Asztrológia igaz fényben - a kos

Az asztrológia igazi bölcselete olyan ezekhez képest, mint egy gótikus katedrális szépsége a szemétdombéhoz képest.

E rövid kritikai bevezető után következzék néhány általános megjegyzés az igazi asztrológiáról. Az asztrológiával való foglalkozás nem arra hivatott, hogy az ember ajnározza saját, veleszületett személyiségjegyeit, mintegy áttörhetetlenre szilárdítva magában azokat, hanem megfelelő törekvéssel párosulva egy mankóként szolgál ahhoz, hogy önreflexiót gyakoroljon magával szemben, azaz megfigyelje magát, mikor hogyan viselkedik, mire hogyan reagál, mihez hogyan viszonyul. És így abban tud segítséget adni, hogy az ember saját nemkívánatos hajlamait legyőzze, a jó képességeit pedig kibontakoztassa magában. Fontos még elöljáróban megjegyezni, miért érdemes egy embernek mindegyik állatövi jeggyel foglalkoznia. Tulajdonképpen mindenkiben megvan mind a 12 jegy, csak ezek más-más életterületeken nyilvánulnak meg, illetve nyilváníthatóak meg. Ezek tulajdonképpen lényünk belső erői, amelyeket az ember megfelelő időben felébreszthet, kibontakoztathat, megnyilváníthat magában és a világban. Illetve ha elfogadjuk, hogy nincsenek véletlenek, és hogy minden, ami a világban számunkra feltárul, jelentéssel bír, beláthatjuk, hogy az, hogy milyen csillagállás alatt bomlott ki számunkra e földi világ születésünk pillanatában, nem elhanyagolható a világhoz való viszonyulásunk, személyiségünk vonatkozásában.
 
E hónapban a havi asztrológiai jegyet igyekszünk bemutatni, ami pedig a kos. Fontos megjegyezni, hogy a „kosságot” nem úgy kell elképzelni, mint valami felettünk lebegő testiséget, ami különböző csatornákon sugározza a világba magát, hanem sokkal inkább egy olyan szavakkal kifejezhetetlen, és csak körülírható ideát, amelyből levezethetők saját belső állapotainkban, embertársainkban, illetve a köröttünk feltáruló világban megjelenő kosi jellemzők. Ha valamelyest felismerjük, megközelítések által megragadjuk e, szavakkal kifejezhetetlen kosi minőséget, tudatosan is visszanyúlhatunk a megtalált belső, saját kosunkhoz, aki bennünk szunnyad, és megfelelő irányú és eltökéltségű akarattal szükség esetén játékba szólíthatjuk.
 
Kosnak akkor kell lenni, amikor az ember valamit véghez kíván vinni, és nem akarja, hogy bármiféle ellenerők, hatások ettől eltántorítsák. Ugyanis a kos az, aki a legnagyobb határozottsággal ugrik a cél irányába, kirobbanó lendülettel. Keresi a küzdelmet, a harcot, hajlíthatatlanság, rendületlenség, bátorság és gyorsaság jellemzi. Mint látjuk, nagyon előnyös attitűd tud ez lenni, tulajdonképpen elengedhetetlen a mai világban, mely temérdek akadállyal, kísértéssel akar minket céljainktól (illetve az igazi céltól) eltéríteni. Mielőtt túlértékelnék azonban e jegyet, meg kell látnunk visszásságait is. Mivel a kos egyenesen előre tart, mit sem törődve az ellenállással, minden lepattog róla. Ezért mások véleményére sokszor rá sem hederít, így rendíthetetlensége makacssággá, csökönyösséggé válhat. E körülírás után, ugye, nem csodálkozunk, miért éppen a „kos” e jegy névadója? Megjegyzendő még, hogy a kos éppen az imént taglalt jellemzőinek megfelelően az indító állatövi jegy. A kezdet lendülete, a nekirugaszkodás, a fékezhetetlen kirobbanás jellemzi. (Bizonyára nem véletlenül esik ez egybe a Húsvét időszakával, amely az új élet kezdete!)
 
Tavaszidőben, így a mostani napokban, a természetnek is jól megfigyelhető e kos jellege. E jegyben indul a természet színes utcabáljára téli hibernáltságából. Bontja rügyeit és virágait a hosszú visszahúzódottság után nem várt, kirobbanó lendülettel. Csicseregnek a madarak, a lepkék kergetőznek, a virágok ontják illatukat, a fákban megindulnak a nedvek, rügyezni kezdenek, az egész természet felbolydul.
 
De amint fent, úgy lent, amint kint, úgy bent, így a kos megjelenése lelki világunkban is ugyanúgy lejátszódik e hónapban. Örvendezünk a napsütésnek, hogy kibonthatjuk magunkat már dohosnak érzett bundáinkból, kibújhatunk téli odúinkból, megmozgathatjuk az összegubódzódásban elgémberedett tagjainkat, terveinket szövögetjük, reményt és lendületet önt belénk az üde tavaszillat.
 
Ha végigkövettük eme egyáltalán nem hiánytalan, rövid betekintést a kos jegybe, láthatjuk, hogy az asztrológia egyáltalán nem olyan módon működik és nem úgy használható, hogy az ember csupán egyetlen jeggyel, amit sajátjának vél, foglalkozik. Ez a mai bulvár-vulgár-„asztrológiára” jellemző csupán. Az igazi asztrológia nem mondja, hogy egy emberhez csak egy állatövi jegy tartozik, és főképp azt nem sugallja, hogy ezáltal egyénisége leírható, mechanikusan meghatározható, alakíthatatlan volna. Sőt, éppen arra buzdít, hogy az ember formálja saját magát. Mint már említettük, egy embernek nem csak egy jegy van jelen horoszkópjában. Ugyanis az a jegy, amelyet ma mindenki magáénak ismer, csupán egyetlen égitest születéskori állását takarja (bár igen jelentősét). Mégpedig a Napét. 
 
Ezenkívül a horoszkópban jelen van még a Hold, a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó is. De mindemellett különböző ún. házak is. És ha ez nem lenne még elég bonyolult, mindezek között különböző fényszögeket állapíthatunk meg… stb. Ebből látható, hogy a helyett, hogy 12 kategóriába lennének egyszerűen sorolhatók az emberek személyiségük szerint, a különféle viszonylatok miatt gyakorlatilag végtelen sok horoszkóp felállítható. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak személyeknek, de egyes pillanatoknak, eseményeknek is meg lehet állapítani bizonyos jellemzőit, tendenciáit az adott pillanathoz rendelt csillagállásokból. Teljesen értelmetlen tehát mechanikusan felfogni az asztrológiát, és pusztán racionális következtetéseket leolvasni egy horoszkópból. Ehelyett, természetesen a racionalitást nagyon is igénybe véve, el kell jutnunk a jegyek úgymond „ideájának” meglátásáig, ami mind saját lényünkben, mind egyes emberek jellemvonásaiban, mind a természetben megmutatja magát, mintegy tükröződik.
 
Felhasznált irodalom: Buji Ferenc: Harmonia universalis. Az asztrológia belső rendje (Budapest, 2012, Kairosz Kiadó)