Történetünk nagyjából két évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy lelkes fiatalember bejelentette, hogy vélhetően második világháborús katona emberi maradványait fedezte fel a Vértesben nem messze Kőhányástól – írja Szebenyi István, a Had-és Kultúrtörténeti Egyesület vezetője a szomorú esetről készített beszámolójában.
A bejelentést követően egy időre elült a dolog. Ennek oka, hogy az egyesület rengeteg hasonló bejelentést kap, másrészt szükség volt a megtaláló segítségére is, hiszen a feltételezett sírt szinte lehetetlen szóbeli elmondások alapján megtalálni egy ekkora területen az erdő mélyén.
Vasárnap azonban sikerült időpontot egyeztetniük, és az időjárás is kegyes volt, megkezdődhetett a kutatás. A helyszín a Környe - Kőhányást összekötő főúttól mintegy 800 méterre, erdőterületen található. A bejelentő nagyjából megmutatta hol kerültek elő az emberi csontmaradványok. A hely egy bombatölcsér szélében volt. A terület átvizsgálásakor elsőként három darab orosz RG-42 védekező kézigránát került elő (ezeket tűzszerészek szállítják majd el). Ez erősítette a feltételezést, hogy a térség háborúval érintett terület volt.
A csoport tagjai egy kutatóárok ásásába kezdtek, hogy meg tudjanak győződni a bejelentés hitelességét illetően. Nagyjából 30 cm mélységre valóban borda, és csigolya csontok bukkantak elő. Mellettük egy tintás üveg, törött borotválkozó tükör darabjai, egy orosz Nagant olajozó, és egy kulacs dugó. Ezután a további bolygatással azonnal leálltak.
Szebenyiék telefonon értesítették Kohrusz Gábort, a Német Hadisírgondozó különmegbízottját.
Ekkor még fogalmuk sem volt a katona nemzetiségéről, azt sem lehetett tudni, hogy csak egy katonát rejt-e a gödör.
Ezután tovább folytatták a kutatóárkot egy másik irányban, ahol kisvártatva ugyanebben a mélységben még egy katona maradványai bukkantak elő, majd nem sokkal mellette még egy.
Összesen tehát, három katona maradványai találták meg.
Az egyik bordacsontjai környékén két darab német katonagombra bukkantak, így véleményük szerint valószínű, hogy német nemzetiségű lehetett. Itt előkerültek a koponyacsontok is, az egyiké ép, a másiké teljesen szétroncsolt állapotban.
A kutatás végével az alábbi megállapításokra jutottak:
A három sír elhelyezkedését figyelembe véve megállapítható, hogy a fagyos talajban lehetetlen volt mélyebb gödröt ásni, ezért csupán hevenyészve mintegy 30-40 cm-re temették el őket.
Mint talán ismeretes, 1945. január és március vége között elkeseredett, szinte az utolsó töltényig, az utolsó emberig folytatott harcot vívtak itt az 1. sz. huszárhadosztály és a német csapatok katonái az előretörő orosz csapatok feltartóztatására, megállítására. Az elesett katonák vélhetően az itt, ebben az időszakban folytatott offenzíva áldozatai lehetnek.
Antropológiai, és elsősorban a két katona fogazatának vizsgálata alapján feltételezhető, hogy az egyik (az ép koponya csont alapján) egy viszonylag fiatal, 20-30 év közötti lehetett, fogazata teljesen ép, és hiánytalan. A másik katona (összezúzott koponya csontja alapján) hiányosabb, és kissé kopottabb fogazata alapján nagyjából 40-50 év közötti életkorú lehetett.
A halálát vagy aknatalálat, vagy az ellenség puskatussal okozhatta a sérülések alapján. Tehát az is lehet, hogy egyszerűen szétzúzták a koponyáját...
A harmadik katona koponyája majd a későbbiekben a bejelentés alapján a hadisírgondozó megbízottjának exhumálása után kerülhet elő. Így erről jelenleg nem tudtak következtetést levonni.
Egyelőre nem lehet tudni, hogy előkerül-e majd azonosító cédula, amelyből akár a konkrét személyazonosságuk is megállapítást nyerhet. Azt sem lehet még megmondani, hogy hány katonát rejthet a gödör, nem kizárt, hogy egy tömegsírra bukkantak.
Szebenyi István ígéretet tett rá, hogy be fog számolni a fejleményekről. Az egykor katonákat, később valamelyik magyarországi katonatemetőben fogják örök nyugalomra helyezni.
Megjegyezte továbbá:
Ami biztos, hogy 70 év után végre hazatértek!
Tisztelet a hősöknek, legyenek azok bármely nemzet katonái!
Nyugodjanak békében!