A csípős hidegben mindössze pár száz ember gyűlt össze szombaton az Alkotmány utca Kossuth téri torkolatánál a FESZ felhívására, amiben a kellemetlen időn túl annak is nagy szerepe lehetett, hogy a Facebookon ismeretlenek komoly dezinformációs ellenkampányt folytattak az eseménnyel kapcsolatban, melyben azt híresztelték, hogy elmarad a megmozdulás.
Azonban a vártnál alacsonyabb létszám érezhetően nem szegte kedvét a szervezőknek és a jelenlévőknek, akik közül sokan maguk is egészségügyi dolgozók voltak.
"Ha kevesen is vagyunk, akkor is legalább feltűnést kell keltenünk"
- nyilatkozta portálunknak egy kórházi dolgozó hölgy, aki sajnálatát fejezte ki, amiért csak kevés ember áll ki az egészségügyi alkalmazottak mellett, és szerinte jó lenne, ha minél többen értesülnének róla, milyen mostoha körülmények között kénytelenek küzdeni az emberek életéért. Sokan voltak, akik kifejezetten azért érkeztek, hogy az egészségügyi dolgozók béremeléséért emeljék föl hangjukat.
Természetesen civilek is részt vettek a demonstráción, az Alfahírnek többen is azt válaszolták: azért vesznek részt a tüntetésen, mert szolidárisak az egészségügyi dolgozókkal, és fontos, sőt létkérdés, hogy minőségi ellátásban részesülhessenek. Egy idősebb úr úgy fogalmazott:
"Mi is az egészségügyben uralkodó állapotok szenvedő alanyai vagyunk, de egyébként az is tragédia, ami az oktatásban és általában az országban történik."
Egy középkorú hölgy pedig így foglalta össze a demonstráció lényegét:
"Nem hiszem, hogy ezzel sokat tettünk, de valamit tenni kell."
Az egész tünetesen nem találkoztunk olyan emberrel, aki elégedett lett volna a kormány egészségpolitikájával, többen inkább nem is kommentálták azt, mert bevallásuk szerint véleményük nyomdafestéket nem tűrő lett volna.
Béremelést és emberhez méltó munkakörülményeket szeretnének
A rendezvény felszólalói között nem csupán a szakma, hanem a hozzá kapcsolódó civil szférák is képviseltették magukat.
Dr. Soós Adrianna, a FESZ elnöke kifejtette, hogy évek óta hiába próbálnak hatni a kormányra, a kabinet csak a hozzá köthető, reprezentatívnak beállított szakszervezetekkel konzultál.
Elmondása szerint az egészségügyi dolgozók azt szeretnék,
ha a mostani kormány a választásokig sem várna a nélkülözhetetlen és valós béremelésekkel, különben újabb százak és ezrek hagyják majd el Magyarországot.
Hozzátette azonban, hogy nem csak a bérekkel van a probléma:
"Nagyon sok helyen nincsenek megfelelő eszközök, nincs aki javítani tudná a diagnosztikai berendezéseket, nincs elég orvos, ápoló, beteghordó, laboráns, asszisztens, mert nincs elég pénz."
A szakszervezeti vezető kiemelte: 2015-ben az egészségügyre GDP-arányosan kevesebbet költött az állam, mint 2005-ben, a magyar családoknak pedig sokkal nagyobb arányban kell finanszírozniuk az egészségügyi kiadásaikat, mint bárhol Európában.
A bérkérdésre visszatérve elmondta: tarthatatlan az az állapot, hogy sok dolgozónak két vagy három másodállást is vállalnia kell, hogy el tudja tartani a családját, de az is jellemző, hogy a megengedettnél jóval többet kell túlórázniuk, az ebből fakadó stressz és kimerültség pedig akár a betegek életét is veszélyeztetheti.
"Követeljük a munkáltatóktól, hogy tisztességesen bánjanak az itt dolgozókkal, mert nélkülük nem lesz eredményes a gyógyítás"
- tette hozzá.
Dr. Soós Adrianna mindenkinek figyelmébe ajánlotta, hogy a választások előtt tanulmányozza a pártok egészségügyi programját, és ez alapján azt is vegye számításba az április 8-ai voksolás során, hogy kitől, milyen egészségügyi jövőképet remélhet.
Dr. Móri Péter szakorvos szerint hiába tudja mindenki, hogy haldoklik az egészségügy, az emberek csak panaszkodnak, ám nem tesznek semmit azért, hogy a feltételek megváltozzanak, pedig együttes fellépésre és cselekvésre lenne szükség. Szerinte a betegeknek is ugyanúgy érdekük, hogy "színvonalas, nyugodt" egészségügyben gyógyuljanak.
Taródi Veronika volt szakápoló, nővér 32 év után fáradt bele a sziszifuszi küzdelembe, amit a munkahelyén nap mint nap meg kellett vívnia, és amire családi élete is ráment. Úgy fogalmazott, hogy az állandó stressz és létbizonytalanság végül maga alá gyűrte, a betegekért való rettegés pedig felőrölte az idegeit.
"Ami 32 évvel ezelőtt biztos pont, elismert és jól fizetett hivatás volt, az mára megtűrt, lenézett szükséges rossz lett"
- festett sötét képet az ápolói hivatás megbecsültségéről Taródi, aki elárulta:
a magyar egészségügy csak azért nem omlott még össze, mert a nővérek kórházról kórházra vándorolnak plusz műszakokban dolgozni, így mindenhol majdnem megvan a létszám.
Ennek viszont az az ára, hogy egy ápolóra 5 helyett akár 10-25 beteg is jut, akiket így képtelenség a kellő színvonalon ellátni.
"Ha csak egy munkahelyen dolgoznánk, a kötelező óraszámban, akkor most nem mondhatnánk, hogy az egészségügynek csak percei vannak hátra, akkor azt kéne mondanunk, hogy meghalt"
- ezt már Végh Mária ápolónő jelentette ki a nővérhiánnyal kapcsolatban.
Gyöngyösi Liza dentálhigiénikus szakterületének mostoha sorsáról beszélt, és hangsúlyozta: a megfelelő prevencióval százmilliókat spórolhatna az ágazat a magyar költségvetésnek, ennek ellenére mégsem lehet megélni az ágazatból, utánpótlásra pedig épp ezért nem számíthatnak, hiszen a fiatalok nem mennek olyan pályára, amiből nem fognak tudni megélni.
Garai Sándorné kórházi raktárosként szerzett tapasztalatait osztotta meg a közönséggel, és kifejtette, hogy az egészségügy gazdasági részében dolgozók legalább olyan túlhajtottak és alulfizetettek, mint az orvosok vagy az ápolók. Figyelmeztetett:
ha a mindenkori kormány álláspontja nem változik az egészségügyi bérezésekkel kapcsolatban, ezek a szakemberek is elhagyják majd az országot.
Sterján Jánosné révén egy krónikus panaszokkal küzdő nyugdíjas beteg álláspontját ismerhettük meg az egészségügyről, ami legalább olyan lesújtó volt, mint a szakdolgozóké, de az idős hölgy hangsúlyozta: mindenben egyetért a tüntetők követeléseivel és együttérez azokkal az alkalmazottakkal, akiknek sokszor még a hazájukat is hátra kell hagyniuk, hogy megfelelő életkörülményeket tudjanak biztosítani maguknak.
Nagy Blanka, a Független Diákparlament képviselője szolidaritásáról biztosította az egészségügyi dolgozókat, és hangsúlyozta:
ha annyi ezrest kapna, ahányszor stadionépítésekről szólnak a hírek, már építhetett volna belőle egy új kórházat.
A szervezők sajnos túlságosan politikainak ítélték a fiatal lány beszédét, így - a közönség látványos nemtetszése, valamint az "Igaza van! Hadd folytassa!" bekiabálások ellenére - félbeszakították azt.
Nem csak a mostani kormánynak szólnak a követelések
Ezt követően a pár száz fős tömeg lila lufikkal a kézben átsétált az EMMI Arany János utcai székháza elé, ahol a FESZ elnöke felolvasta a minisztériumnak átnyújtott petíció szövegét.
A szervezet az alábbi elvárásokat fogalmazta meg a mostani és a leendő kabinettel szemben:
- az egészségügyi dolgozók azonnali hatályú béremelése (a petíciókhoz mellékelt bértáblák alapján);
- a béremelés hatálya - fenntartótól függetlenül - terjedjen ki minden közfinanszírozott egészségügyi és egészségügyben dolgozó munkavállalóra;
- azonnali hatályú, százszázalékos pótlékemelés a különösen megterhelő munkakörökben dolgozók, az intenzív terápisá, sürgősségi, traumatológiai, diagnosztikai, pszichiátriai, infektológiai, ápolói és asszisztensi munkakörben dolgozók számára;
- helyezzék hatályon kívül a megkötött kollektív szerződések jelenlegi, a dolgozók többségét a sztrájklehetőségekből kizáró bértábláit;
- az új kormány a tervezettnél gyorsabb ütemben és megemelt mértékben folytassa az egészségügyi és szociális ágazatban dolgozók bérfelzárkóztatását, élet- és munkafeltételeinek javítását (2019-ben és 2020-ban 15-15 százalékkal emeljék meg a két ágazat alapbéreit);
- az új kormány megalakulását követően 90 napon belül dolgozzon ki részletes programot a magyar emberek életkilátásainak javítására;
- a fenti követelések megvalósításának előkészítő munkálataiba vonják be a FESZ-t is.
A petíció átadása nem volt mentes a rendhagyó pillanatoktól, ugyanis a minisztérium megbízott munkatársát, aki átvette a szakszervezet követeléseit, a környéken és az épületben is indokolatlanul nagy számban jelenlévő rendőrök egyike - mindenki nagy derültségére - kizárta az EMMI székházából, és csak néhány perces értetlenkedés után volt hajlandó visszaengedni.
Fontos, hogy a munkavállalók is föl merték emelni a szavukat
Dr. Soós Adrianna az Alfahírnek elmondta: a tüntetés célja az volt, hogy felhívják az emberek figyelmét arra, milyen méltatlan körülmények között dolgoznak az egészségügyben foglalkoztatottak, és ha nem becsüli meg őket jobban a társadalom, akkor itt fogják hagyni az országot.
A szakszervezeti elnök üdvözölte, hogy a megmozduláson - a munkahelyi megtorlásoktól egyébként rettegő - ágazati dolgozók is vállalták a véleményüket, és őszintén beszéltek arról, hogy nem csak a betegeknek kínszenvedés, amit a jelen körülmények között ki kell állniuk.
"Már nincsenek éveink, sürgősen dönteni kell, bárki alakít is kormányt, különben elmennek a szakemberek, és gyógyíthatjuk magunkat vagy áshatjuk a sírunkat"
- fogalmazott dr. Soós Adrianna, aki hozzátette, hogy a mai demonstráció nem az első és nem is az utolsó figyelemfelhívás volt a részükről, és sztrájktárgyalásokon is folyamatosan küzdenek az igazukért.
"Addig folytatjuk a nyomásgyakorlást, amíg nem történnek konkrét lépések"
- húzta alá a tüntetés szervezője.
Azt, hogy a mostani kormány mennyire hajlik az együttműködésre és mennyire érti a tiltakozók panaszait, kiválóan jelzi az EMMI tüntetés utáni sajtóközleménye, melyben a minisztérium "kampányakciónak" titulálta a megmozdulást, és továbbra is csak az ágazatban végrehajtott látszat-béremeléssel igyekszik elfedni azt a tényt, hogy mielőbbi valós beavatkozásra van szükség a magyar egészségügyben, különben sosem látott katasztrófa elé néz a magyar társadalom.