Ha valahogy tovább akarnak jutni, Juhász Rolandéknak az eddiginél sokkal komolyabb teljesítményt kell nyújtaniuk, hiszen sikerült már leikszelniük a nem emlékszem milyen nevű máltai csapattal, és ugyancsak döntetlenre futotta egyszer az észt klub elleni párharcban.
A Videotonnak csütörtökön az eddigi ellenfeleinél klasszisokkal erősebb Girondins Bordeaux csapatát kéne kiütni az EL-selejtező küzdelmeinek 3. körében, hogy aztán a play offban kiharcolhassa a csoportkört.
A labda gömbölyű, a fociban bármi megtörténhet, és tényleg, ebben a labdasportágban van talán a legtöbb meglepetés.
Bízzunk ebben, ha már a Fradi, a Honvéd és a Vasas is igazolta a pesszimista, de realista várakozásokat. Ennek ellenére feltűnő volt, hogy a kormányközeli médiumok munkatársai próbáltak a kudarcoknak valami pozitív kicsengést adni, csak hát ugye azok a fránya tények ne lennének ott.
A tények, mint eredmények, amelyeket érdemes nemzetközi összehasonlításban vizsgálni, és ez alapján eldönteni, hogy azok jó, rosszak, vagy a várakozásoknak, az erőviszonyoknak megfelelően alakultak.
Megnéztük, hogy a július végén még versenyben lévő egy darab csapatunk sok, vagy kevés az egykori kommunista blokk országai között.
Ezekből népességszám alapján kiemelkedik a közel 40 milliós Lengyelország, illetve az ezt hivatalosan meghaladó Ukrajna. Ugyanakkor mivel a lélekszám és a futball minősége között nem feltétlenül áll fent egyenes arányosság, ezt a két országot is bevettük az összevetésbe. Oroszország viszont már tényleg annyival nagyobb, hogy azt kihagytuk, ahogyan a kaukázusi, illetve közép-ázsiai, de UEFA-tag országokat is.
A vizsgált országok közül összesen öt olyan van, amelyek már nem érdekeltek a nemzetközi porondon: Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Koszovó, Észtország és Lettország.
Hozzánk hasonlóan Szlovákia, Albánia és Moldova áll még egy-egy csapattal, előbbi az Európa Ligában (EL), utúbbi kettő a Bajnokok ligájában (BL).
Bulgáriának, Fehéroroszországnak, Szlovéniának, Szerbiának és Macedóniának egy-egy csapata van még versenyben a BL-ben, illetve az EL-ben, és nem kis meglepetésre még két litván klub is folytatásra készül a második számú európai kupában.
Egyaránt egy BL-, és két EL-érdekeltséget tud felmutatni Horvátország, illetve Lengyelország.
Az egykori szovjet érdekszféra országai közül a harmadik helyen Románia áll, amelyik két BL- és két EL-csapattal szerepel Európában.
A két keleti nagyágyú Csehország és Ukrajna. Mindkét országnak két klubja áll még a Bajnokok Ligájában, három pedig az Európa Ligában. Ráadásul úgy, hogy a csehek egy EL-csapata selejtező nélkül már ott van a csoportkörben, az ukránok pedig egy klubot "csont nélkül" delegálhattak BL főtáblájára.
Szomorú tény, hogy az ukrán, a cseh vagy a román klubfoci minősége is szinte elérhetetlen messzeségben van a milliárdokkal kitömött magyar "fodbaltól",
az pedig aligha vigasztalhat minket, hogy vannak még nálunk is eredménytelenebbek a 2017/18-as kupaszezonban.
Összegezve: a volt keleti blokkban öt országnak áll kevesebb (azaz nulla) csapata az európai kupákban, háromnak ugyanannyi, mint nekünk, és tíz ország érdekelt kettő, vagy annál több klubbal.
Lehetne rosszabb (éppen, hogy), de lehetne sokkal jobb is. De utóbbi érdekében valamit egészen biztosan máshogyan kéne csinálni. Mert sajnos jó lenne azt mondani, hogy 2017/18 most ilyen rosszul sikerült, de amúgy azért ennél többet tudnak kupacsapataink, de nem. Sajnos ehhez már hozzá is vagyunk szokva.