Október végén Kormányinfón jelentette be Gulyás Gergely kancelláriaminiszter, felfüggesztik az előadó-művészeti tevékenység támogatásának lehetőségét társasági adóból. A szakzsargonban csak kulturális taónak nevezett lehetőség elsősorban a közvetlen állami, önkormányzati támogatásban nem részesülő úgynevezett független színházak számára jelentett többletforrást: az előadó-művészeti tevékenységet végzők igazolt jegybevételük 80 százalékáig terjedő mértékben tarthattak igényt támogatásra.
A kormányzati intézkedésről tett bejelentés úgy szólt, hogy a rendszer átalakítására jelentős visszaélések miatt kerül sor. Gulyás Gergely akkor azt mondta,
a forrásokat a kormány a jövőben is biztosítja, de más formában.
Az éves szinten összesen kb. 23-25 milliárd forintra rúgó kulturális taóval kapcsolatos furcsaságokról és trükkökről egy éve az Index készített átfogó oknyomozó anyagot. Amiből kiderül, hogy bár valóban előfordultak a rendszerben kihasznált kiskapuk, de törvénysértésekről nem beszélhetünk.
Ennek ellenére megszüntették a kulturális taót, ami – túlzás nélkül állítható – kicsapta a biztosítékot a független színházaknál. Míg ugyanis a kőszínházak produkcióikhoz és működésükhöz rendszeres állami, önkormányzati támogatásban részesülnek, a független színházak számára a pályázati pénzeken túl a társasági adóból felajánlható összeg volt jelentős forrás. Lapunknak nyilatkozó színházvezetőik egységesen úgy nyilatkoztak, a kulturális tao éves büdzséjüket jelentős mértékben érinti. Így például a veresegyházi Veres 1 Színház vagy épp a fővárosi RS9 Színház költségvetésük harmadától esik el a taopénzek elapadása miatt. Ez a két tétel kiugróan magas, de kijelenthető, átlagosan legalább 15-20 százalék a bevételcsökkenés aránya.
Egy tavaly év végi kormányhatározat ugyanakkor úgy rendelkezik,
a Kormány az előadó-művészeti szervezetek támogatásának adókedvezménye megszüntetésével összefüggésben a kulturális ágazat többlettámogatására szolgáló költségvetési előirányzat mértékét 37 400 000 000 forintban állapítja meg.
Ez a 37,4 milliárd forint kétségkívül magasabb, mint amit eddig kulturális taóként átutaltak, de felhasználásának lehetőségeiről eddig semmilyen információ nem látott napvilágot. A kancelláriaminiszter szavaiból az sejthető, új pályázati rendszerben fogják elosztani ezt az összeget, ez azonban felveti az elfogultság kérdését. Vajon az eddigi automatizmus (a gazdasági társaság nyilatkozott, hogy X előadó-művészeti nonprofit céget támogatja) nem fog-e átcsapni abba az irányba, hogy a kormányzati pályázatelbírálók szubjektív döntést hoznak?
A nézők rovására
A független színházak mindenesetre elkezdték meghúzni a nadrágszíjat. Siklósi Gábor, a Figurina Bábszínház vezetője (egyben az azt fenntartó egyesület elnöke) arról tájékoztatta lapunkat, ők a művészek gázsiján, a reklámra fordított kiadásokon spórolnak. Ez azt jelenti, hogy kevesebb lesz az új produkciójuk és az előadások számát is csökkentik „a közönségük (döntően gyerekek) rovására” – tette hozzá a színházvezető. Rihay-Kovács Zita, a Nézőművészeti Társulat ügyvezetője, egyben a Független Előadó-művészeti Szövetség ügyvezető titkára hasonló költségcsökkentésekről számolt be lapunknak: az új produkciókon és a személyi kiadásokon próbálnak faragni.
Kérdéseire próbálok érzelemmentesen, csak a tényekre szorítkozva válaszolni, bár meg kell mondanom, hogy nem lesz könnyű
– kezdte lapunknak adott válaszát Koltai Judit, a Holdvilág Kamaraszínház vezetője. Ahogy fogalmazott, ősztől elkerülhetetlen lesz az áremelés. Hozzátette, bár a forráselvonás már az idei színházi évadot is érinti, „nem tehetjük meg nézőinkkel, hogy évad közben árat emelünk”. A költségeiket úgy próbálják csökkenteni, hogy kevesebb szereplős darabokat játszanak, de – tette hozzá – „elég abszurd, hogy egy színházban ez megelőzheti a művészi szempontokat”. Továbbá koprodukció lehetőségét keresik, amely nemcsak az anyagi terheket osztja meg, de művészileg is igen inspiráló a két társulat számára. Büki Dóra, a fővárosi Proton Színház ügyvezető igazgatója azt nyilatkozta, gyerekelőadásuk befogadóhelye szerződést bontott velük, így azt az előadásukat már biztos, hogy nem fogják tudni műsoron tartani. Lábán Katalin, az RS9 Színház igazgatója sem néz pozitívan a jövő elé e tekintetben. Elmondása szerint nem tudják pótolni a kieső összegeket, ráadásul eddig is alacsony gázsival foglalkoztatták a fellépőket.
A befogadószínházként (önálló társulattal nem rendelkező hely) üzemelő Hatszín Teátrum ugyancsak megérzi a változást. Mint Gálvölgyi Dorka ügyvezető igazgató elmondta, azon társulatok közül, akiknek helyet adnak, van, amelyik befejezi működését, mert a tao visszamenőleges eltörlése miatt a teljes tervezett költségvetésük felborult. Jelenleg ötven-hatvan művész az, akiknek helyet adnak napról napra, ők mind nagyon nehéz helyzetbe kerültek a tao megvonása miatt – tette hozzá.
„A pénzt ne feledd!”
Minden színházvezető egységes álláspontja volt, hogy elfogadhatatlan a kulturális tao ilyen körülmények közt történt megszüntetése. A visszaélésekről többségük ugyan hallott, de a megoldás szerintük nem a kormányzat által hozott döntés lett volna.
Erősen megalázó a kollektív büntetés.
Fürdővíz meg a gyerek tipikus esete…
– fogalmaztak lapunknak elég markánsan színházvezetők. Mindegyikük úgy vélte, jogszabály-módosítással kellett volna erősíteni a hatósági hatáskört. „Sajtóhírekből pontosan lehetett tudni, hogy kik és hogyan éltek vissza ezzel a forrással, az ellenőrzés szigorítása jelentette volna a biztos megoldást nem a teljes megvonás. Nagyon sok társulatot hoztak ezzel teljesen lehetetlen helyzetbe, ezzel a kulturális sokszínűséget teszik tönkre” – mondta Gálvölgyi Dorka lapunknak. Venyige Sándor, a Veres 1 Színház igazgatója azt is hozzátette, javasolták, hozzanak létre egy hatósági jogkörrel felruházott szervezetet, és ennek finanszírozására tartsák vissza minden előadó-művészeti szervezettől a taotámogatásuk 2-3 százalékát. „Ez körülbelül 1 milliárd forint. Annyiból már elketyegett volna egy ilyen szervezet. Minden előadó-művészeti szervezet boldogan igent mondott volna egy ilyenre” – ismertette a színházigazgató.
A kulturális tao beszántását élesen kritizálta Tarlós István is. A főpolgármester a Népszavának azt nyilatkozta, egyenesen Orbán Viktorhoz fordul az ügyben. „Azt fogom kérni miniszterelnök úrtól, amikor találkozunk, hogy ne a kormány generálisan szankcionáljon, ha valamilyen rendellenességet észlel a kulturális taotámogatások esetében, hanem ha konkrét esetek jutnak a tudomására, akkor ezekben járjon el. És azt is kérem majd, hogy a budapesti színházak esetében a kulturális taotámogatások értékét továbbra is deklaráltan garantálja” – mondta a lapnak Tarlós.
A független színházak mellett a kőszínházakból is jöttek kritikus hangok. Máté Gábor, a budapesti Katona József Színház igazgatója például a 24.hu-nak úgy nyilatkozott, ez az ő bevételüknek 20 százalékát jelenti, amitől ha elesnek, a színház Kamrájának bezárása is bekövetkezhet.
Ugyancsak egyértelmű üzenetet fogalmaz meg a Nemzeti Színház, mely a Vidnyánszky Attila igazgató rendezésében műsoron futó Az ember tragédiájában kétségkívül az elvont tao-pénzekre utal. A prágai jelenetben Éva pénzt kér a Keplerként megjelenő Ádámtól, és szavait – János,
a pénzt ne feledd!
– többször is megismétli Luciferék kórusa, sőt az azt vezető Csurka László is.
Bizonytalan jövő
A többség reménykedik abban, hogy akár Emmi-pályázatok, akár állami támogatás révén megkapják a működéshez szükséges forrásokat. Venyige Sándor például arról tájékoztatta lapunkat, hogy „unortodox fundraisinget” indítottak, a közösségi gyűjtés eredményeként öt hét alatt 12 millió forint gyűlt össze, ahogy fogalmazott, „Veresegyház nagyon szereti a színházát, és megmozdult a város”. Rávilágított arra is, milyen nehéz helyzetbe hozta a taopénzek elvétele a szférát. „Ha úgy tetszik mi azért a pénzért megdolgoztunk – illetve egy éven keresztül azt hittük, hogy azért – is – dolgozunk. Hitelt vettünk fel a várt taóra” – fogalmazott az intézményvezető. Rihay-Kovács Zita a Nézőművészeti Társulattól pedig így fogalmazott:
Nincs arra ok, hogy az állam kevesebb forrást adjon egy eleve alulfinanszírozott szféra (független színházak) támogatására, mint korábban.
Mint már említettük, a kormány 2019-re 37,4 milliárd forintot különített el a kieső kulturális tao pótlására. Ugyanakkor a kormányzati portálon egyelőre nincs olyan jogszabálytervezet, mely alapján legalább felvázolná, hogyan is fog kinézni ennek a nem csekély összegnek a felosztása vagy pályáztatása.
Arra is kíváncsiak voltunk, felvetődött-e a kulturális taót ellenőrző szerv felállításának ötlete akár az állami adóhatóság keretein belül, akár azon kívül. Kérdéseinkkel kerestük Fekete Pétert, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkárát, valamint Pósán Lászlót, az Országgyűlés Kulturális Bizottságának elnökét is, de választ cikkünk megjelenéséig nem kaptunk.
Válaszolt viszont Ander Balázs, a Kulturális Bizottság jobbikos alelnöke, aki úgy vélte, a kormány hatalompolitikájának ismérveit látja a kulturális tao eltörlésében is: egyeztetés nélkül, az érintettek véleményét nem kikérve, vagy azt nem meghallgatva, rapid módon döntéseket hozni, úgy, hogy a hogyan tovább kérdésére adott pillanatban még nincsenek kész válaszok. A színházigazgatókkal összhangban ő is úgy véli, a pályakezdő színészeknek is megfelelő lehetőségeket teremtő magánszínházak és független társulatok nyugtalanul tekintenek a jövőbe. A jegyártámogatás segítségével biztosabban tudták megtervezni az évüket, míg ehelyett a pályázati forrásokra támaszkodni sokkal bizonytalanabb jövőképet ígér – fogalmazott. Az ellenzéki politikus is úgy látja, a belépőjegyek drágulása miatt „egy átlagos pénztárcával bíró kultúrafogyasztó számára elérhetetlen vágyálom marad” a színházlátogatás.
Ander is elismeri, hogy a kulturális tao rendszere „rengeteg minőségi és pénzügyi hibával és visszaéléssel” működött, ezért alapvetően jogos volt az igény annak megreformálására. A bizottsági alelnök szerint is nyilván szükség lenne arra, hogy – a sporthoz vagy a filmiparhoz hasonlóan – az előadó-művészeti szervezeteknek ismét lehessen lehetőségük ilyen jellegű támogatást gyűjteni, de „nyilvánvaló, hogy emellett a kultúrpénzek pofátlan lenyúlására szakosodott hálózatok szégyenteljes vircsaftját is meg kell tudni fékezni”. Az ellenzéki politikus is úgy tudja, az elkülönített 37,4 milliárd forint szétosztásának gyakorlata „egyelőre a jövő zenéje”. De neki az a félelme, hogy az új rendszerrel „csak még szorosabbra akarják fogni a fideszes pórázt”, mert „itt sem akarnak mást látni és hallani, mint saját udvari véleményt”.