BLM-térdelés helyett: Respect. Szép volt, fiúk!

.
Fotó: MTI/Illyés Tibor

Az Írország elleni felkészülési meccsen a magyar labdarúgó válogatott kulturált, de egyértelmű jelét adta annak, hogy mennyire nincsen helye a kezdő sípszó utáni BLM-térdelésnek a focipályán. Mert, hogy ez BLM-térdelés. Nem lehet más, hiszen annak idején, amikor Angliában elkezdték ezt, deklaráltan a Black Lives Matters mozgalom melletti kiállásnak szánták.

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

A Premier League-ben a stadionokban mindenhol ott voltak, vannak a Black Lives Matters molinók, kiírások, ahogyan a játékosok mezén is, ezek adták az elmúlt egy évben is a vizuális hátteret ahhoz, hogy minden meccs előtt, minden játékos, a szakmai stábok és a játékvezetők letérdelnek. A gond azzal van, hogy ez a gesztus nem önmagában a faji megkülönböztetés ellen szól, hanem amellett a BLM-mozgalom mellett áll ki ilyen látványosan, amelynek jóvoltából olyan erőszakhullám söpört végig Amerikán, ami emberéleteket követelt, és több milliárd dolláros kárt okozott.

Az, hogy George Floyd halála után figyelemfelhívás céljából letérdeltek, még érthető. Ugyanakkor azáltal, hogy ezt egyes bajnokságokban a meccsek hivatalos részévé tették, és azóta is szüntelen gyakorolják, szerintem elég szerencsétlen dolog. Éppen azért, mert – ahogy az elején írtam – ez kiállás egy fegyveres erőszaktól sem visszariadó mozgalom mellett.

Amivel nyilvánvalóan nem ért egyet minden játékos például a Premier Leauge-ben sem, az elmúlt szezonban egyetlen ember volt, aki nem térdelt le, mégpedig a Crystal Palace színesbőrű sztárja, Wilfried Zaha.

A 24.hu részletesen foglalkozott, akkor az esettel, a cikkből kiderült például, hogy Zaha szerint ebben az ügyben nincs jó vagy rossz döntés, ő személy szerint azt érzi, a meccs előtti térdelés egy rutin, és teljesen mindegy, hogy térdelnek vagy állva maradnak.

„Ettől még néhányan ugyanúgy megkapjuk a bántó szavakat. Tudom, sok munka folyik a háttérben, hogy változást érjünk el, ezt végtelenül tisztelem is. Ahogy a csapattársaimat, a többi játékost, akik folytatják majd mindezt. De a társadalom tagjaként azt érzem, ösztönöznünk kell az iskolákat a jobb oktatásra, ahogy a közösségi média oldalainak is jobban kellene büntetniük azokat, akik bántanak valakit online – és nem csak azokra a játékosokra gondolok, akik ezt elszenvedi”

– fogalmazott a londoni klub játékosa.

Roy Hodsgon, a klub – egyébként szezon végén visszavonult – veterán menedzsere kiállt a játékosa mellett, amikor úgy nyilatkozott, hogy Zaha „pont azért teszi ezt, mert nagyon is érdekli. Erőteljes álláspontja van: nem hisz abban, hogy ennek a dolognak ma ugyanolyan értéke van, mint amikor belekezdtünk.”

Ha a legfelsőbb osztályban egyedül is volt Zaha, a Championshipben, a másodosztályban már nem ilyen egységes a kép, hiszen idővel a Derby County, a Brentford, Bournemouth és QPR is felhagyott a meccsek előtti térdeléssel. Utóbbi klub sportigazgatója, az egyébként ugyancsak színesbőrű Les Ferdinand (aki a Newcastle United játékosaként 1996-ban pályára lépett a Fradi ellen az Üllői úton) úgy fogalmazott a kérdésben, hogy „a térdelés már túl nagy PR-t kapott, egyszerűen nem tud érdemi hatást kiváltani a pályákon.”

A Magyar Labdarúgó Szövetség előre jelezte, hogy a válogatott tagjai nem fognak térdelni, mert

„Az UEFA és a FIFA szabályai nem engedik a politizálást a pályán és a stadionban sem, amit az MLSZ nem csak elfogad, de egyet is ért vele. A válogatott a mérkőzések előtt nem térdeléssel fogja kifejezni a gyűlölet bármilyen formájának elítélését.”

Az angliai példákat azért idéztem ide, mert ebből is látszik, hogy a helyzet nem egyszerűsíthető le úgy, hogy a fejlett, művelt nyugaton a térdeléssel is harcolnak a rasszizmus ellen, bezzeg ezek a magyarok is rasszistáskodnak, de legalábbis nem eléggé antirasszistáskodnak, mert nem térdepelnek, akik meg igen, azokat a szurkolók egy része kifütyüli. Meggyőződésem, hogy a fütty nem az ír játékosoknak, az ő személyüknek szólt, hanem annak a politikai mozgalomnak, amelytől elválaszthatatlan a meccs előtti letérdelés.

Nyilvánvalóan a – másodosztályban szereplő – Millwall szurkolói sem utálják a saját játékosaikat, nem azért fütyültek, amikor az ellenfél játékosaival együtt letérdeltek, hanem mert ilyen körülmények között, egy meccsen így lehet kifejezni a véleményt a BLM-mozgalomról is, aminek támogatására senkit nem lehet kötelezni. 

Kevesebb szó esett róla, pedig egyáltalán nem lényegtelen mozzanat, hogy mialatt az ír válogatott térdelt, a magyar játékosok a mezükön lévő RESPECT feliratra mutattak, amire egyébként az ír közszolgálati televízió riportere is felhívta a figyelmet.

Szép volt, fiúk! Respect!