A szerda délelőtti kormányinfón a Financial Times tudósítója a magyar-lengyel viszony 2023-ban várható alakulásáról kérdezte a magyar kormányfőt, mivel az ukrán háború kérdésében jelenleg Lengyelország a magyarétól homlokegyenest más álláspontot foglal el. Szerencsés véletlen, hogy a kérdésben ugyanazon a napon lengyel vélemény is megismerhető. Orbán Viktor a magyar kormányét nemzetközi sajtótájékoztatón, Radosław Sikorski volt lengyel külügy- és védelmi miniszter, az Európai Néppárt-tag Polgári Platform európai parlamenti képviselője a lengyelt a Válasz Online-nak adott interjújában fejtette ki. És bár a két politikus más-más ideológiai oldalon áll, az orosz-ukrán háborúról alkotott véleménykülönbség tükrözi a Lengyel- és Magyarország közötti elhidegülést.
Orbán Viktor különleges kapcsolatrendszerként írta le a lengyel-magyar viszonyt, „ami nagy érték”, arra azonban nem válaszolt, ez hogyan alakul szerinte 2023-ban. Mint mondta, a lengyel-magyar sorsközösség megléte az, ami alapja a közöttünk lévő erős barátságnak.
„A II. világháború után a lengyelek győztes, mi a vesztes oldalon álltunk, ugyanakkor ők is azt kapták jutalmul, amit a magyarok büntetésül: kommunizmust a nyakukba, mert minkettejüket odadobtak a nyugatiak a Szovjetuniónak”.
Mint kifejtette, az orosz-ukrán háborúról azonban teljesen mást gondolunk. Nem a stratégiai célok tekintetében, mert azokban még egyet is értünk. A legfontosabb kérdések közös megítéléséről Orbán Viktor úgy fogalmazott:
„Oroszországot olyan állapotba kell hozni, hogy ne jelentsen fenyegetést az európai biztonságra, bingó. Olyan Ukrajnára van szükségünk, amely szuverén, Oroszország és Lengyelország között terül el, bingó.”
Érvelését ugyanakkor gyengítette, amikor később a Blooberg tudósítójának a fegyverdörgés helyett a tárgyalások elkezdésének szükségességről fogalmazott. A tárgyalások azért fontosak,
„hogy jussunk valamire. Hogy a tárgyalások végén jutunk-e független, szuverén Ukrajnához, az majd a tárgyalások során derül majd ki, az elején ne döntsük el. Mert ha az elején akarjuk elérni a tárgyalási eredményeket, akkor nem lesz sem tűzszünet, sem tárgyalás”.
Mindehhez hozzátette, hogy nem vitatja el Ukrajna jogát attól, hogy fegyverekkel védje meg a területi integritását.
Az álláspontok különbség tehát Orbán szerint az, ahogyan a háborúra tekintünk. A lengyelek azt gondolják, hogy az ukránok az ő biztonságukért és szabadságukért is harcolnak.
„Magyarország nem így gondolja. az ukránok a saját hazájukért harcolnak, Magyarországot sohasem fogja megvédeni semmitől. Magyarországot saját maga meg a NATO védi meg. A mi biztonságunkat a NATO tagság és az abba integrált magyar védelmiképesség védi meg. Ebben hiszünk, ilyen értelemben a háború kimenetele semmilyen viszonyban nincs Magyarország biztonságára.”
Radosław Sikorski szerint a magyar kormány álláspontja Oroszország párti. Márpedig
ami a lengyel–magyar kapcsolatokban már tetten is érhető. Mint állította, Lengyelországban nem értik, „Magyarország miért nem sorakozik fel az agresszió áldozata mellé, ahogyan mi tesszük”.
A magyar kormányfő által is említett sorsközösség érzését a volt külügyminiszter is felidézte a lapnak:
„Akkor figyeltem fel először Orbán Viktorra, amikor fiatalemberként Nagy Imre újratemetésén beszélt. Azt mondta, a szovjetek által az országra kényszerített kommunizmus idegen civilizáció, és elismert egy olyan embert, aki ellenállt annak az idegen inváziónak, amely visszaállította a szovjet dominanciát Magyarországon”.
Ezt lefordítva a háborúra, így folytatta:
„Van ma egy olyan ember, aki osztozik az akkori Orbán Viktor gondolataival, és épp azt igyekszik megelőzni, hogy Oroszország újra elfoglalja az országát, mert azt érzi, az oroszok idegen civilizációt akarnak ráerőltetni. Ezt az embert Volodimir Zelenszkijnek hívják. Azt vártam volna Orbántól, hogy ismerje ezt el, ahelyett, hogy megtiltja a fegyverszállítást Magyarországon keresztül és ellenáll az oroszokra kivetendő szankcióknak”.
Sikorski szerint semmivel nem indokolható, hogy Magyarország a Nyugat egységének fenntartása és az áldozat segítése helyett késlelteti a szükséges lépéseket, miközben háború van a szomszédjában. Emellett a Visegrádi 4-ek együttműködésének megtorpanását is a háborúhoz való viszonynak tulajdonította:
„Visegrád hasznos eszköz arra, hogy előzetesen egyeztessünk olyasmikről, amikben egyetértünk. Ha másra használják, az eszköz megtörik. Nyilvánvalóan nincs konszenzus a V4 országai közt a legfontosabb kérdésről: Putyin ukrajnai hódítási kísérletéről.”