Trendi?! S akkor a holokauszt emléknapját is utolérte a szivárványos lobbi Németországban

Trendi?! S akkor a holokauszt emléknapját is utolérte a szivárványos lobbi Németországban

Nem kicsit kegyeletsértő, hogy most már nem elég a futballstadionokat szivárványszínűre festeni Németországban, a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjára is ráhúzták modern korunk egyik legnagyobb és legjobban bevált marketing termékét, a szexuális kisebbségek megjelenítését.

Az MTI híradása szerint a német szövetségi parlamentben (Bundestag) eddig 27 alkalommal tartottak megemlékezést a nemzetiszocializmus áldozatainak tiszteletére,

ám idén először a szexuális kisebbségek üldöztetésének ügye lett a rendezvény központi témája.

Már a magyarázat is rendkívül kényelmetlen.

Rozette Kats holland holokauszttúlélő a Bundestag előtt előbb ugyan azt hangsúlyozta, hogy minden egyes üldözöttnek kijár a tisztelettel teljes megemlékezés.

Majd egyenesen kirekesztéssel vádolta meg a Soára emlékezőket.

Ugyanis szerinte korábban jellemző volt, hogy a megemlékezéseken igyekezték kerülni a szexuális kisebbségek üldöztetésének ügyét, ami nem volt helyes, hiszen ha az áldozatok nem egyenlők, ha bizonyos csoportjaik kevésbé értékesnek számítanak, mint a többiek, akkor

"a nemzetiszocialista ideológia tovább él és továbbra is érezteti hatását"

- mondta Rozette Kats, aki beszédében megjegyezte, hogy nem tartozik semmilyen szexuális kisebbséghez.

Bärbel Bas parlamenti elnök pedig arra mutatott rá, hogy a náci rezsim idején az állandó félelem és bizonytalanság jutott osztályrészül mindenkinek, aki nem felelt meg a nemzetiszocialista elvárásoknak. Sorsok ezreit pecsételte meg, hogy

szexuális beállítódásuk vagy nemi identitásuk eltért

a náci normától, és a szexuális kisebbségek tagjainak a diktatúra bukása után még évtizedekig kellett várniuk arra, hogy elismerjék szenvedésüket, üldöztetésüket - fejtette ki a szociáldemokrata politikus.

Ugyanakkor, akárhogy is nézzük, most tesznek különbséget a holokauszt áldozatai között. S 27 évvel az első megemlékezések után 2023-ban miért a homoszexuális holokauszt áldozatok kerültek a középpontba? Miért nem mondjuk a szlovákok, a magyarok, esetleg a testi fogyatékosok? Mert nem ezt diktálja a korszellem, a műanyagpalackokon és streamingszolgáltatók sorozatain visszaköszönő életérzés? Ám amíg utóbbi lemérhető a fogyasztási adatokból, a tetszésindexekből, és maximum új címkét gyártanak,

addig a holokausztra való emlékezést áruba bocsájtani a hagyományos európaiságunk egy újabb részének feladása.

Egy újabb darabka vész el a templomaink kiüresítése után.

Így lesz a végső megoldásból végső konklúzió? A tragédiából trendiség? Ez volna az a modern, XXI. századi megemlékezés, hogy azt vizsgáljuk, mennyi homoszexuális volt az áldozatok között - ez vált a legfontosabb szemponttá? Hol marad az EMBERI méltóság? Ami univerzális fogalom, és amibe beletartoznak a homo- és heteroszexuálisok, zsidók és keresztények egyaránt, függetlenül attól, melyik nemzet állampolgáraként kerültek gázkamrába. Emberek voltak. Most viszont lájkot és szavazatot is hozhat az áldozatuk -

főleg, ha kilistázzuk közülük a szexuális kisebbségekhez tartozókat.