A szó elszáll, a rovásírás megmarad

Százhárom éve született Forrai Sándor, a rovásírás-kutatás atyja.

Forrai Sándor 1913. március 17-én, Munkácson látta meg a napvilágot. A trianoni tragédia után menekülniük kellett, ugyanis édesapja egymaga negyvenezer aláírást gyűjtött össze a visszacsatolás érdekében. Nem esett messze az alma a fájától, hiszen Forrai Sándor hasonló hazaszeretetről tett tanúbizonyságot, a magyarságnak szentelte életét. 
 
Nagy fába vágta ugyanis fejszéjét ez az ifjú Forrai Sándor! Ősi magyar írásunknak, a rovásírásnak kutatásába kezdett. Vállalva ezzel az akkoriban abszolút egyeduralmon lévő magyar származási elmélettel, a finnugorizmussal való szembefordulást, és ezzel a hivatalos elismertség biztos visszautasítását. (Ugye? … sajnos nem változott ez mára sem sokat. Bár mozgolódni látszik már a horizonton az új, igazabb régész-, történészsereg.) Ő volt az első, aki behatóbban, és magyarság iránti elkötelezettséggel (ez elengedhetetlen a téma igaz szemléletében), foglalkozott a rovásírással. Éppen ez a kutatómunkája sarkallta arra, hogy szembemenjen az akkor divatos származási elméletekkel, és alternatívákat vessen fel ősi íráshagyományunkból kiindulva, annak köszönhetően. Így pendítette meg a sumér, mezopotámiai és egyiptomi kutatás első húrjait, amelyekre azóta már kész szimfóniákat írtak, és ha a Magyarok Istene is megsegít bennünket, ki is kerekednek, és elfoglalják őket megillető helyüket majd a jövőben. Példaértékű volt, ahogy nyilvánvalóan kutatási eredményeinek ellehetetlenített helyzetét egy huszárvágással szelte át: a szakmai vitacikkek helyett hagyta, hogy ősi írásunk magáért beszéljen, vándorkiállítást szervezett 125 képpel és magyarázó táblával, melyeken időrendbe és írástörténeti rendbe foglalva terjesztette a rovásírással kapcsolatos kutatásait. Több könyvet írt rovó örökségünkről, ezekben többek között kifejti az akkoriban úttörő gondolatot, miszerint nem mi vettük át a türköktől az írást, hanem éppen mi lehettünk az átadók.
 
Alább látható Gottfried Hensel által, 1730-ban rajzolt térkép, melyen a székely-magyar ábécé is szerepel.
 
 
A legelterjedtebb rovásírás betűsorokat ma is Forrai Sándor és Magyar Adorján által lejegyzett ábécék képezik. (Ez utóbbi népszerűségét Nyers Csaba gyönyörű, minden évben kapható naptárjainak is köszönheti.) Alább lásd a Forrai-féle jelsort.
 
 
A rovásírás-kutatás Forrai óta szerteágazó, szövevényes útra indult. Rengeteg féle változatot kutattak fel és dolgoztak ki. Végül 2008-ban született meg a legnagyobb „rovásiskolák” (Forrai Sándor Rovásíró Kör, Országos Ómagyar Kultúra Baráti Társaság Rovásírás Szakosztálya) megegyezésével az egységes székely-magyar rovásírás jelsor, melyet a mai világra is illesztettek, ugyanis az új, csak latin betűkészletben használatos jelekkel is kibővítették. 
 
 
Azóta rovásíró tankönyvek jelentek meg, illetve a székely-magyar rovásírás digitális, gépelhető változatai is napvilágot láttak. Ajánljuk az innen betűkészletként letölthető szebbnél szebb digitális rovásírás-változatokat. (A Forrai Sándor- és a Magyar Adorján-féle betűtípusok innen, az egységes rovásírás digitális változata pedig innen tölthető le.)
 
Forrai Sándor 94 évesen, 2007-ben bekövetkezett haláláig folyamatosan naprakészen figyelte a rovásírással kapcsolatos fejleményeket, legújabb kutatásokat, munkákat és irányvonalakat, és támogatta is e kezdeményezéseket. 2013-ban posztumusz megkapta a Magyar Örökség Díjat. Ekkor már szerte a Kárpát-medencében elismert tudósok, szaktekintélyek álltak kutatásai mellé. Forrai Sándor megalapozta számunkra a rovásírás-kutatást, de ennek tetejére a rovásírás nagytemplomát már nekünk kell felépítenünk. Már akadnak is lelkes jelentkezők, akik ősi írásunk jeleit szellemi, lelki tanításokkal hozzák összefüggésbe. Talán ez lesz a jövő rovásírás-szerelmeseinek következő küldetése, amellyel visszaállíthatjuk elfeledett égi tudásunkat múltunkról, magunkról és Istenünkről.
 
Végül, zárásul Forrai Sándor tiszteletére idézzük a tanár úr által a hazaszeretők számára megfogalmazott „Magyar nemzettudat tízparancsolatát”:
  1. Magyar! Szeresd a te Istenedet teljes szívedből, minden erődből. Ne felejtsd el, hogy az Isten szavunk jelentése Őslélek, öröktől fogva a világmindenséget teremtő lélek, melynek fogalmát egyedül csak a magyar nyelv tudja ilyen pontosan kifejezni, ragaszkodj hozzá minden körülmények között. 
  2. Merjél újból minden igyekezeteddel a magyar nemzet szemléletében élni, gondolkodni, alkotni, minden cselekedeted nemzeti érdekünket szolgálja. 
  3. Tartsd szem előtt, hogy legyen a magyar jövőben minden magyar igaz testvére és minden más népnek, elsősorban itt a Kárpát-medencében felebarátja. 
  4. Becsüld meg mindazt, ami a miénk, ami magyar, múltunkkal, történelmünkkel, kultúránkkal kapcsolatos. Ennek ismerete nemzeti tudatunkhoz hozzátartozik, enélkül nem lehetsz jó magyar.
  5. Boldogulni, alkotni csak közösségben tudsz, elsősorban a családi közösségben, mely minden közösségnek, a nemzetközösségnek is alapja, magva, ezért fontos, hogy a családi közösség szilárd alapokon nyugodjon, mert ha azok felbomlanak, az veszélyezteti egész nemzetközösségünket is. Vigyázz és óvd, mert felelős vagy a családodért. 
  6. Tanuljad, hogy minden nemzet támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megdől, nemzetünk kerül veszélybe. Ennek elkerülése érdekében gyakorold a tiszta erkölcsöt, szeresd a munkát, követve őseink példáját, mely egyúttal magyar testvéreink megbecsülését is jelenti. 
  7. Ha a közigazgatásban vagy egyéb területen tisztséget vállaltál, akár az államvezetésben, kötelességed a nemzet javára cselekedned, minden idegen vagy önös érdek félretételével. 
  8. Kötelességed neked és minden magyarnak ősi magyar nyelvünk tisztaságának megőrzése, a felesleges idegen szavak kerülése. Amely nép elveszti nyelvét, az elvész. 
  9. Becsüld meg ősi magyar rovásírásunkat, mert népünk olyan ősi kulturális öröksége, amely ma már egyetlen európai népnek sincs. Tudd meg, hogy mai latin nagybetűs írásunknak is egyik alapja a székely-magyar rovásírás. 
  10. Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar! Nemzettudatod adjon erőt, hogy Isten akaratából a nagyvilág bármely részén, a hazában vagy idegenben, emelt fővel, magyarként élhess.