A Balaton Sound nagyszínpada valóban monumentális, az első nap fő fellépője a holland Hardwell. A fesztiválon a zenei fellépők mellett arra voltunk kíváncsiak, hogy a magyar fiatalok mennek vagy maradnak, azaz hazánkban vagy külföldön építenének tudatosan vagy kényszerből egzisztenciát. A bejáratnál találkozunk egy fiatal hölggyel, aki Izabellaként mutatkozik be. Elmondja, hogy mindkét bátyja már Hollandiában él, az egyik a vendéglátóiparban dolgozik, a másik orvosnak tanul. Röviden közli, hogy ahogy befejezi iskoláit, azonnal csatlakozik hozzájuk, azaz elhagyja Magyarországot.

"Szívesen maradnék, viszont ugyanazért a munkáért dupla annyi bért keresek majd Hollandiában. Így sajnos kézenfekvő, hogy külföldön próbálok szerencsét." – zárja rövidre a beszélgetést és indul bulizni.

0,8 százalék az esélye, hogy maradok

A fesztivál területén a partihangulathoz elengedhetetlen hang és fényár, különleges művészeti alkotások fogadják a látogatót. Összetalálkozunk egy lánnyal, aki a biztonságiaknak és a rendezőknek segíti a munkáját. Elmondja, szereti a hazáját, de boldogulni, azaz normális egzisztenciát kialakítani nagyon nehéz a mai fiataloknak a mostani, alacsony fizetések és az egekben lévő élelmiszer-, és albérletárak miatt.

"0.8 százalék az esélye annak, hogy az országban maradok. Még nem tudom, merre indulok, de külföld lesz az irány" – szögezi le. Annyira nem értjük, hogy miért pont 0,8 százalékot mondott, de hát ez egy fesztivál, itt történnek furcsa dolgok.

A vendégmunkások még keverhetnek egyet a fizetéseken

Kijelenthetjük, hogy a Balaton Soundon felülreprezentált az igen fiatal fesztivállátogatók aránya. Sokan a szüleik tapasztalatait is megosztják velünk. Egy fiatal srácokból álló csapatba botlunk. Érdeklődésünkre elmondják, még bőven iskolás éveiket élik. Az egyikük közli, ő mindenféleképpen megpróbál itthon maradni.

Apám azt is mondta, hogy most jön majd az igazi mix, ugyanis az épülő gyárak miatt egyre több vendégmunkás jön, ami bejátszhat a fizetésekbe. Szóval érted? Ha ők kevesebb pénzért is vállalják majd a munkákat, akkor a faterom szerint a hazai fizetések nemhogy nőnének, hanem tovább csökkennek majd.

– fejti ki laza stílusban.

"Én biztos elmegyek" – vág közbe a mellette álló srác. "Nekem idősebb unokatesóm Ausztriában dolgozik egy boltban. Több mint kétszer annyit keres, mint az anyukája, aki itthon szintén egy kajaboltban dolgozik" – szögezi le. Gondolom, a kajabolton az élelmiszerüzletet értette.

"Amíg bulizunk, addig nem foglalkozunk azzal, hogy mi lesz!" – teszi hozzá a csoport harmadik tagja. Mint mondja, sokan nem szívesen foglalkoznak azzal, hogy mi lesz a jövőben, mert a haveri körből nagyon sokan már külföldre mentek, sokan terveznek hasonlót, akik pedig maradnak, azok nem nagyon tudják, hogyan lesz majd családjuk, lakásuk, autójuk.

Erősen hajnalodik. A B stagen Charlotte de Witte indít súlyos basszussal. Szettjében pusztító, mégis művészi tecnovihart kavar. A sátor tele, kezek, telefonok a magasban, tényleg kiváló a hangulat. Amíg tart a "technoutazás" addig senki nem gondol arra a lehetséges verzióra, hogy pár év múlva, külföldön, új lakhelyén bulizik majd a kiváló belga hölgy fellépésén.

Pedig itt már a kutya sem akar maradni...

(Címlapkép és fotók: Alfahír)