Forrai Sándor 1913. március 17-én, Munkácson látta meg a napvilágot. A trianoni tragédia után menekülniük kellett, ugyanis édesapja egymaga negyvenezer aláírást gyűjtött össze a visszacsatolás érdekében. Nem esett messze az alma a fájától, hiszen Forrai Sándor hasonló hazaszeretetről tett tanúbizonyságot, a magyarságnak szentelte életét.
Nagy fába vágta ugyanis fejszéjét ez az ifjú Forrai Sándor! Ősi magyar írásunknak, a rovásírásnak kutatásába kezdett. Vállalva ezzel az akkoriban abszolút egyeduralmon lévő magyar származási elmélettel, a finnugorizmussal való szembefordulást, és ezzel a hivatalos elismertség biztos visszautasítását. (Ugye? … sajnos nem változott ez mára sem sokat. Bár mozgolódni látszik már a horizonton az új, igazabb régész-, történészsereg.) Ő volt az első, aki behatóbban, és magyarság iránti elkötelezettséggel (ez elengedhetetlen a téma igaz szemléletében), foglalkozott a rovásírással. Éppen ez a kutatómunkája sarkallta arra, hogy szembemenjen az akkor divatos származási elméletekkel, és alternatívákat vessen fel ősi íráshagyományunkból kiindulva, annak köszönhetően. Így pendítette meg a sumér, mezopotámiai és egyiptomi kutatás első húrjait, amelyekre azóta már kész szimfóniákat írtak, és ha a Magyarok Istene is megsegít bennünket, ki is kerekednek, és elfoglalják őket megillető helyüket majd a jövőben. Példaértékű volt, ahogy nyilvánvalóan kutatási eredményeinek ellehetetlenített helyzetét egy huszárvágással szelte át: a szakmai vitacikkek helyett hagyta, hogy ősi írásunk magáért beszéljen, vándorkiállítást szervezett 125 képpel és magyarázó táblával, melyeken időrendbe és írástörténeti rendbe foglalva terjesztette a rovásírással kapcsolatos kutatásait. Több könyvet írt rovó örökségünkről, ezekben többek között kifejti az akkoriban úttörő gondolatot, miszerint nem mi vettük át a türköktől az írást, hanem éppen mi lehettünk az átadók.
Alább látható Gottfried Hensel által, 1730-ban rajzolt térkép, melyen a székely-magyar ábécé is szerepel.
A legelterjedtebb rovásírás betűsorokat ma is Forrai Sándor és Magyar Adorján által lejegyzett ábécék képezik. (Ez utóbbi népszerűségét Nyers Csaba gyönyörű, minden évben kapható naptárjainak is köszönheti.) Alább lásd a Forrai-féle jelsort.
A rovásírás-kutatás Forrai óta szerteágazó, szövevényes útra indult. Rengeteg féle változatot kutattak fel és dolgoztak ki. Végül 2008-ban született meg a legnagyobb „rovásiskolák” (Forrai Sándor Rovásíró Kör, Országos Ómagyar Kultúra Baráti Társaság Rovásírás Szakosztálya) megegyezésével az egységes székely-magyar rovásírás jelsor, melyet a mai világra is illesztettek, ugyanis az új, csak latin betűkészletben használatos jelekkel is kibővítették.
Azóta rovásíró tankönyvek jelentek meg, illetve a székely-magyar rovásírás digitális, gépelhető változatai is napvilágot láttak. Ajánljuk az innen betűkészletként letölthető szebbnél szebb digitális rovásírás-változatokat. (A Forrai Sándor- és a Magyar Adorján-féle betűtípusok innen, az egységes rovásírás digitális változata pedig innen tölthető le.)
Forrai Sándor 94 évesen, 2007-ben bekövetkezett haláláig folyamatosan naprakészen figyelte a rovásírással kapcsolatos fejleményeket, legújabb kutatásokat, munkákat és irányvonalakat, és támogatta is e kezdeményezéseket. 2013-ban posztumusz megkapta a Magyar Örökség Díjat. Ekkor már szerte a Kárpát-medencében elismert tudósok, szaktekintélyek álltak kutatásai mellé. Forrai Sándor megalapozta számunkra a rovásírás-kutatást, de ennek tetejére a rovásírás nagytemplomát már nekünk kell felépítenünk. Már akadnak is lelkes jelentkezők, akik ősi írásunk jeleit szellemi, lelki tanításokkal hozzák összefüggésbe. Talán ez lesz a jövő rovásírás-szerelmeseinek következő küldetése, amellyel visszaállíthatjuk elfeledett égi tudásunkat múltunkról, magunkról és Istenünkről.
Végül, zárásul Forrai Sándor tiszteletére idézzük a tanár úr által a hazaszeretők számára megfogalmazott „Magyar nemzettudat tízparancsolatát”:
- Magyar! Szeresd a te Istenedet teljes szívedből, minden erődből. Ne felejtsd el, hogy az Isten szavunk jelentése Őslélek, öröktől fogva a világmindenséget teremtő lélek, melynek fogalmát egyedül csak a magyar nyelv tudja ilyen pontosan kifejezni, ragaszkodj hozzá minden körülmények között.
- Merjél újból minden igyekezeteddel a magyar nemzet szemléletében élni, gondolkodni, alkotni, minden cselekedeted nemzeti érdekünket szolgálja.
- Tartsd szem előtt, hogy legyen a magyar jövőben minden magyar igaz testvére és minden más népnek, elsősorban itt a Kárpát-medencében felebarátja.
- Becsüld meg mindazt, ami a miénk, ami magyar, múltunkkal, történelmünkkel, kultúránkkal kapcsolatos. Ennek ismerete nemzeti tudatunkhoz hozzátartozik, enélkül nem lehetsz jó magyar.
- Boldogulni, alkotni csak közösségben tudsz, elsősorban a családi közösségben, mely minden közösségnek, a nemzetközösségnek is alapja, magva, ezért fontos, hogy a családi közösség szilárd alapokon nyugodjon, mert ha azok felbomlanak, az veszélyezteti egész nemzetközösségünket is. Vigyázz és óvd, mert felelős vagy a családodért.
- Tanuljad, hogy minden nemzet támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megdől, nemzetünk kerül veszélybe. Ennek elkerülése érdekében gyakorold a tiszta erkölcsöt, szeresd a munkát, követve őseink példáját, mely egyúttal magyar testvéreink megbecsülését is jelenti.
- Ha a közigazgatásban vagy egyéb területen tisztséget vállaltál, akár az államvezetésben, kötelességed a nemzet javára cselekedned, minden idegen vagy önös érdek félretételével.
- Kötelességed neked és minden magyarnak ősi magyar nyelvünk tisztaságának megőrzése, a felesleges idegen szavak kerülése. Amely nép elveszti nyelvét, az elvész.
- Becsüld meg ősi magyar rovásírásunkat, mert népünk olyan ősi kulturális öröksége, amely ma már egyetlen európai népnek sincs. Tudd meg, hogy mai latin nagybetűs írásunknak is egyik alapja a székely-magyar rovásírás.
- Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar! Nemzettudatod adjon erőt, hogy Isten akaratából a nagyvilág bármely részén, a hazában vagy idegenben, emelt fővel, magyarként élhess.