Budapestet 1944. december 24-25-én zárták körbe a szovjet csapatok. A lakosság természetesen tisztában volt a katonai helyzet súlyosságával. Az újságok megírták, a rádió bemondta, hogy városuk körül a világ leghatalmasabb hadserege gyülekezik. Tudták,hogy a a közeledő borzalmaktól csak néhány kilométer választja el őket - ám, mintha fényéveknek érezték volna ezt a távolságot. A bekerített, Hitler és Sztálin által is halálra szánt város lakói görcsösen kapaszkodtak az életbe: a színházak működtek, a mulatók nyitva voltak, a családok karácsonyfát díszítettek.
Ám a könyörtelen történelem csak pár nap haladékot adott. A békés karácsony után a vidám Szilveszter már nem adatott meg a budapestieknek. December 30-án a Vörös Hadsereg megkezdte az ostrom tüzérségi előkészítését.
Három napon át ezer löveg ontotta magából a halált. Az ágyúk napi 8-10 órán át dörögtek, és amikor elhallgattak, gyilkos munkájukat a bombázó gépek folytatták.
1945-öt
egymillió pincébe szorult, rettegő civil köszöntötte összeszorult szívvel.
Az újév pedig rögtön azzal indult, hogy a 180 ezres szovjet ostromló sereg rávetette magát a városra. Közel három héten át tartott a gyilkos küzdelem, egyes utcákban házról házra, szobáról szobára. Bár az ostromról szinte mindenkinek a szitává lőtt Vár, és általában a budai harcok jutnak eszébe - valójában a budapesti csata első fele sokkal inkább Pesten folyt, mint Budán.
A legelkeseredettebb tusa a mátyásföldi reptér, majd ennek eleste után a Lóversenytéren kialakított szükség-leszállópálya körül bontakoztak ki. A tét a védősereg utánpótlásának biztosítása volt. Az ostrom talán leginkább tragikus hősei azok a
16-18 éves német amatőr vitorlázórepülők,
akik kis légi járműveikkel próbáltak némi utánpótlást bejuttatni. Torokszorító arra gondolni, hogy
ezek a srácok úgy vállalták küldetésüket, hogy tisztában voltak vele: a bekerített városból számukra nincs visszaút.
Az ostrom során Ungváry Krisztián kutatásai alapján mintegy
3800 civil vesztette életét.
Jelentős részük pesti volt. A háború alig emlegetett áldozatai az Állatkert szerencsétlen lakói. A létesítményért napokon át tartó kegyetlen küzdelem folyt, amelynek végére
a 2500 állatból mindössze 14 maradt életben.
Hitler végül január 17-én adott engedélyt Pest kiürítésére., amelyet másnapra végre is hajtottak. A Vörös Hadsereg alakulatai 19-én keltek át először a Dunán, ezzel végképp a budai oldalra helyezve át a harcokat. Természetesen a Duna túlpartján is folytak harcok az első pillanattól, ám
igazán Pest eleste után vette kezdetét az a véres dráma, amelyet Buda ostromaként ismerünk, és amely még 25 napig tartott.
Az ostrom során becslések szerint mintegy
31.000 német, és 17.000 magyar katona halt hősi halált.
A védők közül nagyjából 50.000-en estek hadifogságba.
Az ostrom végét jelentő feburár 13-i kitörésben 23.900 német és 20.00 magyar harcos vett részt, közülük mindössze 800-nak sikerült elérnie a német vonalakat.
Budapest védői előtt idén is Kitörés Emléktúrával tisztelegnek. Az emlékezők
február 3-án 10.00-kor a pesthidegkúti Sarlós Boldogasszony templom előtt találkoznak.
Végiglátogatják az egykori bunkereket, lövészárkokat és lőállásokat egészen Mányig.