Olyan jelölteket indítunk az előválasztáson, akik helyben már bizonyítottak és akik kellően integratívak ahhoz, hogy ne csak az elkötelezett ellenzéki szavazókat tudják megszólítani, de a bizonytalanokat is" - Jakab Péter, a Jobbik elnöke, miniszterelnök-jelöltje nyilatkozta ezt pártja jelöltjeivel kapcsolatban.
Interjúsorozatunkban bemutatjuk a Jobbik színeiben az előválasztáson induló politikusokat, és terveiket.
Ander Balázs immáron 2014 óta képviseli a Jobbikot az Országgyűlésben. A jobboldali néppárt oktatási szakértője, a Somogy megye 2-es számú választókerületében indul az ellenzéki előválasztáson. A politikus szerint az itt élők is pontosan tudják, hogyha értük kell harcolnia, akkor ő soha nem kérdezi, hogy ki, melyik pártnak a szimpatizánsa, mert az "ő mezét a megye címere díszíti, ami pártállásra, valamint származásra való tekintet nélkül egyaránt szimbolizál minden itteni becsületes lakost." Interjú.
Mi a tétje a 2022-es országgyűlési választásoknak Dél-Somogy számára?
Az évtizedek során - kormányokon átívelő szívós munkával - hátrányos helyzetűvé nyomorított Dél-Somogyot vissza kell helyeznünk hazánk térképére! Ennek az elárult, elárvult, cserbenhagyott térségnek nem arra van szüksége, hogy az aktuális hatalom kijelölje ide az engedelmes parlamenti gombnyomogató helytartóját, hanem valódi képviseletre. Arra, hogy legyen valaki az Országgyűlésben, aki a körzet szolgájaként az itt élő emberek érdekeinek képviseletét tartja legfontosabb céljának. Erre a munkára vállalkozok. Dél-Somogy lakói már tudhatják, hogy szenvedélyesen szeretem a szülőföldemet. Őseim ott nyugszanak a nagyatádi és a környékbeli települések temetőiben, s sok ezer itteni polgárhoz hasonlóan, én is azt szeretném, hogy gyermekeimnek, ha boldogulni akarnak, akkor ne kelljen elhagyniuk szűkebb pátriánkat. Ehhez azonban olyan kormányzat és olyan képviselő kell, aki szívügyének tekinti ennek a régiónak a megmentését, és ebben a küzdelemben egyformán támogatják bal- és jobboldali szavazók is.
A dél-somogyiak már tudják, hogyha értük kell harcolni, akkor én soha nem kérdezem, hogy ki melyik pártnak a szimpatizánsa, mert az én mezemet a megye címere díszíti, ami pártállásra, valamint származásra való tekintet nélkül egyaránt szimbolizál minden itteni becsületes lakost.
Miért vegyenek részt a választópolgárok az előválasztáson?
Az előválasztásnak nagy tétje van, hiszen ott fog eldőlni, hogy ki lesz az, aki az ellenzék részéről – egy egyáltalán nem könnyű csatában – megmérkőzik a kormánypárti jelölttel. Azt hiszem, eddigi munkámmal már bizonyítottam, képes vagyok integrálni az ellenzéki szavazókat, hiszen 2018-ban balról és jobbról is nagyon sokan tiszteltek meg a bizalmukkal.
Ennek köszönhető, hogy az ellenzéki jelöltekre adott voksok 79 százaléka nekem jutott. Azóta is azon dolgozom, hogy megszolgáljam ezt a bizalmat.
A közéleti felelősségvállalás az egyik fontos eleme annak, hogy a dél-somogyi emberek kiszabaduljanak a rájuk kényszerített cselédsorsból. Ezért arra biztatok mindenkit, hogy ne csak a „nagy” választásra menjen el, hanem vegyen részt az ellenzéki előválasztáson is.
Mi jut eszébe Dél-Somogyról?
Barcs, Csurgó, Kadarkút, Nagyatád térsége, mintegy 77 település. 80.000 ember egy csaknem akkora területen, mint Komárom-Esztergom megye. Jóravaló, dolgos polgárok, akiket a történelem meg a politika az ország perifériájára kényszerített. Sokszor mondtam már, ha az Isten hátra nézne, akkor bizony ott látná ezt a párialétre kárhoztatott, de szebb jövőre hivatott vidéket is.
Harsogjon bármit a propaganda, a megélhetés a legtöbbeknek igen nehéz errefelé. Hiányos és rossz infrastruktúra, kevés normális megélhetést nyújtó munkahely.
Pedig Dél-Somogy lakói is ennek a hazának a polgárai, nem pedig másodrendű emberek. Irtózatos a szakadék az ezer hektárokat uraló dúsgazdag nagybirtokosok és a falvak népe között. Ahhoz, hogy ez a vidék élhető perspektívát tudjon kínálni, be kellene kapcsolni az ország vérkeringésébe. Az aprófalvas körzet rohamos elnéptelenedése és pusztulása szembetűnő. Az elmúlt egy évtized alatt az itteni lakosság 10 százalékkal csökkent, ami arányait tekintve nagyobb, mint Magyarország második világháborús embervesztesége. Ennek jelentős részéért az elvándorlás felelős, s a kormányzati vélekedéssel ellentétben, bizony nem kalandvágyból mennek el innen a fiatalok, hanem a megélhetés kényszere szakítja szét a családokat.
Nehéz a kérdés, de mit lehet tenni ebben a helyzetben? Lehet-e még bármit tenni?
A süllyedő Atlantiszként eltűnő, hanyatló vidéki régiókat meg kell menteni, hiszen ezt az országot, ezt a nemzetet
Olyan komplex vidékfejlesztési politikát kell folytatni, ahol a források nem az elitet gyarapítják tovább, növelve az amúgy is széles társadalmi szakadékokat. Az ilyen leszakadt térségeket egyfajta nemzeti „Marshall-programmal” kell felzárkóztatni, mert különben társadalmi-gazdasági gettókká válnak, és a haldoklásuk végstádiumba ér. Ez fokozottan igaz az olyan választókerületekre is, mint amilyen a somogyi 2-es körzet.
Amennyiben?
2014-ig középiskolai tanárként dolgoztam, s már képviselőként végeztem el a közoktatási vezető szakot az egyetemen, így nagyon fontos feladatomnak tartom a szülőföldem – s tágabb értelemben a magyar vidék - érdekeinek képviselete mellett a magyar pedagógustársadalomért való küzdelmet, valamint a hazai közoktatás méltányosabbá és eredményesebbé tételét. Hiszek a Széchenyinek tulajdonított mondás igazában, amely szerint egy nemzet nagysága a kiművelt emberfők sokaságában rejlik. Ehhez azonban erkölcsileg és anyagilag megbecsült pedagógusokra lenne szükség. A legjobbakat kellene erre a csodálatos pályára vonzani – és aztán ott is tartani -, el kellene érni, hogy a tanítás, mint értelmiségi hivatás középosztálybeli státuszt tudjon biztosítani a jól felkészült és elhivatott pedagógusoknak.
A nemzet napszámosaiból a NER cselédjeivé degradálták a magyar pedagógustársadalmat, holott nélkülük nem lesz versenyképes Magyarország.
Vallom azt is, hogy az egyik legfontosabb 21. századi nemzeti sorskérdésünk a cigányság integrációja. Régóta mondom, hogy mi, itt a Jobbikban, baráti jobbot nyújtunk azoknak a normakövető cigány honfitársainknak, akik gyermekeik jövőjét a tanulásában és a munkában látják, s akik becsületes munkával akarják velünk együtt építeni ezt az országot.
A koronavírus-járvány valószínűleg gyökeresen átformálta a belpolitikát. Ön szerint mennyire változott meg a parlamenti munka?
Talán az eddigieknél is szellősebben vagyunk jelen az ülésteremben, s a járvány okozta gazdasági-társadalmi bajok a már meglévő feszültségeket is jobban kiélezték.
Mondhatni persze, hogy legalább a válságos időkben össze kellene fogni, de ennek azért mégiscsak volna egy alapvető feltétele. Nevezetesen az, hogy nem kellene még a pandémiás-helyzetet is a pofátlan lopásra és lenyúlásokra felhasználni…
Én személy szerint azt sajnálom, hogy az állampolgárokkal való közvetlen kapcsolattartás megnehezedett. Nagyon bízom benne, hogy nyárra nem lesz már akadálya egy választókerületi családi napnak sem, ahol végre újra összejöhet az itteni szervezetek tagsága, hogy bográcsozás mellett beszélhessük át a feladatokat.
Miként értékeli a kormány járványkezelési intézkedéseit?
Ugyan az átoltottsági mutatók ugyan egész jók, de az elhunytak iszonyatosan magas száma elborzasztó. Az egészségügyi dolgozók közül 5500-an nem írták alá a kormány által rájuk kényszerített szerződést, ami még igen súlyos következményekkel járhat. De mivel nem vagyok egészségügyi szakember, inkább más területekre világítanék rá.
Az első az oktatás világa. Az online-oktatás nem egy sikersztori, és akkor roppant finoman fogalmaztam. Az E-Kréta rendszer becsődölése is híven jelzi, hogy egész egyszerűen lehetetlen jó osztályzatot adni a kormányzati munkára. Becsapták a tanárokat is, hiszen a Covid-fertőzött pedagógusok 100 százalékos táppénzének kásleri ígérete is hazugság volt. Másrészt a tavalyra tervezett költségvetési hiány az eredetileg előirányzott 391 milliárd forint helyett 5549 milliárd forint lett. És ezt még a járvány sem magyarázhatja.
Értelmetlen presztízsberuházások, valamint a fideszes haveroknak kitolt irdatlan összegű projektek füstölték el a források jelentős részét. Ahelyett, hogy a hihetetlenül nehéz helyzetbe került tíz- és százezrek sorsán könnyítettek volna ezzel a pénzzel. Hogy miről beszélek, annak szomorú illusztrálására itt egy nekem küldött levél, amiből sajnos rengeteg érkezik…
A másik szegmens az a nersevik rablólovagok pszichopata harácsolása, ami a járvány alatt sem lankadt, sőt… A szolidaritás legelemibb szikrája sem látszik, ellenben, az urizálás, a pöffeszkedés, a húszmilliós órákkal és harmincmilliós karperecekkel való villogás csúcsra jár, az eredeti tőkefelhalmozás pofátlan üteme és gyomorforgató aljassága pedig a 16. századi angol kalózokat megszégyenítő módon folyik.
Ha ma lenne a kormányváltás, mit kellene már holnap megtennie az ellenzéknek?
Törvényes, a jogállami normáknak megfelelő elszámoltatás – ez Romániában és Szlovákiában is működik, valamint a társadalmi béke megteremtése a legsürgetőbb feladat. Az önmagával békében élő nemzet, az igazságosabb társadalom, és az élhetőbb ország alapjainak megteremtése nem tűr halasztást. Nincsenek hatalmi ambícióim, viszont csak olyan területen tudnék szívvel-lélekkel dolgozni, ahol úgy érzem, valamit hozzá is tudnék tenni a dolgokhoz. Az előzőekben felvillantottam azokat a területeket, amelyekkel képviselői munkám során eddig is foglalkoztam.