Átlagos hírolvasóként szinte lehetetlen feladat követni a Nemzeti Bank „közpénz jellegét elvesztett” százmilliárdjainak sorsát. Bevallom, ez nekem is komoly kihívást jelent. Ám ez a döbbenetesen cinikus korrupciós mechanizmus olykor nem is működött olyan bonyolult módon. Ezzel sajnos saját szakterületem, a felsőoktatás kapcsán szembesültem. Van ugyanis Magyarországon egy egyetem, amelyet egészen arcpirítóan gátlástalan, de valójában nagyon is primitív módszerekkel fosztottak ki.
A recept egyszerű volt. A kecskeméti Neumann János Egyetemet a felsőoktatás „felvirágoztatásának” jelszavával meghirdetett modellváltás során alapítványi tulajdonba szervezték ki. Ennek a kuratóriumát aztán – ahogyan szinte mindenhol máshol is – szépen telepakolták megbízható fideszes káderekkel. A Neumann balszerencséje az volt, hogy a NER-es kiskirályok közül Matolcsy György hűbérbirtokába került. Ebből nem is csináltak különösebben titkot, hiszen az egyetemi alapítvány élére nem más került, mint az a Csizmadia Norbert, aki az MNB körüli közpénzszivattyú legfőbb motorjaként működő PADME Alapítványt is vezette.
A történet szépen indult, hiszen a modellváltást követően az egyetem rövid időn belül több mint 144 milliárd forint állami forrást kapott fejlesztésekre. Csakhogy ebből alig költöttek a megadott nemes célokra.
A kuratórium ugyanis úgy döntött, hogy 127,5 milliárd forintot „befektet”. Nem is akárhova. Az egész összeget egy Optima Zrt. nevű cégre bízták, amely a PADME tulajdonában áll.
Az „üzlet” mindkét oldalán ugyanaz az ember állt: Csizmadia Norbert, aki az egyetemi alapítvány élén döntött arról, hogy az intézmény pénzét az általa vezetett cégcsoportba folyatják át. Ez már így ordítóan korrupciógyanús volt, ám a rémálom java még csak az után jött.
A szerződés szerint befektetett összeg bármikor visszakérhető lett volna, ám, amikor az egyetem ezzel próbálkozott, kiderült, hogy a pénz már nincs meg.
„Megoldásként” még az a döbbenetes ötlet is felmerült, hogy a gigantikus tartozás fejében az Optima tulajdonában álló Metropolitan Egyetemet kínálják fel a Neumannnak. Az egyetemi autonómiának még a látszatát is sárba tipró elképzelés végül nem valósult meg, ám a 127 milliárd forint sem került vissza Kecskemétre.
Beszéljünk magyarul: a rendszer kegyeltjei zsákmányul megkaptak egy egyetemet, amelyet egyszerűen arra használtak fel, hogy átfolyassanak rajta 127 milliárd forint közpénzt, amely a végén az ő zsebükben landolt, s azóta sem tudnak elszámolni vele.
Ez a rémtörténet cseppben a tengerként mutatja meg a „modellváltásnak” nevezett korrupciós mechanizmus valódi célját és működését. Sok illúziónk aligha lehet arról, hogy a pixisből mostanra kikerült Matolcsy-klánnal szemben zajló vizsgálatok eredményeképpen az évszázad bankrablása során elsíbolt irtózatos pénzek visszakerülnek a közösbe.
De legalább annyi haszna lehetne ennek a rendszeren belül zajló belső leszámolásnak, hogy végképp fenntarthatatlanná válik a „modellváltás” hazugsága, a magyar egyetemek pedig végre visszakaphatják függetlenségüket.
Ez a minimum, amivel a kormány a „modellváltásnak” nevezett öt éve tartó hazug kutyakomédia után tartozik nem csak az egyetemi polgároknak, de minden magyar embernek is.
(A szerző a Jobbik elnökhelyettese, országgyűlési képviselője.)