Dudás Róbert: „Aki az önkormányzatokat segíti, az embereket segíti, aki sarcolja és elvon tőlük, az emberektől von el”

Dudás Róbert
Dudás Róbert
Facebook

Dudás Róbert önkormányzati ügyekért felelős szakpolitikusként tér vissza a Jobbik parlamenti frakciójába. A polgármesteri tapasztalattal bíró politikussal a települések megnyirbált jogköreiről, szűkös pénzügyi helyzetéről és a magyar lakosság mellett őket szintén érintő energiaárakról is beszélgetünk, kitérve arra, hogy a Jobbik milyen megoldásokat kínál az idevágó problémákra. Interjú.

 

A mai erőviszonyok közepette fel van adva a lecke, hogyan lehet ellenzékből potens politikai alternatívát kínálni a választóknak. Hogyan dolgozna ezen a Jobbik országgyűlési képviselőjeként?

Egy olyan időszak előtt állunk, amire évtizedek óta nem volt példa: rég nem látott drágulás, rég nem látott infláció, rég nem látott kilátástalanság és rég nem látott pesszimizmus az, ami jellemzi a magyar embereket a jövőt illetően. Azt gondolom, egy felelősen gondolkodó párt most nem a saját helyzetével foglalkozik, hanem azzal, hogy a képviselői megbízatásokat és a parlamenti jelenlétet felhasználva igyekezzen válaszokat, megoldásokat és kiutat mutatni, konkrét javaslatot tegyen a kormány elé, amihez persze szükséges (lenne) egy konstruktív kormánypárti hozzáállás is. A magyar embereket most véleményem szerint legkevésbé sem érdekli, hogy mely párt hogyan próbálja magát pozicionálni, mint ahogy a pártoknak sem ezzel kell most foglalkozniuk, hanem azzal, hogy a válság hatását enyhítsék és megoldást találjanak arra, hogy a vállalkozások mellett megmaradjanak a munkahelyek, és ne kerüljön veszélybe a lakosság megélhetése sem.

 

Az utóbbi évtizedben módszeresen kerültek ki a hazai önkormányzatok kezéből különféle jogkörök, ezáltal már egyre kisebb súlyt képviselnek a helyi döntéshozatalban is. Ráadásul a helyi adóbevételek visszanyesésén túl a járványra hivatkozva is forráselvonás történt. A növekvő rezsiárak miatt szintén szűkösebbek a települések lehetőségei, hiszen a hírek szerint több általuk fenntartott intézményt is be kell zárniuk a fűtési szezonban. Milyen irányvonal mentén változtatna ezen a centralizált helyzeten?

A kormány gyakran hirdeti, hogy a szubszidiaritás elve mennyire fontos, vagyis, hogy a döntések az emberekhez legközelebbi szinten szülessenek meg. Csak az a baj, hogy ennek pont az ellenkezőjét cselekszi, és szisztematikusan, évről évre hoz olyan döntéseket, amivel tönkreteszi az önkormányzatiságot. Sokan legyintenek, vagy pedig nem veszik elég komolyan ezeket az elvonásokat, mert úgy gondolják, hogy ez őket nem érinti. 

A helyzet viszont az, hogy pont ez a terület az, ami minden egyes magyar embert, ha nem is közvetlenül, de közvetve érint. Ha a jelenlegi folyamat tovább folytatódik, akkor először a kistelepülések, majd sorban a többi önkormányzat is csődöt jelenthet.

Először el kell, hogy engedjék a nem kötelező feladataikat. Most pontosan ezt látjuk, hiszen sorra zárnak be sport- és kulturális intézmények, illetve szűnnek meg olyan szolgáltatások (pl. falubusz), amikre eddig nem csak, hogy számíthattak a helyben lakók, de szükségük is volt rá. Rövid időn belül követheti a kötelező feladatok ellátásának ellehetetlenülése, így az óvodai és bölcsődei nevelés, az idősellátás, a közvilágítás, és sajnos még hosszan lehetne a sort folytatni. A kérdés nem csak jogos, de rendkívül fontos is, hogy mit kellene tenni. Ugyanazt, mint teszik azt Európa mellett számos más országban a világon: az önkormányzatoktól nem elvonnak, hanem támogatást, kompenzációt, minden szükséges forrást biztosítanak, mert ha támogatják őket, akkor az embereket támogatják, ha pedig elvonnak, akkor az emberektől vonnak el. Nálunk sajnos az utóbbi uralkodik már évek óta, pedig pont az ellenkezőjét kellene tenni.

 

Az önkormányzatok emellett az utóbbi hetekben azzal szembesültek, hogy az állam átvenné tőlük a víziközművagyont is. Egyes városok nem kormánypárti többségű testületei azonban leszavazták ezt. Miről szól alapvetően ez az egész, és hogyan lehetne megoldani ezt a kérdést?

Az elmúlt tíz évben szisztematikusan, szándékosan hozott olyan intézkedéseket a kormány, hogy a víziközmű-szolgáltatást ellehetetlenítse, ráadásul el is adósítsa. A kivetett adók, a fejlesztés hiánya, a forráshiány és még számos más dolog járult hozzá ahhoz, hogy eladósodtak és nehéz helyzetbe kerültek a szolgáltatók. A kormány ezt kihasználva tett egy "ajánlatot", ami egyébként egy biankó csekk, hogy átveszi az önkormányzatoktól és majd ő üzemelteti. A helyzet az, hogy nagyon sok esetben nem tudtak mit tenni a települések vezetői, hiszen nem akarták veszélybe sodorni a lakossági ellátást, ezért inkább, mint a tsz-ek idején, kénytelenek voltak ingyen, s bérmentve átadni azt. A megoldás viszont nem ez lenne, hanem az, hogy a szükséges forrásokat az önkormányzatoknak biztosítsák. Olyan rendszert vettek most el, ami részben uniós forrásból valósult meg és számos esetben lakossági hozzájárulással. Az eljárás maga tehát kritikán aluli, de a benne rejlő veszélyek még ennél is nagyobbak, hiszen nem adtak garanciát arra, hogy nem fognak létszámleépítést végrehajtani, nem fogják eladni a megszerzett tulajdonokat, és hogy nem fogják az egész rendszert vagy annak részegységeit magánkézbe adni, mint tették azt például az autópályákkal. 

Törvényjavaslatot nyújtunk be annak érdekében, hogy megakadályozzuk a kiszervezést, így hamarosan kibújik a szög a zsákból, hogy a kormánypártok támogatják-e majd a javaslatunkat.
Dudás Róbert
Béli Balázs/Alfahír

 

Az Ön választókerülete Heves megyében található, Gyöngyös központtal. Az ország többi részéhez képest ott jellemzően milyen problémákkal küzdenek, és azokra milyen megoldásokkal tud szolgálni? Továbbá milyen fejlemények várhatók a főként a térséget meghatározó Mátrai Erőművet illetően, miután a létesítmény energiatermelését ismét fel kívánják pörgetni?

A gyöngyösi körzet, ami 56 településből áll, ugyanolyan kihívásokkal küzd, mint minden hozzá hasonló szerkezetű és felépítésű választókörzet az országban. Külön kell választani a városokat és a falvakat érintő kérdéseket, mint ahogy a Mátra északi és déli részét is. Amire viszont az egész körzetnek szüksége van, az az infrastrukturális fejlesztések, utak, vasutak fejlesztése, korszerűsítése és a munkahelyek számának növelése. Amikor útfejlesztésről beszélek, akkor mi, akik itt élünk, nem arra gondolunk, hogy fél év elteltével már javításra szorul az új út, mert az nem fejlesztés, hanem pénzszórás, ott valami hiányzott például az akaraton túl az, hogy a rá szánt pénz el is jusson a felhasználási helyre.

A Mátrai Erőmű nemcsak a körzetnek, de az egész országnak is kardinális kérdés, annak működése, működtetése nemzetstratégiai fontosságú, de az itt élőknek még ennél is többet jelent. Generációk óta ad megélhetést családok ezreinek, a környék legnagyobb munkáltatója, így számunkra kiemelt szempont, hogy hosszú távú jövője legyen.

Számos alkalommal szólaltam már fel az érdekében a Parlamentben, és fogok a jövőben is. Az erőmű az ország energiaellátásának jelentős részét adja, így még a távolabb élőknek is mondhatni a mindennapi életét határozza meg, a Mátraalján élőknek viszont ennél sokkal több: nem pusztán energiatermelő, hanem maga a megélhetés, maga a biztos jövő.

 

Ha már jövő, önkormányzati szakpolitikusként és volt polgármesterként adódik a kérdés: hogyan készül fel a Jobbik a 2024-es önkormányzati választásokra, és személy szerint milyen szerepet vállal majd ebben?

Az önkormányzati választásról elmondhatjuk, hogy még messze van, ugyanakkor az emberek számára az egyik legfontosabb választás, hiszen a saját településükre választanak vezető testületet. Úgy érzem viszont, hogy most az egyik legkevésbé fontos mindenki számára a másfél év múlva esedékes választás, hiszen 

olyan világot élünk, hogy nem tudjuk mi lesz egy hónap múlva, de azt sem, hogy mi lesz egy hét múlva, milyen számlát hoz majd a postás és hogyan tudják a költségeket a családok kigazdálkodni. 

A lakosságnak mondhatni túl kell élni ezt az időszakot, a parlamenti pártoknak pedig elsődleges feladata, hogy ne a távoli feladatokra koncentráljon, hanem hogy mindent megtegyen annak érdekében, hogy a terhek vállalhatóak legyenek, enyhítsen a lakosságra nehezedő nyomáson, adjon meg minden segítséget a nehéz helyzetbe került cégeknek, családoknak. Jelen állás szerint az én önkormányzati szerepvállalásomat egyféleképp tudom definiálni, minden segítséget megadni az önkormányzatoknak annak érdekében, hogy ők helyben adhassanak támogatást az embereknek. 

Aki az önkormányzatokat segíti, az embereket segíti, aki sarcolja és elvon tőlük, az emberektől von el. 

Én nem csak elméletben, hanem a gyakorlati oldalról is ismerem a területet, annak minden lehetőségével is kihívásaival, és bízom benne, hogy az általam megfogalmazottak a kormánynál is meghallgatásra találnak.