Halljuk, mi szólna jobban, ha már úgy tűnik, hogy újat nem lehet írni '56-ról!
Mint az ismeretes, Orbán Viktor személyesen kérte fel a számos világsztárnak zenét szerző, homoszexuális házasságban két gyermeket nevelő, idén februárban magyar állampolgárságot kapott Desmond Childot, hogy írjon egy dalt az 1956-os szabadságharc 60. évfordulója alkalmából. Meg is született a szerzemény, amelyről aztán kiderült, hogy csak egy polcon porosodó dal újrafelhasználása, amelyhez nemcsak rettenetesen rossz szöveget sikerült írni, de ötvenmillió forintért még az előadásmód is olyan lett, hogy ha meghalljuk, akkor legfeljebb csak egy újabb bukott produkciót sirathatunk meg, másért biztosan nem jelenik meg könnycsepp senki szemében.
Az énekesek körében találni kétségkívül kiváló hangú előadót, sőt a stúdiófelvétel minőségével sincs gond, azzal azonban sokkal inkább, hogy miközben a zeneszerző azt állítja, hogy teljesen ingyen, "hazafiasságból" bocsátotta a magyar állam rendelkezésére, valahol mégis sikerült elverni 50 millió forintot. Tekintettel arra, hogy egy ilyen dal esetében reméljük, hogy fel sem merül az, hogy a benne szereplő előadók tetemes összegeket kértek volna el a közreműködésért, és mivel a Magyar Rádió 6-os stúdiójában készült a felvétel, így nagyon bízunk benne, hogy ott sem kértek el csillagászati stúdióbérleti díjat, halvány fogalmunk sincs, hogy hova tűnhetett ennyi pénz. Sejtéseink persze vannak, de hát ki merne olyat állítani, hogy a legNEMZETIbb kormány még 1956 szelleméből is képes volt pénzt csurgatni a fideszes cimboráknak...
Mindez majd talán kiderül, de ha már így alakult, hogy egy teljesen vadonatúj dalt nem sikerült készíteni (bravó, bravó!), akkor nézzük meg, hogy milyen dalok azok, amelyeket leemelve a polcról, és ha - Uram bocsáss meg! - még stúdióköltséget, hangszerelést és masterelést is kellene fizetni, akkor nagyságrendileg 250.000 forintért akár ki is lehetett adni. Mutatjuk, hogy kapásból miket találtunk, ön pedig eldöntheti a cikk végén, hogy melyik lett volna a legjobb a célnak.
1. Cseh Tamás: Corvin köziek (Vári-Kovács Péter előadásában)
Valószínűleg Cseh Tamást nem kell senkinek bemutatni, az alábbi produkció pedig tökéletesen mintázza azt, hogy hogyan lehetett volna egy nagyszerű dalt akár egyszemélyes előadásban, kis költségvetésű stúdiókörülmények között is megvalósítani. Gyönyörű ballada '56 bujdosóiról, a Corvin-köz, a Móricz, és a Széna-tér harcosairól, a fegyvert fogott "nagyfiúkról", a "tűzben és rongyokban, árván és boldogan" hőssé váló srácokról. Akik aztán harminc éven át csak elegendő mennyiségű szesz után, és sugdolózva beszélhettek arról, amit büszkén kellett volna világgá kiáltani - de nem lehetett.
2. Romantikus Erőszak: Előre, mind pesti srácok!
Sokan hiányolták a dalból azt a tüzet, ami a pesti srácokat vitte előre a hatvan évvel ezelőtti vérvörös őszön. Bátorság, példamutatás és büszkeség ötvöződik ebben a dalban, amely ráadásul abban a tekintetben előnnyel indulhatott volna, hogy nemzetközi szinten is ismertségnek örvend, hiszen olasz stadionokban rendszeresen hallhatjuk, ahogyan az "Avanti ragazzi" felcsendül több tízezer torokból a magyar fiatalok emlékének tiszteletére. Kemény, energikus, erőt sugárzó - pont, amilyenek azok az októberi napok lehettek.
3. Ákos: 1956
A Jobbik rendezvényein is sűrűn zenélő (például holnap is fellép a városligeti ünnepségen) Romantikus Erőszakkal szemben még akár a fideszes kötődésű Ákos is remek választás lehetett volna, aki az ötvenedik évfordulóra alkotott egy zseniális művet 1956 címmel. Csöndes, nyomasztó szám - mert, hát '56-ot nem lehet megérteni a forradalmat megelőző és az azt követő fojtó csend nélkül. De aztán annál jobban lehet teli torokból üvölteni a szabadságharc talán legtökéletesebb összefoglalását adó refrént: "Tiszta voltál, büszke, vad!" Ennek az ötvenedik évfordulóra, nem megrendelésre, csak úgy l'art pour l'art írt, iszonyúan eltalált nótának a tükrében teljesen érhetetlen, hogy miért nem a Fidesz számára legkedvesebb magyar zenészt bízták meg a hatvanéves jubileum emlékdalának megírásával. Ha egy az egyben ezt hasznosította volna újra, akkor is sokkal jobb lenne, mint, amit sikerült összehozni.
4. Beatrice: Corvin köz
Tételezzük fel, hogy komoly elvárás az, hogy az ünnepi dalban szerepet kapjon Nagy Feró, ahogyan ez történt Desmond Child esetében is, bár ember legyen a talpán, aki felismeri benne. Ha viszont így lenne, akkor kézenfekvő lenne, hogy a Beatrice Corvin köz című dalához kanyarodjunk el. Már az első másodpercben megérkezik a libabőr, a "Tavaszi szél vizet áraszt" dallamára énekelt, vagy inkább kántált '56-sirató hallatán. Először a Ricse munkásságának igen felületes ismerőként egy koncerten hallottam ( - Balogh Gábor) a "Nagyvárosi farkas", meg a "Nem nekem tanulsz" után egy újabb emberes pogóra készülődve. Azt a csontig hatoló szomorúságot, és azt a kirobbanó haragot, amit akkor éreztem, elvittem magammal abból a buliból, és azóta is gondosan őrizgetem. Nagy Feró is jobban tette volna, ha a mostani szocreál indulóba oltott polietilén gagyi helyett ezt énekli el - akár ezredszerre is. Ezeregyedszerre is hitelesebb is lett volna, mint a nevét adni ahhoz.
5. Kárpátia: Az én apám
Van egy dal, amely kapcsán minden férfiember úgy érzi, hogy bárcsak ő is úgy tekinthetne az édesapjára, mint ahogyan az ebben hallható. Előnye ráadásul, hogy könnyen megtanulható és könnyen énekelhető. A személyes kedvenc. Mert, hát, az én ( - Balogh Gábor) apám tényleg ott járt. Nem volt akkora hős, mint a nóta főszereplője, de ott volt, járt a tankok és a golyók között, látta és ünnepelte a szobrok dőlését, és látta azt is, amikor az oroszok visszajöttek. És sok százezer magyar fiatallal együtt ő is csak annyit kapott jutalmul, hogy "fogd be a pofád!". Ha olyan emlékdalt akartak volna, amelyhez rengeteg családnak személyes emlékei fűződnek, és amely emellett fogós, fülbemászó nóta is, akkor ennél jobb választás nem is lehetett volna.
6. Hungarica - Emlékezz
Az eredetileg szintén Nagy Feró előadásában megjelent Hungarica-dal kifejezetten a hazai rockerközönség igényeit elégíthette volna ki, hiszen egy igazán pörgős alkotásról van szó, amely ráadásul rímel az "üzenjünk Brüsszelnek" aktuális üzenetre is, hiszen hallhatjuk benne, hogy "kérjen tőlünk bocsánatot a magyar Golgotán végre térdre borulva Amerika, szórjon fejére hamut Európa; Árpád népe szentet és vértanút adott a világnak eleget már, cserébe valami jár".
7. East: 56 (Winds of change)
Amikor 6-7 éves korom táján először hallottam ( - Balogh Gábor) a rádióban, napokra odaragadtam a kazettás magnó "REC" gombjához, és csak arra vártam, hogy újra leadják. Mikor végre sikerült felvenni, rohantam apámhoz, aki - miután meglehetősen kései gyerek voltam - élő tanúja volt a forradalomnak, hogy megmutassam neki. Azt hiszem, még soha nem láttam annyira megindultnak, mint akkor. Mikor a nóta végére ért, letette a walkmant, és csak annyit mondott: "Végre, valaki érti". Számomra azóta Takács Tamásék klasszikusa AZ '56-os dal. És azért se felejtsük el, hogy ez a szám 1989-ben született, amikor ugyan már sok mindent ki lehetett mondani, de ez a két sor akkor is elég vagánynak számított: "Hungary! A változás szelét most újra érzed, tarts még ki - és ha nincs segítség, akkor most sem félek!" Lehet, hogy ez a szöveg a mai hatalomnak is sok lett volna?
8. Ismerős Arcok: Ruszkik haza!
Nyerges Attilát, az Ismerős Arcok frontemberét 2012-ben még a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével is kitüntette az Orbán-kormány (abszolút megérdemelten), így ez a dal tényleg minden PC-nek meg kell, hogy feleljen. A nemzeti elsiratás nagymestereitől (és nem rossz értelemben mondva ezt) ritka az ennyire buzdító hangulatú alkotás, viszont a Ruszkik haza! méltán van ott a legjobbjaik között.
Petrás Jánosék dalának témája nem is igazából a szabadságharc, hanem az azt követő kommunista megtorlás - illetve még inkább a '89 utáni elszámoltatás elmaradása. A nóta nyilván nem aktuálpolitikai céllal született, mégis 2006 véres őszén vált igazán klasszikussá amikor balliberális hatalom egy egész generáció számára tette világossá, hogy fél évszázad alatt sem változtak semmit. Wittner Mária legendás parlamenti beszédének részlete a szám közepén pedig akkora telitalálat, hogy tíz év és sok tucatnyi meghallgatás után is végig fut az emberen a libabőr.
10. CPG: Áll egy fiú
Sőt, akár atombombát is dobhatott volna a hazai közélet állóvízébe Schmidt Mária, ha van olyan merész, és bevállalja a CPG cseppet sem polkorrekt dalát. Ez legalább annyiban hiteles, hogy a srácok 30 év elnyomás után is vállalták legalább a börtönt azért, ami '56-ban evidens volt.
+1. Aki magyar... rockopera
Végül, de nem utolsó sorban, született már ebben az országban nagyszerű zenészek és énekesek közreműködésével egy teljes rockopera is, amelyről bőven lehetett volna válogatni. A megemlékezések állandó résztvevői úgyis ezek a szerzemények, így legalább a közönség nagy része már ismerheti őket.
Ha Ön szerint is valamelyik jobb lett volna, mint az ötvenmilliós Desmond Child féle dal, akkor szavazzon, melyiket kellett volna választani! Természetesen a listát még lehetne bővíteni, így ha plusz ötlete van, írja meg hozzászólásban!