az amúgy is nagy bizonytalanságot?

Az egységes kommunikáció hiánya, az, hogy nem lehet azt látni, tényleg van egy világos terv, mint mondjuk adott esetben van Németországban az ún. vészfék-szabály, nem jó.

Ott ugyanis egy bizonyos fertőzöttségi szinten adott korlátozásokat kell bevezetni: az emberek tudják, ha elérik ezt a bizonyos szintet, akkor jönnek a korlátozó intézkedések is. Ez továbbra sem teszi kellemesebbé a bezártság élményét, viszont nagyjából tervezhetővé teszi az életet. Már, ha egyébként betartják ezeket a szabályokat a német régiók, ami, mint tudjuk, szintén nem mindig következik be.

Szükség lenne egy sokkal egységesebb kommunikációra, egy világos tervre és arra, hogy ezt mindenki következetesen kommunikálja. És főleg arra, hogy politikusok helyett mondjuk sokkal inkább az olyan szakembereket, mint Szlávik János vagy Merkely Béla, helyezzék előtérbe ezekben a járvánnyal kapcsolatos kommunikációs erőfeszítésekben.

Egy fiatal, egészséges felnőtt, mondjuk egy 30 éves lehet, hogy csak hónapokkal később kaphatna vakcinát, így ő eleve ki van zárva abból, hogy egy étterem teraszán üljön tavasszal. Még esélye sincs arra, hogy „előnyökhöz juthasson”. Ennek fényében mennyire logikus, hogy nyitáskor lesz egy bizonyos csoport, akik viszont megtehetik, hogy teraszon üldögélnek?

Ez mindenképpen egy frusztráló élmény lesz, viszont én az ilyen fiatalokat azzal nyugtatnám meg, hogy most már, a második negyedévben úgy néz ki, gyorsabb ütemben fognak érkezni az uniós vakcinák, továbbá jön még pluszban egy Janssen-vakcina is, ami csak egyoltásos, tehát az érkező adagokat sem kell elosztani kettővel.

Az oltási ütemezés fel fog gyorsulni. A szakemberek véleményei is sokkal inkább a nyár vége, ősz eleje környékét jelölik meg arra az időpontra, amikor már ténylegesen szabad életünk lehet.

A szituációnak tehát teljesen érthető a frusztráló mivolta, de ettől függetlenül azért, hogy valaha ténylegesen visszakapjuk a normális életünket bármiféle korlátozás, lezárás nélkül, ezt a pár hónapot akkor is ki kell bírni, ha egyébként adott esetben bizonyos csoportok ilyen szempontból hátrányba is kerülnek.

Egy 22 éves fiatalt előállítottak az M3-as metrópótló buszon, aki a buszkordonon átmászva leköpte a sofőrt, maszkot pedig nem viselt. Mennyire lehet „jellemző” velejáró az ilyesfajta viselkedés egy év bezártság után? Nevezhetjük ezt jobb szó híján normálisnak?

Személy szerint nem látom azt a helyzetet, azt a fajta frusztrációt, ami ilyen cselekedetre késztetne normális esetben bárkit. Nem gondolom, hogy ezt normális viselkedésnek lehet tekinteni még akkor sem, ha egyébként sokan ténylegesen egy éve relatíve bezárva éljük az életünket, kisebb megszakításokkal. És szerencsére az ilyen esetek korántsem elterjedtek Magyarországon.

Meddig képes az ember még betartani a szabályokat? Továbbra sem tudni túl sok biztosat. Az utóbbi időben szinte hétről hétre éltünk.

A Google-féle mobiladatokból az látszik, még ha kevesebbet is mozdulnak ki a magyarok, ez még mindig egy relatíve magas szint ahhoz képest, hogy gyakorlatilag a legveszélyesebb járványhullámnak a csúcsán vagyunk. Ez azt mutatja, már egy évig sem lehet igazán kibírni ezt a szituációt. Ahogy látjuk, nem csak Magyarországon okoz ez egyre nagyobb nehézséget, hanem az egész EU-ban. Egyre több lezárásellenes tüntetéssel találkozunk, jelenleg éppen Romániban van ennek egy nagyobb hulláma. Most sem lehet feltétlenül kibírni már mindezt, ettől függetlenül pillanatnyilag sajnos a járványhelyzet kezelésére egész egyszerűen nincs jobb megoldás addig, amíg nem érjük el a megfelelő átoltottsági szintet.