Némely hívők, vagy papok felháborodásukat fejezik ki az asztrológiával kapcsolatban, mondván, keresztény ember nem ad ilyesmire, hiszen minden Isten kezében van, így nem lehet a sorsot mindenféle csillagállásokból megjósolni. Ki kell jelenteni: teljes mértékben igazuk van. Mivel mindenki a maga sorsának kovácsa, maga dönti el, milyen irányba fordul (a rossz vagy a jó, az igazság vagy a hazugság, radikálisabban kifejezve: a Menny vagy a pokol irányába). A katolikus teológia ezt úgy fejezi ki, hogy Isten, mivel atyai szeretettel van az ember iránt, szabadságot ad neki, mert ha nem adna, nem lenne igazán atyja gyermekének. A jót akarja neki, de azt akarja, hogy erre maga jöjjön rá, mert ez az egyedüli biztosíték arra, hogy többé nem válik tékozló fiúvá, hanem örökké megmarad a jóban, önszántából, szabadon. Viszont itt kell felhívni a figyelmet arra a hatalmas különbségre, ami asztrológia és asztrológia között húzódik. Mondhatjuk, tradicionális asztrológia és modern bulvár-asztrológia között. Ez utóbbinak hátulütőit Lionella Spada pontos szimbolikával festette meg a mellékelt alkotásán. Aki a jövőt kutatja, tévúton jár, hiába figyelmezteti barátja: „Láss! Lásd a valóságot! Ne vakulj meg saját kíváncsiságodban!”, ellopják közben minden értékét (ugyanis a jelen pillanatban való jóra törekvés volna a követendő, a valódi „kincs”). Az előbbivel, tehát a tradicionális asztrológiával kapcsolatban pedig a Katolikus Lexikonból idéznénk, mivel ezt sokkal jobban és hitelesebben megfogalmazták, mint mi tudnánk: „A csillagjóslást (astrologia iudiciaria) az egyház mindig elítélte, de becsülte a csilagászatot (astrologia naturalis), föltéve, hogy nem zárja ki az ember szabad akaratát.” „A csillagok pályáját a katolikus elgondolás szerint Isten külön előírással (descriptiones divinae) határozta meg, melyet egy egyetemes természet (natura universalis) mint Isten helyettese (vicaria Dei) működése közvetít, s mint cselekvő természetet (natura agens) az író kézhez hasonlították. Ez az isteni előírás az isteni geometriát írta le mint ars divina, és Isten, ill. Krisztus, aki által minden teremtetett, a világ alkotója, architectus mundi.” „A csillagokban megfigyelhető képeket és eseményeket az ember (mikrokozmosz) tükrének tekintették.” „Az állatkörben a Paradicsom 12 angyalát látták, a 7 bolygót a 7 főangyallal hozták kapcsolatba. Ez utóbbi elképzelés a katolikus kozmológiának is része, mely szerint az égitesteket angyalok mozgatják.” stb.
Tehát az igazi asztrológia ellen nem érv az, hogy „minden Isten kezében van”, hiszen ez éppen mellette érv, ugyanis ezen alapul az asztrológia. Hogy a csillagok mindenkori járását is ugyanúgy Isten irányítja, mint a világban megjelenő minden apróbb léptékű történést is, egészen az ember belső világáig. Az egész kozmosz egy egységes, gyönyörű alkotásként teremtetett, és nekünk, embereknek épp ez a küldetésünk, hogy megismerjük. De ez a megismerés sokkal távolabb áll a modern tudomány anyagban bízó pepecselésénél, mint az asztrológia által kínált, a világban az ember által felismerhető, megismerhető, valóságos rendezőelvek, princípiumok birtoklásától. Mert amennyire megismerjük ezeket, annyira magunkévá is tesszük, így pedig az igazsághoz közelítve szabadságot nyerünk általuk, hogy végül az egész világ feletti ilyetén uralomra jussunk el, amely kétségkívül ránk bízatott a teremtés kezdetén.
Az asztrológia egy rendkívül kiterjedt tudomány, amely sok felosztást, sokféle kategorizálást magában foglal. Jelen cikkünkben a Bika jellemzőinek rövid vizsgálatán kívül és azt megelőzően egy új lehetséges felosztást, a jegyek egy új jellegzetes tulajdonságát kínáljuk a kedves olvasóknak. Ez pedig a negatív-pozitív felosztása az állatövi jegyeknek. Ha azt mondják, pl. a Kos pozitív jegy, az egyáltalán nem valamiféle minőségjelzőként használatos, ami kedvező voltot, jóságot jelentene. Ugyanis az asztrológia nem minősít. Nem ad számot semmiféle felsőbb hatalmakról, melyek rossz, vagy jó irányba kötelezik az embert, hanem a személyiségről mint irányítható lóról beszél. Kínálja magát, hogy nyergeljék meg, üljenek rá, és arra menjen vele az ember, amerre kíván. Persze ha valakiben nincsen vágy, hogy magán javítson, hogy a jóról, az igazságról mindig pontosabb és pontosabb képet alkothasson, akkor a ló fogja eldönteni, merre megy, tehát maradéktalanul személyiségi jegyeinek foglya maradhat. Míg ha kezébe veszi élete kantárját, kibontakoztathatja egyedi képességeit mind maga mind a világ javára. Senki nem véletlenül született, mindenkinek helye van a teremtésben, az pedig az ember nemes feladata, hogy helyét megtalálja, és a tőle telhető legjobban helytálljon benne. A Kos pozitívsága tehát az elmondottakkal szemben azt jelenti, hogy mintegy kifelé forduló, hódító jegy. Ez érthető az előző, Kosról szóló cikk fényében. A Bika ezzel ellentétben negatív jegy (ugyanis a negatív és pozitív jegyek folyamatosan váltogatják egymást az év során), ami azt jelenti, hogy befelé forduló, a meghódított javakat megtartó törekvések élnek benne.
A Bika
„A Kos heves, nagyfeszültségű hatásaival szemben a Bika a békés, egyenletes és egyensúlyra, ritmusra törekvő tevékenység jele.” íjra Baktay Ervin. A Bika kedveli a stabilitást és a rutint. Mindazt, amit a Kos meghódít, ő megőrzi, igába hajtja, gazdálkodik vele, formálja. Így hűség, ragaszkodás, az újításokkal szembeni passzivitás jellemzi. Mire lenne nagyobb szükség a mai világban, mint az ilyen emberekre? Akik a változásnak ellenállnak, nyugodtak maradnak, és stabilan megvetett lábbal, az Igazsághoz való hűséges ragaszkodással állnak ellent a világ gyorsröptű szeleinek. A Bika – mondhatnánk – az igazi konzervativizmus. Az értékek megbízható, állhatatos őre.
Ez a ragaszkodás azonban rossz irányban is kibontakozhat, amennyiben egyedül és lehatároltan a konkrét anyagiasság felé fordul. Ekkor földhözragadtság, tehetetlenség, az adott állapotba való benneragadtság és onnan való kimozdíthatatlanság jellemezheti.
Az anyaghoz, földhöz való vonzódás azonban egyáltalán nem kötelezően rossz tulajdonság. Ez olyan módon is kibontakozhat, hogy megőrző és szépítő, jól gazdálkodó hajlamai az emberi testtel: hanggal vagy tánccal való művészi munkálkodás felé fordulnak. Illetve végtelen a lehetőségek száma azon anyagot formáló tevékenységeknek, melyekben megnyilváníthatja szépítő hajlamát, tehetségét.
A természetben is megfigyelhetjük a Bika kibontakozását. Ezt az időszakot a nagy lendületű, heves időjárások jellemzik. Hatalmas szelek, nagy esők vagy forró, nehéz napsütések. Valósággal olyan a kozmosz ezidőtájt, mint egy hatalmas bika. Meg-megáll, bambul, majd nekiiramodik dühödten, vadul fújtat, lassan lenyugszik, megint felindul, tombol, majd ismét tömény nyugodtságba húzódik. Ekkor fejlődnek ki a gyümölcs-kezdemények a fákon. Ebben is jellemző, hogy azok a virágok, amik a Kos kirobbanó erejével és hirtelenségével borították menyegzői ruhába a kerteket, most elérték céljukat, és most már az elért eredmények, a megtermékenyült mag megőrzésén, nevelgetésén fáradoznak. Minden kosi, röpkeéltű virágszirom lehullt már, és elenyészett. Ami maradt, a zöld, gömbölyödő gyümölcs-kezdemények, melyek a Bika állhatatos gazdálkodásával érlelődnek nyugodtan. A palántákat is ekkoriban ültetik ki a szabadföldbe. Ekkor van ugyanis ereje a földnek azok nyugodt, megbízható nevelgetésére.
Még egy utolsó visszhangként, hogy (hangsúlyozottan csakis a) valódi, tradicionális asztrológia miért nem mond ellent, sőt miképpen cseng éppen egybe a keresztény tanításokkal a Katolikus Lexikon „bika” szójegyzékéből: „Templomkapukon az oroszlánnal együtt Krisztus feltámadását jelenti, egyébként a türelem és az állhatatosság jelképe.” „Ezekiel próféta látomásában (Ez 1,5-10) a 4 élőlény közül (evangélisták szimbólumai), a bika Isten erejének jele.” (A bika Lukács evangélista jelképe.)
Sem az említett felosztásokkal, kategorizálásokkal, sem a jegyek jellemzésével nem az a célunk, hogy mentális, kvázi matematikai szórakoztatást vagy éppenséggel untatást okozzunk az olvasóknak. Ehelyett néhány érdekesség felvillantása, amely minden nap könnyed, de egyben tudatosító, hasznos játékká tud válni, hogy a világot úgy ismerjük meg, ami valójában, szemellenző nélkül, ne úgy, ahogy azt a materialista oktatás belénk oltotta, mechanisztikusan, varázslatosság nélkül, végtelenül unalmasan és az ún. „véletlen” szemétdombjaként. Mert a világ sokkal több, szebb és értékesebb ennél. És aki a világot ismeri, önmagát ismeri, aki pedig önmagát ismeri meg, a világot ismeri meg.
Felhasznált források:
Katolikus Lexikon (http://lexikon.katolikus.hu/C/csillag%C3%A1szat.html; http://lexikon.katolikus.hu/B/bika.html – utolsó megtekintés: 2015. május 19.)
Buji Ferenc: Harmonia universalis. Az asztrológia belső rendje. 2012, Kairosz Kiadó
Baktay Ervin: A csillagfejtés könyve. Az asztrológia elmélete és gyakorlata. 2000, Kairosz Kiadó