Október elején hívta fel a figyelmet Ander Balázs, a Jobbik alelnöke, országgyűlési képviselője a Bakházán történtekre. Bejegyzésében rávilágított: az ország szerencsésebb régióiban található,
Bakházát 180 lélek lakja, ide a Balaton partjáról költöztettek – elmondásuk szerint akaratuk ellenére – egy hétfős családot, miután ottani házukat lebontották.
A szociális ellátórendszer recseg-ropog, a szociális háló szakadozott, hullanak ki belőle az emberek. Az elmúlt időszakban halmozottan hátrányos helyzetűvé nyomorított térségeknek, településeknek pedig egyesek azt a funkciót szánják, hogy egyfajta szociális gettóvá alakítva, mintegy elfekvőivé váljanak a máshonnét kiebrudalt szerencsétleneknek
– fogalmazott Ander.
De mi is történt pontosan?
Bakházára október első napján rendőri felvezetéssel érkezett a kisbuszból, személy- és teherautóból, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) kocsijából álló konvoj, mely a Kossuth utca 55. előtt állt meg, írja a Népszava.
Héttagú családot költöztettek Balatonújlakról a településre, amelynek polgármestere, Nagy Tibor úgy nyilatkozott, ők semmit sem tudtak erről, s csak amikor már lepakoltak, kereste meg a balatonújlaki polgármester. Ekkor mondta el, kik ezek az emberek és miért költöztették őket oda.
Vimmer István, Balatonújlak első embere úgy véli, kényszerhelyzetbe kerültek, ugyanis a család újlaki háza az építési hatóság szerint életveszélyessé vált, s mivel a hibákat nem javították, elrendelték annak bontását. Végrehajtó hatóságként a NAV intézkedett az ügyben. A hivatal február elején közölte: el fogják bontani az épületet.
A törvény szerint ilyen esetekben
Balatonújlaknak azonban nem volt ilyen ingatlanja, mondta a polgármester. Költségvetésükből hirtelenjében 1,7 millió forintot különítettek el e célra – a település egyébként az idei esztendőben 75 millióból gazdálkodhat –, azonban mivel sem ott, sem pedig a környéken 10 millió forint alatt nemigen lehet eladó ingatlant vásárolni, a legközelebbi, paramétereknek megfelelő házat Bakházán találták. Az önkormányzat tehát megvette az épületet, azonban a koronavírus-járvány első hulláma miatt a balatonújlaki ház bontása, illetve a kényszerköltöztetés októberre csúszott.
Nagy Tibor szerint érthető, hogy a helyieket felzaklatták a történtek, hiszen Bakházára esztendők óta senki sem költözött, idős emberek és néhány kisgyermekes család él a faluban. Hirtelen pedig hét embert beköltöztettek ide, akikről kiderült, jellemzően fogyatékkal élők, és az is előfordul, hogy mások portáira tévednek be.
A polgármester kifejtette továbbá,
Munkahely a környéken nem igen van, közmunka sem, a családsegítő pedig ugyan megpróbált beszélni a falu új lakóival, azonban ők nem tudtak TAJ-kártyát felmutatni, nem mondták meg, mennyi pénzük van, így azt sem tudni, miből élnek.
Jogosan vetődhet fel a kérdés: ilyenkor az lehet-e a megoldás, hogy vegyen Bakháza is valahol egy másik házat, s adják tovább a nyomort, a felelősséget?
Az eset nem egyedi sajnos, emlékezzünk csak vissza például Miskolcra és a 2010 utáni fideszes városvezetés telepfelszámoló programjára, amikor különböző eszközökkel próbálták elérni, hogy a szegreált városrészeken lakók környező településekre költözzenek.