Orbán Viktor évente talán hat alkalommal beszél nagyobb nyilvánosság előtt. A péntek reggeli kedélyes rádiós alákérdezéseket ne vegyük ide, csak a nyilvános beszédeket. Ebből három nemzeti ünnepünk, ezen kívül év végén a „Viktorinfó” fantázianevű nemzetközi sajtótájékoztatón, valamint Tusványoson és a szokásos februári évértékelőn mondja el gondolatait a kormányfő. Ha ezeken bejelent valamit, akkor annak súlya van.
Az idei évértékelő rendezvényen az egyik legnagyobb súlyú bejelentés épp arról szólt, hogy
a nyugdíjasok a zöldségek, gyümölcsök, tejtermékek áfáját visszakapnák.
Aki persze a politikai vetület helyett legalább kicsit szakmai szemmel nézi a bejelentést, az minimum szkeptikussá vált. Mert a nagy áruházláncok viszonylag kis ráfordítással meg tudták volna oldani a feladatot, de a kisebb boltok, a sarki kis közért nem rendelkezik olyan infrastruktúrával, mely alkalmas arra, hogy a termékeket is egyesével megkülönböztesse, illetve a vevőről is megmondja, vajon tényleg nyugdíjas-e, azaz visszajár-e neki a fél kiló krumpli és a doboz tejföl áfája.
Igen, megoldható lett volna februártól őszig ennek kifejlesztése is, csakhogy nagyon úgy tűnik, a miniszterelnök nem koncepciót, csak ötletet dobott. be. A nagy műnek megvolt a címe, de még egy tartalomjegyzék sem készült hozzá. Pedig az illetékes gazdasági tárcánál Nagy Mártonéknak nagyon jól kellett volna tudni, hogy a szükséges szoftver kifejlesztése, engedélyeztetése (whitebox teszt, adóhivatal, kormányhivatal) hónapokig tart, és hét számjegyű összeget emészt fel. A hardver beszerzése hozzá szintén külön beruházás. Amit természetesen a sarki kis boltnak kell megfizetni. Ezt pedig értelemszerűen beépíti az eladott termékek áraiba.
Cserébe mit kap a jónép? Az ígéret arról szólt, 10-15 ezer forint lesz az a felső korlát, amit egy nyugdíjas ily módon visszakaphat áfaként. Aki pedig politikai szemellenző helyett szakmai szemüvegen át nézi a felvetést, az pedig egy egyszerű, általános iskola felső tagozatában megtanult matematikai művelettel ki tudta számolni,
ahhoz, hogy Mancika néni 10 ezer forint áfát kapjon vissza, neki nagyjából 47 ezer forint értékben kellene krumplit, hagymát almát stb. vásárolnia.
Valójában a nyugdíjasok élelmiszerekre összesen nem költenek ennyit,
havonta legfeljebb kétezer forint járt volna fejenként.
Vagyis óriási összegeket felemésztő fejlesztésre kötelezték volna az üzleteket, hogy elenyészőnek nevezhető kedvezményt kapjanak az idősek.
Amikor a szakmai szervezetek, szakmai portálok felhívták a figyelmet ezekre az anomáliákra, akkor a politika „természetesen” letorkollta őket. hangulatkeltésnek, hozzá nem értésnek nevezték a megalapozott kritikát, de a felmerült konkrét kérdésekre egyenes választ sehol nem lehetett olvasni a minisztérium részéről.
Ám nemcsak az adószakmai, hanem a különböző idősügyi szervezetek is erős kritikával illették a kormányfő előkészítetlen bejelentését. Volt, aki úgy fogalmazott, sokkal egyszerűbb lenne egy ekkora összeget egy az egyben odaadni a nyugdíjasoknak. Lapunk elsőként tárta fel, a 2026-os büdzsé tervezetében nyoma sincs annak a több tízmilliárd forintra rúgó tételnek, ami a nyugdíjasoknak visszajáró áfát jelentené.
Végül ez a hozzáállás lett a befutó. Érdekes módon nem is a nemzetgazdasági, hanem a kulturális és innovációs tárca miniszterhelyettese, Zsigó Róbert közölte, egyszeri 30 ezer forint papíralapú élelmiszer-utalványt kapnak az idősek.
És maga a Kormányzati Tájékoztatási Központ ismerte el,
nem a nyugdíjasáfa mellett, hanem ahelyett fog érkezni az utalvány.
„Orbán Viktornak nem igaza van, hanem igaza lesz” – az elvakult Fidesz-hívők rendszeresen ezt a credót matrázzák. Gondolta volna bárki is, hogy épp egy ilyen súlyú bejelentés lesz, ami a kormányfő tévedhetetlenségi mítoszát lerombolja?