Lukács Zoltán, a kispárttá zsugorodott MSZP képviselője szerdán sajtótájékoztatót tartott, melyen Sneider Tamás szavaira hivatkozva bombasztikus bejelentést tett. Mint mondta, Sneider leleplezte a Jobbik igazi arcát, vagyis azt, hogy a párt politikája nem, csak a kommunikációja változott. És most jön a hab a tortán, emígyen rántja le a leplet: „a Jobbik átvágta az embereket, kicsalta a szavazataikat, hiszen most kiderült: a párt egyáltalán nem konszolidálódott, egyáltalán nem akarja az embereket képviselni, hatalmat akar, ezért álarcot vett fel.”
Puff neki! A Jobbik kommunikációs stábjában durrannak a pezsgősüvegek, az elnökség pedig közfelkiáltással ítéli oda nekik a Pongrátz Gergely-érdemkeresztet kiváló munkájukért. Hiszen az úgynevezett cukikampány beindulása, vagyis 2013 októbere óta be- és közismerten ez volt a radikális párt célja: tartalmi változtatás nélkül új kommunikációs fogásokkal nyitni a szélesebb társadalmi rétegek felé. Ceterumcenseo: be- és közismerten. Hiszen a párt prominensei nemhogy átvágták, épphogy tájékoztatták a széles közvéleményt az arculatváltásról.
„Cukikampány” I.
„A fiatalok körében már a legnépszerűbb” – ezzel a szlogennel indult az első arculatváltási elem, mely óriásplakátból, Citylightokból, illetve a némi éllel Bennetton-reklámnak nevezett videószpotból állt. Dúró Dóra, a párt szóvivője 2013 októberének elején így harangozta be az induló kampányt: „A médiában azonban támogatottságánál jóval alacsonyabb arányban jelenik meg a párt, ezért is kényszerülünk arra, hogy ezekkel az utcai eszközökkel jussunk el a választókhoz, és bemutassuk nekik szándékainkat, majd a választási kampányban már programunkat is.”
A hónap végére a teljes magyar média a párt új arculatától volt hangos, és mindenki (értsd: liberálistól radikálisig) egyetértett abban, hogy az új hangnem mögött nincs tartalmi váltás.
Az Origón például ez jelent meg 2013. október 29-én:
„A Jobbik egyik névtelenséget kérő fővárosi politikusa is arról beszélt, hogy a pozitív üzenet még nem zárja ki, hogy a jövőben a legkeményebb témákról is beszéljenek. »Nem a radikális megfogalmazás a lényeg, hanem hogy tartalmilag legyünk kemények, és szakmailag kikezdhetetlenül tudjunk beszélni a kényes kérdésekről«" – mondta a politikus.
Egy másik névtelenséget kérő jobbikos képviselő szerint nem számít, hogy ez a videó bármelyik másik politikai erőé is lehetne: "Az a fontos, hogy az emberek ne csak úgy gondoljanak ránk, mint veszélyes elemekre, hanem lássák az emberi oldalunkat is. Ezzel a kampánnyal ezt tökéletesen el tudjuk érni.”
Rá két napja a Jobbik iránti pozitív elfogultsággal szintén nehezen vádolható Index így írt:
„Vidéki Jobbik-aktivisták szerint ez a valaha volt egyik legjobb Jobbik-plakát és -kampány, amivel csak nyerni fognak szavazókat, és nem veszíteni. Szerintük az a kritika, hogy ezzel a párt elveszítené erős karakterét, azért nem állja meg a helyét, mert ugyanazokkal a kérdésekkel és problémákkal foglalkoznak most is és ezután is, mint régen.”
Alátámasztja az elmondottakat, hogy a szerző cikkében külön ki is emeli az alábbi idézetet: „Nem kell a Jobbiknak úton útfélen bizonygatnia az ideológiáját, abban semmi változás nem állt be.”
A Ténytár blog már november 5-én írja az alábbiakat:
„A Jobbik nemrég jelentkezett új kampányvideójával és képeivel, amely radikálisan szakít a korábbi, megszokott jobbikos látvánnyal és témákkal. A párt vezetői szerint azonban szó sincs arról, hogy feladták volna klasszikus témáikat (pl. Trianon vagy a cigány bűnözés(sic!)) csupán háttérbe szorították az ízlésüket, hogy az utca emberét is megtudják(sic!)szólítani. Üzeneteiket a régi szavazókhoz a már szokásos utakon közvetítenék továbbra is.”
A szintén nem kimondottan jobbikos Magyar Narancs pedig Krekó Péterrel, a Political Capital elemzőjével készített interjút szintén október végén, ebből is idézünk:
„Ez a videó (ti. a fiatalokkal készített szpot – a szerk.) nagyobbrészt külső elemekről szól, és kisebb részben tartalomról. Ezt támasztja alá, hogy a hét végi Jobbik-kongresszuson kiderült, a megszokott üzenetekben nincs olyan nagy változás.”
„Cukikampány” II.
A fiatalos lendületet bemutató kampány után a párt látványosan fordult az idősebb korosztály, a családosok felé. A következő 2014 januárjában indult, ez volt a Mi, jobbikosok szlogennel végigvitt kampány. Biztosan emlékeznek sokan: vasárnapi ebéd egy családnál, ahol összegyűlik 3 generáció – nagyszülők, szülők, gyerekek.
A fiatalok után a családokat kívánja megszólítani a Jobbik új arculati plakátkampányával – nyilatkozta Dúró Dóra szóvivő a tavalyi év elején, az új óriásplakát bemutatásakor. A média akkor már kevesebbet foglalkozott az új arculattal, ám már nemcsak a korábban emlegetett aktivisták, illetve jobbikos másodvonalbeli politikusok nyilvánultak meg a kérdésben, hanem a párt felső vezetése is. Méghozzá személyesen Vona Gábor elnök az évértékelőt követően a Magyar Nemzetnek adott interjújában 2014. január 31-én:
„Már korábban is elmondtam a frakciónk előtt, hogy a stílusbeli radikalizmust és a tartalmi radikalizmust külön kell választanunk, nagyon oda kell figyelnünk, hogy a programunk radikalizmusának megőrzése mellett igyekezzünk a lehető legbefogadhatóbb formában közvetíteni az üzeneteinket.”
Még mindig a választás előtt vagyunk három hónappal, tehát szó sincs a Lukács-lázálomban vizionált „választók átvágásáról”. Ám még napra pontosan egy éve, vagyis 3 és fél héttel a választások előtt is téma volt az arculatváltás a baloldali sajtóban. Czene Gábor így írt egy éve a Népszabadságban:
„Miközben a parlamenti szélsőjobboldal a külvilág felé a szebbik arcát igyekszik mutatni, a párt politikusai arról beszélnek, hogy a mérsékeltebb stílus nem jelent tartalmi változást.”
A sors fintora (vagy inkább Isten humorérzékének újabb bizonyítéka, hogy a fenti sorokat követően pont egy évvel, ma ugyanez a Czene Gábor pont azt próbálja elhitetni a Népszabadság olvasóival, hogy e kommunikációs váltást titokban akarták tartani:
„Csak a kommunikáció miatt »cukiskodik« a Jobbik – ez az egyik tanulsága annak a titokban rögzített hangfelvételnek, amelyen Sneider Tamás, a párt alelnöke beszél. Pedig Vona Gáborék sok energiát fektetnek az imázsváltásba.”
Örömésbódottá!
Azt hiszem, nincs nagyobb öröm egy politikai erő számára, mint mikor saját ellenfele mondja ki azt, amit ő immáron másfél éve sulykol. Hiszen – a néhai Wermer Andrással szólva – a politikai párt is olyan, mint egy mosópor: el kell adni. És nagyon nem mindegy, milyen a csomagolása. Mivel magába a termékbe, a Jobbik programjába nem tudnak belekötni (emlékeztetőül: az MSZP-nek tavaly nem volt választási programja, a Fideszé pedig egy szóban merült ki: „Folytatjuk!”), igyekeznek a csomagoláson fogást találni.
Hogy a „nagy leleplezés” pedig kimerül a nyilvánvaló tények közlésében egy MSZP-s sajtótájékoztatón, az egy ingyen reklám a Jobbiknak. Köszönik szépen, és jó reggelt kívánnak!