Csányi Sándor a Nemzeti Sportnak adott interjút, időnként ő is rácsodálkozik, hogy FIFA-alelnökké vált, ami tényleg sportdiplomáciai siker. Később kicsit megveregeti a maga vezette magyar szövetség vállát: 1100 új pálya, rendezett szabályok, kiszámítható finanszírozás, edző- és játékosképzés.
A baj ugye az, hogy a 2016-os EB-szereplést leszámítva nem nagyon jutottunk egyről a kettőre így sem, sőt, inkább kettőről a nullára teleportáltunk azóta. Csányi szerint az egyik legnagyobb gond a hozzáértő klubvezetők hiánya:
„valóban égető probléma, hogy a nem feltétlenül hozzáértő tulajdonos és az edző között sokszor hiányzik az a felkészült és nagy tekintélyű szakember, aki a tulajdonos érdekeit szem előtt tartva irányítja az egyesület munkáját.”
A Budapesten is rendezendő EB-ről ismét leszögezte, hogy ott kell lennünk, de
„aggodalomra ad okot, hogy kevés a klubjában itthon és külföldön folyamatosan jól teljesítő válogatott labdarúgónk.”
Remek, hogy eljutottunk ennek a felismeréséig, akár tehetnénk is ellene, például az utánpótlás-képzés újraszervezésével, de mit álmodozok, nézzük tovább az interjút.
„Márpedig a szövetségi kapitány lehetőségei erősen behatároltak, a játékosokat a kluboknak kell felkészíteniük, a válogatottnál legfeljebb néhány nap áll a rendelkezésre a legjobb taktika, összeállítás megalkotására és begyakorlására.”
Az viszont közel sem mindegy, hogy milyen képességű, habitusú kapitány van a játékosok mellett, ahogy azt láthattuk az elmúlt években.
Üres lelátók
Szóba kerültek kihasználatlan stadionok is, de Csányi itt valamiért továbbra is a korábbi, már megbukott elképzelésben bízik.
„Amint mindenki birtokba veheti felújított otthonát, kiszámíthatóvá, könnyen elérhetővé és kulturálttá válik a rendszeres meccsre járás, s a nézőszámnak is emelkednie kell.”
A nézőt viszont továbbra sem a szép stadion, hanem a jó futball vinné ki a meccsre.